Szuperrajongó vagy? Akkor kazettán is kapcsolódsz Taylor Swifthez

A kazetta mint hordozó fennmaradt ugyan az indie-rock világában, a Record Store Day katalógusokban, de most könnyen lehet, hogy a streaming mellett ugyanúgy a piac fontos szereplője lesz, ahogy a vinyl már jó ideje az. Swift új albuma megjelent kazettán is, úgynevezett portofino orange glitter színben (azaz áttetsző narancssárga kazetta arany csillámmal), ráadásul vaníliaillata is van. A kiadványt afféle műtárgyként pozicionálják, egy vásárló maximum négyet vehet belőle, és kizárólag amerikai vevőknek árusítják. A kazetták újbóli népszerűsége kapcsán egyre többet hallunk a szuperrajongókról, akik minden platformon szeretnének a művészükhöz kapcsolódni. Ők többnyire a Z generációsok, akik minél többször szeretnék letenni a telefonjukat, és hogy streaming nélkül is kapcsolatba kerüljenek Taylor Swifttel. Az, hogy nem lehet ugrálni a dalok között, másféle, elevenebb viszony illúzióját kelti, szemben a streamelt listák unalmával, azaz mélyebb kapcsolat alakulhat ki az előadó és a zenehallgató között. Miután Taylor Swift bejelentette legújabb albumának, a The Life of a Showgirlnek megjelenését, a rajongók több millió előrendelést produkáltak a fizikai hordozókból. A műsoros kazi még viszonylag kis piac, de már a mainstream kiadók is forgalmaznak kazettákat, színes, limitált formátumokban, amelyekkel a szuperrajongók, a valódi gyűjtők kapcsolódhatnak a kedvencükhöz. Ezeknek a limitált kiadványoknak nagyobb varázsa van, mint a hetvenes évek kalózalbumainak, amelyek gyenge hangminőségben, nívótlan coverrel, ugyanakkor csak alig néhány ezer példányban jelentek meg. Viszont a Swift mögött álló elképzelhetetlenül nagy anyagi források lehetővé teszik azt is, hogy a kazettája olyan anyagból készüljön, amelynek kimondottan drága a gyártási költsége, és a projektbe belefér az is, hogy vaníliaillatú legyen, megteremtve a rajongókkal az intimitás illúzióját.

A showgirlök életét feltáró – valójában Swift és a show-business bonyolult kapcsolatát analizáló és a házi boldogságra készülő nő vágyait megfogalmazó – The Life of a Showgirlt Swift az alaposan dokumentált Eras Tour során készítette. Az album most nem az iparág árnyoldalait írja le, nem egy komor poplíra, mint a The Tortured Poets Department (2024), hanem élénk, színes, sokszor derűs vállalás. Swift svéd csodaproducerekkel, Max Martinnal és Shellbackkel készítette a 12 számos albumot, akikkel a Reputation (2017) album óta először dolgozott együtt. A lemezt a The Fate of Ophelia vezette be, e dal vizualitása határozza meg az album coverét is, ami megidézi John Everett Millais híres festményét, az Opheliát, amit legutóbbi Nick Cave Kylie Minouge-gal előadott Where The Wild Roses Grow klipje mozgatott be. A Target üzletlánc bejelentette, hogy az album megjelenésének éjjelén 500 amerikai üzletükben lesz meghosszabbított nyitva tartás, hogy minden rajongó meg tudja vásárolni a megjelenés napján, október 3-án a csillogó, narancssárga színvilágú, portofino orange glitter árnyalatú CD-ket, vinyleket és a kazettákat is. A poppiacon a színstratégia fontossága évtizedek óta tény (vannak ugyebár black, white és red albumok), de akkor lett egyértelmű ennek a jelentősége, amikor Charli XCX Brat című albumának pisztáciazöld színe önálló identitáselem lett, folklorizálódott. Az album azonban nemcsak a showgirlöket hívja meg Swift esztrádműsorába, nyitódala, a The Fate of Ophelia Opheliát invitálta meg, Shakespeare Hamletjéből, de a második dal a Nem félünk a farkastól és a Macska a forró bádogtetőn csillagát, Elizabeth Taylort idézi meg a róla elnevezett dalban, de ott a Father Figure, amely finom kis intarziát mutat be George Michael klasszikus, azonos című dalából. És ott van a már említett Sabrina Carpenter vendégeskedése a The Life of a Showgirlben.

A részint szintipop-esztétika jegyében fogant, Max Martin pesztrálásával készült album annak ellenére játszik el a családi boldogság vágyálmával, hogy Swift még mindig csípőből hozza a rá jellemző sérelmi politizálást. (Vö. az Actually Romantic című dallal, amit valószínűleg Charli XCX-nek címzett… Hallottam, hogy „unalmas Barbie”-nak neveztél, amikor a kóla bátorságot adott neked.) Az nem kétséges, hogy ez lesz a poptörténet egyik legnagyobb példányban értékesített albuma, hiszen a New Heights című sportpodcastben, ahol Swift bejelentette az albumot, több száz millióan hallgatták meg, megdöntve a Donald Trump The Joe Rogan Experience című műsorban való szereplésével felállított rekordot. Bár azzal az ígérettel áll elő, hogy mindent visz majd a diszkóhedonizmus, a perzselő kortárs pop, azért megérinti az embert a Swiftre jellemző színvonalas unalom. Az Actually Romantic pedig olyan, mintha csak Kurt Cobain vette volna le a Pixies Where Is My Mind? című dalának meglehetősen standardnak tűnő akkordmenetét. És ez akkor is nyilvánvaló, ha high-end szetten hallgatjuk portofino orange glitter színű vinylen, vagy egy most trendi FIIO CP13 walkmanon, egy hasonlóan csillogó kazettán.