Mária Terézia 1777-ben új püspökség alapítását rendelte el, mert a győri, a veszprémi és a zágrábi egyházmegyéktől függetleníteni akarta Vas és Zala megyét. Az új püspökség székhelyéül Szombathelyt jelölte ki, amely két jelentős szent életéhez is szorosan kapcsolódott. A katolikus egyház első nem vértanúhalált halt szentje, Márton a városban született, míg a sisciai Szent Quirinust itt vetették malomkővel a nyakában a Perint-patakba. Az első püspöknek Felsőszopory Szily Jánost kérték fel, aki 1735-ben nemesi családban született a Sopron vármegyei Felsőszoporon. Érdekesség, hogy előnevét nem szülőhelyéről kapta, hanem apja családjának származási helyéről, a hasonló nevű Szatmár megyei településről. Sopronban és Győrben végezte iskoláit, majd húszévesen három esztendőre a neves római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, 1758-ban a teológia és filozófia doktora lett, és még ebben az évben pappá is szentelték. Gyorsan haladt felfelé a papi ranglétrán: káplán, kanonok, prépost, őrkanonok, majd a horvátországi Knin püspöke lett, ezután nevezték ki a szombathelyi egyházmegye első püspökének. Ezt a tisztet haláláig töltötte be.
Szombathely fejlődésében és városképe kialakulásában is megkerülhetetlen a püspök életműve: a város neki köszönheti legjelentősebb épületegyüttesét. Szily nagy ívű terveinek megvalósítására Melchior Hefele osztrák építőmestert (magyarosan Hefele Menyhértet) kérte fel, aki az ország talán legelegánsabb késő barokk épületegyüttesét tervezte meg. Hefele 1716-ban született Tirolban. Miután asztalosmester lett, Németországban bronzöntést és rajzművességet is tanult. Würzburgban már rajzot oktatott, majd Bécsben a Schmutzer képzőművészeti iskolában tanított építészetet. Győrben a székesegyház átépítési munkálatait vezette, Pozsonyban pedig a prímási palota fűződik a nevéhez. Szily János hívására érkezett a vasi megyeszékhelyre.
Egyik legjelentősebb munkája a Püspöki Palota volt, amelyet Szily a korábbi vár romjaira és környékére terveztetett. Schönvisner István jezsuita történész és archeológus szerint: „A palota mindenben megfelel rendeltetésének, és mutatja egyrészt az építész hozzáértését, másrészt a megbízónak az építész kiválasztásában és irányításában tanúsított bölcsességét.” Az öt év alatt elkészült palota impozáns belső kialakítása nagy hírű mesterek, Franz Anton Maulbertsch és Dorfmeister István osztrák festőművészek nevéhez fűződik. Maulbertsch a palota nagy dísztermének falait Szily püspök kérésének megfelelően grisaille technikával (a fekete és fehér szín kizárólagos használata) festette ki, Savaria történetének négy jelentős epizódját jelenítve meg: Claudius császár megalapítja Savariát, Septimius Severust császárrá választják a városban, Constantinus császár a szarmaták felett aratott győzelme után Savariában tart törvénykezési napot, Attila 453-ban átvonul a városon. A mennyezeten már gazdag színhasználattal készült az isteni gondviselés ábrázolása és a Vergilius által megjövendölt aranykor pillanatai. De savariai vonatkozású jelenet is felkerült ide, hiszen a püspökség megalapításával a város aranykorába ért. Feltűnik a szombathelyi kötődésű két szent és attribútumaik: Márton a lúddal, Quirinus a malomkerékkel, és a legújabb kutatások szerint az egyik alak maga az építész, Hefele, akit Maulbertsch zöld pallérköpenyben, a székesegyház tervrajzával örökített meg.
Dorfmeister Szily kérésére a földszinten berendezett Sala Terrena festését készítette el néhány másik jelentős falikép mellett. A Püspöki Palota és a Papi Szeminárium építésekor számos római korból származó oszloptöredék, sírkő, feliratos tábla került elő, amelyeket a püspök múzeumi tárgyakként kívánt bemutatni, méltó környezetben. Szily kívánsága az volt, hogy a kőemlékeket méretarányosan, az ókori Róma híres építményeinek és a görög–római mitológia alakjainak képei közé helyezze el a festő, így utalva ókori római eredetükre, és hogy egyúttal méltó, művészi keretet kapjanak.
