A vízbe esett bárótól a nyíltvízi csúcsteljesítményekig – a Balaton-átúszás rövid története

A Balaton-átúszás a magyar sportélet egyik, ha nem a legnagyobb eseménye minden évben. Az úszásra idén összesen több mint tízezer úszó jelentkezett, 9500-an a klasszikus 5,2 kilométeres átúszást teljesítették, mintegy ezer fő pedig a 2,6 kilométeres féltávra vállalkozott. De a július 24-i programban helyett kapott a Balaton-áthúzás is, amelyen SUP-deszkával szelhették a habokat a jelentkezők, szintén a hagyományos, Révfülöp–Balatonboglár vonalon. Bár a vitorlázás szerelmesei nem versenyeznek – hiszen az ő megmérettetésük a Kékszalag –, de szerep azért nekik is jut: az úszófolyosón vitorlásokról szurkolhat a közönség, alkalomadtán akár pihenőként, szükség esetén pedig orvosi ellátópontként is szolgálnak a kísérőhajók.

Bár a Balaton-átúszás a legjelentősebb hazai nyíltvízi úszóesemény, nívóját nem pusztán volumenében érdemes mérnünk: régre nyúló története szimbolikus értékűvé emeli. Bár legnagyobb tavunkat ma már nehéz volna elképzelni a fürdőzők nélkül, a nyüzsgés nem mindig volt magától értetődő. Ugyanis egészen a középkortól fogva az úszás mozgásformáját részben egészségügyi okokból, részben a fürdőorgiák visszaszorítása céljából tiltották Európában. Mint az a História folyóirat 1999-ben kelt összefoglaló cikkéből kiderül, a felvilágosodás időszaka hozta el a változást, felismerve a vízből való kimentés szükségességét – azonban hazánk területén az 1777-ben és 1806-ban kelt első és második Ratio Educationis tiltotta a fürdőzést minden folyóban és tóban, visszavetve a korabeli magyar fürdőkultúrát.

A Balatonban történt első, tudósítás által dokumentált úszás 1787-ben történt. Hompes-Bollheim angol báró süllyedő csónakjából kényszerült a tóba ugrani. A História szerint a báró hat-hét kilométert úszhatott a Balaton közepétől Balatonfüredig, és bár az akkori szóbeszédek átúszásról adtak hírt, a tényleges, parttól partig történő Balaton-átúszást Szekrényessy Kálmán teljesítette 1880. augusztus 29-én – ezt a napot a magyar úszósport születésnapjaként is számontartják. Nem is véletlenül: a teljesítménynek – mely akkor még a Siófok–Balatonfüred közötti úszótávot, azaz nagyjából 14 kilométer megtételét jelentette – hamar híre ment, a szenzáció nyomán pedig megszaporodtak a hazai úszóversenyek. (A História cikke szerint ehhez az eseményhez köthető az első hazai nemzetközi úszóverseny megszervezése is Vác és Pest között, amelynek legjobb hazai helyezettje ugyancsak Szekrényessy lett.)

Ezt követően a Balaton-átúszásnak időről időre akadtak folytatói. Szekrényessy után Grafl Károly tette meg a távot 1896-ban, később, az 1900-as évek elején a versenytávot – ösztönzésül az amatőr úszók számára is – öt kilométerre változtatták meg, 1922-ben azonban újra a Siófok–Balatonfüred vonalon rendezték meg a sporteseményt.

A második világháború után a szocialista embereszménybe illesztve élt tovább a hagyomány: továbbra is az eredeti „Szekrényessy-távon” folytatódott, 1948–1967 között minden évben megrendezték a versenyt, de a nagy távolság miatt továbbra is jobbára a sportban jártas, profi vagy rendszeres úszók jelentkeztek a megmérettetésre. A nagy áttörést az 1983-as év hozta, amikor is a Kommunista Ifjúsági Szövetség Tanácsa előállt a Balaton-átúszás megreformálásával. A helyszín onnantól kezdve – és azóta is – Révfülöp és Balatonboglár lett, a táv pedig amatőrök számára is teljesíthetővé vált.

Ezen újítások jóvoltából a ’80-as évektől kezdve tömegsport-eseménnyé, már-már mozgalommá nőtte magát a Balaton átszelése. Némelyeknek egyéni kihívás, szórakoztató próbatétel, másoknak presztízskérdés a verseny, annyi azonban biztos, hogy a magyar tenger átúszásakor évről évre ugyanúgy rajthoz állnak az úszás hétköznapi szerelmesei, mint ahogyan profi vízi sportolóink. A létszámrekordot a 2022-es év állította fel: összesen 12 ezer fő vett részt a jubileumi, 40. átúszáson, külföldről pedig mintegy ötszáz úszó érkezett az elszánt magyar jelentkezőkhöz. Ugyanakkor nemcsak a résztvevők száma, de a felmutatott teljesítmények is tartogatnak meglepetéseket. Egy átlagos fizikumú úszó számára nagyjából három órába telik legyűrni a versenytávot, a profi sportolók általában egyórás úszást produkálnak, az utóbbi években viszont kétszer is gyorsasági rekord dőlt. Egy órán belüli eredményt (58:33) a Balaton-átúszások történetében először Papp Márk ért el 2016-ban, majd az ő csúcsát döntötte meg négy évvel később Rasovszky Kristóf, aki kereken 57 perc alatt úszta le a szakaszt.

Az idei átúszás egyik legidősebb, 82 éves versenyzőjével, Sipos Gyulával, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett tuzséri családorvossal készített interjút a Magyar Kultúra magazin, amelyből többek közt kiderül, hogyan készül egy nem hivatásos sportoló – de tapasztalt átúszó – a kihívásra, és hogy mi hívja a vízbe ilyen korban a doktort.

A cikk az Arcanum Digitális Tudománytárának felhasználásával készült.

Nyitóképen: az idei Balaton-átúszás résztvevői megkezdik az 5,2 kilométeres táv teljesítését Révfülöpnél. Fotó: Katona Tibor / MTI

#fókuszbanaBalaton