Aki minket hallgat, nincs egyedül

Hogyan lett a nevedből egyben zenekarnév is?

Eredetileg egyetlen dal felvételére álltunk össze Dexterrel, az akkori basszusgitárosunkkal 2012 végén. Így született a Kitchenfloor, amelyhez videóklipet is készítettünk, és közben annyira ráéreztünk a közös munkára, hogy úgy döntöttünk, alapítunk egy zenekart. Érdekes volt, hogy az első koncertünk így pont egybeesett a Kitchenfloor klippremierével.

Amely elég nagy siker lett.

Szerencsénk volt. Rendkívül tehetséges, fiatal filmes gárdával forgathattunk. Mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, aminek az eredményeként amolyan szerelemprojekt született, amely szerintem a végeredményen is jól látszik. A mai napig nagyon szeretjük azt a kisfilmet, amely ráadásul 2014-ben a Legjobb videóklip kategóriában Viva Comet-díjat kapott.

Az egyik dalotok, a Krypta pedig bekerült az Aranyélet című magyar sorozatba. Ehhez mi kellett?

A dal a második évad utolsó részének kulcsjelenetében hangzik el. Nagyon meglepődtünk, amikor felkértek bennünket, mert nem vagyunk hozzászokva az ilyesmihez. Utólag is köszönjük a lehetőséget a sorozat készítőinek. Jó dolognak tartom, hogy egy ekkora produkció mindenféle stílusú zenét felhasznál, és ezáltal lehetőséget biztosít a feltörekvő zenekaroknak.

Ilyen előzmények után hogyhogy belevágtatok az NKA Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjába?

Több zenész barátom is ajánlotta a programot. Néhányan közülük a korábbi évek támogatottjai között voltak, így első kézből láttuk, hallottuk, ahogy a támogatásnak köszönhetően meg tudták valósítani a céljaikat. A SONYA melankolikusabb, keményebb posztrock zenét játszik, és bevallom, nem gondoltuk, hogy ezt a típusú zenét is támogatni fogják. Ezért számunkra óriási öröm volt, hogy a negyedik évad támogatottjai közé kerültünk.

Kiknek szól a zenétek?

A célközönségünk bárki lehet. A lényeg, hogy tudjon velünk érzelmileg azonosulni. A dalaink többségéből mély szomorúság árad, de természetesen akad emelkedettebb hangulatú is. Aki bennünket hallgat, megérezheti, hogy nincs egyedül, más is érzi azt a fájdalmat, amelyet ő, és mindig lesz kitől segítséget kérnie. Fontos, hogy fel tudjuk dolgozni ezt az érzést és ne szégyelljük. A zenén keresztül szeretnénk reményt adni.

Általában angolul énekelsz: mi ennek az oka?

Szerintem nagyon nehéz magyarul énekelni, sokszor ?népdalénekes? manírt veszek fel, amikor megpróbálom, ez néha elég szórakoztató tud lenni. A magyar nagyon kifejező nyelv, néhány szóval pontosan le lehet írni egy-egy jelenséget. Az angol ezzel szemben több teret ad, az egyszerűbb szövegek is jól érvényesülnek. Nálam a zene az első, a szövegnek inkább aláfestő, kiegészítő szerepe van. Soha nem rendelném alá a dallamot a szövegnek.

Milyen a kapcsolatotok a Hangfoglaló Program által biztosított mentorotokkal, Szabó Áron Vasalóval?

Látásból korábban is ismertük, több barátunkkal dolgozott már együtt. Jóban vagyunk korábbi mentoráltjaival, az Ék zenekar tagjaival. A fiúk sok jót meséltek róla, így nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy Vasaló lesz a mentorunk. Leginkább a technikai és a stratégiai kérdésekben volt segítségünkre. Tanácsot adott, hogy milyen sorrendben játsszuk fel a felvételeket, milyen időzítéssel jelentessük meg az új dalainkat. Ha adminisztrációs nehézségeink támadtak a pályázattal kapcsolatban, azokat is segített megoldani.

Vannak már emlékezetes koncertélményeitek?

Egy turné keretében márciusban Bukarestben, Brassóban és Kolozsváron jártunk. Zseniális helyeken, jól felszerelt klubokban játszottunk. A legemlékezetesebb azonban az volt, hogy a közönség a másfél méteres hó ellenére is eljött a koncertünkre, ráadásul az emberek tudatos zenehallgatóként felkészültek a zenénkből, énekelték a szöveget, táncoltak és láthatóan jól érezték magukat. Brassóban ?sold out? bulit nyomtunk.

Mik a terveitek a közeljövőben?