A Szeminárium eredetileg földszintesre tervezett épületének már 1777-ben nekifogott Hefele, aki a tervezésen kívül a kivitelezési munkákat is felügyelte. Szily püspök elképzelése nyomán a Szeminárium épületét építés közben áttervezte emeletesre; a megemelkedett költségek miatt a Szeminárium finom vakolatkiképzésén spórolt az építész. Szily jóváhagyásával ebben az épületben működött 1787 és 1799 között az első szombathelyi nyomda. Az országban elsőként itt, Siess Antal műhelyében nyomtatták ki Mikes Kelemen Törökországi levelek című művét. Az épületben működik jelenleg is az Egyházmegyei Könyvtár, amelynek mennyezeti freskóit idősebb és ifjabb Storno Ferenc készítették.
Szily a jobbágyai iránt is felelősséget érzett: amikor 1797-ben egy tűzvészben Perint faluban elpusztultak a házaik, felkérte Hefelét, hogy tervezzen újakat számukra. Hefele több típustervet is készített csatlakozó gazdasági épületekkel. Az így létrejött települést Újperintnek nevezték el, míg a tűzvész pusztította rész neve innentől Óperint lett. Sajnos a Hefele-féle klasszicista, tornácos, a magyar népi építészet hagyományait követő parasztházak közül mára csupán egyetlen maradt, amely megőrizte a neves építész eredeti elgondolását.
Több magas rangú egyházi személy számára is kisebb palotákat, házakat tervezett Hefele, sőt, megbízatásai miatt olyan sok időt töltött a városban, hogy a Fő téren a maga számára is épített egy egyemeletes házat, a földszintjén üzletekkel. Ez az épület sajnos nem maradt fenn.
Szily János püspök és Melchior Hefele közös munkálkodásának legnagyobb sikere a Sarlós Boldogasszony-székesegyház felépülése volt, bár a kész templomot egyikük sem láthatta. Hefelét a székesegyház munkálatai közben, 1794-ben, Szily Jánost pedig 1799-ben érte a halál. Szombathely talán legjelentősebb épületét 1791-ben kezdték építeni, és 1814-ben szentelték fel.
Az egykori Savaria központjának közelében, a középkori vár és a Szent Quirinus-bazilika romjain, a Püspöki Palota és a Papi Szeminárium között, a tér lezárásaként tervezték a monumentális templomot. Hefele halála után főpallérja, Anreith János vette át az építkezés irányítását. Nagyjából követte mestere elképzeléseit, de például a karcsú tornyok sisakjain jócskán módosított. Anreith építette meg Hefele tervei szerint Eölbey János kanonok számára a róla elnevezett házat is, amely a székesegyházzal szemben állva kialakította a zárt, késő barokk egyházi épületekkel határolt pompás teret.
A püspöki széktemplom belső díszítése Szűz Mária és a magyar szentek tiszteletét kívánta ápolni. Kiváló művészek dolgoztak az épületen: Maulbertsch és Dorfmeister mellett Anton Spreng és Josef Winterhalder, akik elsősorban a boltozatos mennyezeti freskókat készítették. 1945. március 4-én a várost bombatámadás érte, melynek során a székesegyház is súlyos találatot kapott. Az amerikai légierő csapásának legfőbb oka az volt, hogy 1945 januárjától Szálasi Ferenc kormányának külügyminisztériuma a Püspöki Palotában, az olasz, japán és német követségi ügyvivők a Szeminárium épületében, a belügyminisztérium hivatalai a Megyeházán, a kereskedelmi és propagandaminisztérium irodái pedig a városházán működtek. A támadás után csak a tornyok maradtak meg, a homlokzat felső része előredőlt, a tető beomlott, a freskók és az orgona is megsemmisült. A háború után azonnal megindult az újjáépítés, amelynek köszönhetően már 1947. szeptember 7-én felszentelhette a katedrálist a megye szülötte, Mindszenty József hercegprímás. Komolyabb belső felújításra csak az 1980-as évektől, Konkoly István megyés püspök vezetésével került sor. Ez egészen 2004-ig tartott, jelenleg már csaknem régi pompájában tekinthető meg a székesegyház.
Szily János 1909-ben felállított szobra ma is az általa megálmodott és emeltetett székesegyházzal, Püspöki Palotával és Papi Szemináriummal szemben áll, híven őrizve Szombathely első püspökének emlékét.
Fotó: Budai Kriszta / Kultúra.hu
