A zsoltárhangú költőnő – Gergely Ágnes Kossuth-díjas író, költő, műfordító 90 éves

Eredeti neve Guttmann Ágnes, egyetemistaként vette fel a Gergely nevet. A Békés megyei Endrődön (ma: Gyomaendrőd) született, édesapja újságíró, anyja tisztviselő volt. Kisiskolás volt, amikor a család Budapestre költözött, de a nyarakat többnyire szülőfalujában töltötte. A második világháború idején apját munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan nem tért vissza.

Gergely Ágnes iskoláit Budapesten és Szegeden végezte, latintanár, újságíró vagy színész szeretett volna lenni. Tizenhét évesen eredményes felvételi vizsgát tett a Színművészeti Főiskolán, de értelmiségi-polgári származása miatt az úgynevezett politikai rostavizsgán kiesett. Egy merész váltással jelentkezett a Mozdonygyárba, és 1952-ben vasesztergályos szakmai bizonyítványt szerzett, ezt követően elvégzett egy agrártanfolyamot is, majd bejutott a szakérettségi angol osztályába, itt 1953-ban levizsgázott. Még ebben az évben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1957-ben vette át magyar-angol szakos középiskolai tanári diplomáját, választható tárgyként felvette a műfordítói gyakorlatot is Kardos Lászlónál.

Pályáját általános, majd középiskolai tanárként kezdte, tanított Újpesten, közben fordított (James Joyce és Dylan Thomas műveit) és verseket írt. Első verseskötetét Ajtófélfámon jel vagy címmel 1963-ban adta ki a Magvető Kiadó, prózai munkássága 1966-ban a Glogovácz és a holdkórosok című szatírával indult. 1963-ban a tanári pályát elhagyva újságíró lett a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként dolgozott. 1973-ban ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban, az Iowai Egyetem nemzetközi íróprogramjának résztvevőjeként ismerte meg mélyebben az afrikai irodalom különleges világát.

Hazatérve a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett, majd 1977 és 1988 között a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője volt. 1975-ben angol és amerikai költészetet tanított a szegedi József Attila Tudományegyetemen, 1979-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-amerikai-afrikai irodalomból doktorált, ezt az egyetem 1997-ben PhD fokozattá minősítette. 1992-ben meghívást kapott az ELTE Angol Irodalmi Tanszékére, ahol a doktori képzés keretében William Butler Yeatsről vezetett szemináriumot és magyar műfordítás-történetet tanított 2003-ig.

Műfordítói és kutatói munkájának találkozásából születtek műelemző tanulmányai, önálló tanulmány- és esszékötetei, mint a Költészet és veszélytudat (Christopher Okigbóról, a biafrai háborúban elesett klasszika-filológus afrikai költőről), valamint a Nyugat magyarja (esszénapló Yeatsről).

Irodalmi pályájának legnagyobb szeletét lírája jelenti, amelyet sajátos költői hang, formagazdagság és egyedi képi látásmód jellemez. Költői ízlését, belső szemléletét érzékelhető módon alakította az angolszász és a kelta hagyomány, de erősen vonzódik az antikvitáshoz, a latinon csiszolódott poétikai-grammatikai igényességhez. (Kobaltország, Hajóroncs, Királyok földje, A barbárság éveiből, Carmen lugubre, Viharkabát). Legutóbb 2022-ben jelent meg verseskötete Zsoltár női hangra címmel, amelyben néhány versfordítása is helyet kapott.

Az első, 1966-os mű kivételével regényei összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők, amelyek 1973 és 2000 között jelentek meg (A tolmács, A chicagói változat, Stációk, Őrizetlenek). 2013-ban Két szimpla a Kedvesben címmel jelent meg memoárkötete. A 2021-es Mozdonygyári éjszakák című kötet a szerző 2017 és 2021 között keletkezett önéletrajzi-memoár írásait, „metszeteit” közli. A prózai és a költői életmű egységet alkot, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki Gergely Ágnes írói világának hiteles képét.

Munkásságának markáns területe a műfordítás, elsősorban a brit, az amerikai és az afrikai irodalom közvetítője, többek között James Joyce és Evelyn Waugh műveinek tolmácsolója. Az angol mellett francia, német, orosz és bolgár nyelvű verseket, és angol közvetítéssel vagy nyersfordítás alapján több más nyelvű művet, így például a japán Akutagava Rjúnoszuke regényeit ültette át magyarra.

Gergely Ágnes tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjai sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia.

Tevékenységét többek között József Attila-díjjal (1977, 1987), Déry Tibor-díjjal (1985, 1996), Füst Milán-díjjal (1994) és Getz-díjjal (1996) jutalmazták. A Kossuth-díjat 2000-ben vehette át „kiemelkedő költői és műfordítói tevékenységéért”. 2014-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2017-ben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által alapított Babits Mihály Alkotói Emlékdíjat. 2019-ben Tiszatáj-díjjal, 2021-ben Magyar Zsidó Kultúráért Életmű Díjjal jutalmazták.

A képet Stekovics Gáspár készítette.