1. FérfialakAranyInca, Késői Horizont (i.sz. 1470-1532)Museo de América
Mondhatjuk: a Szépművészeti elkapta a fonalat. Hónapok, de most már inkább évek óta nehéz olyan napszakot találni, amikor lépcsőiről ne kígyóznának sorok az úttestre, onnan meg a Hősök terére. Hozzá kell tenni: nem ők az egyetlenek, akiknek forgalma az utóbbi néhány szezonban jócskán megugrott. Időnként a Magyar Nemzeti Galériában tömegelnek, máskor a Műcsarnokban vagy az Iparművészetiben. Hogy végre a magyar ember is elkezdett múzeumba járni (sőt, legutóbbi tárlatainkkal azt is kivívtuk, hogy Budapest az európai "kiállításnéző turizmus" egyik célpontja lett) annak köszönhető, hogy az intézmények egyszeriben észbe kaptak. Rájöttek, mit kell kínálni, hogyan kell azt tálalni és legfőképpen reklámozni ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön: ne tíz-, hanem százezrekben mérhessék a látogatószámot.
A rendszerváltás utáni időszak rekordere, a majdnem félmillió látogatót vonzott, nemrég zárt Van Gogh tárlat után most itt az újabb, sikergyanús "premier". Baán László főigazgató óvatos diplomáciával egyelőre annyit mondott: százezer nézőt elvárnak az inka kiállításra, százötvenezerrel már elégedettek, ha pedig annál többen jönnek, kimondottan boldogok lesznek.
Fülkorongpár gyíkábrázolássalArany, türkiz, kagylóMoche kultúra, korai átmeneti periódusMuseo Larco Herrera, Lima
Aki egyszer eljut a Szépművészeti Ión és Pergamon Csarnokába, érezni fogja, nem döntött rosszul. Nem azért, mert ez a kiállítás tökéletes. Hogy a tárlatrendezés minőségét megítéljék - ez maradjon a műkritikusok dolga. Nekünk, egyszeri látogatóknak legyen elég annyi: legkevesebb ötszáz éves, mégis tökéletes állapotban lévő koronák, szobrok, tálak, szőttesek között kószálhatunk. Utóbbiakról megtudom: azért maradhattak épségben ilyen felfoghatatlanul hosszú ideig (közülük több akár 2000-2500 évig), mert Peru déli tengerpartjai kimondottan sivatagosak. Vannak partszakaszok, amelyekre évtizedekig csepp eső sem esik. A három méter mélyre ásott sírok fölötti száraz homokréteg, úgy tűnik, meglehetősen jól konzervál.
KoronaAranyChavín-kultúra, északi hegyvidék, korai horizontMuseo Larco Herrera, Lima
Ahogy Gyarmati János a kultúra.hu-nak elmondta: az inkáknál a textíliák többet jelentettek használati és dísztárgyaknál, náluk a szövet kincsképző volt, csereeszköz, hatalmas értékénél fogva pedig szakrális tárgy. Az uralkodókat például úgy temették el magzati pózban, hogy előtte ötven-hatvan darab, finoman szőtt halotti lepelbe bugyolálták őket. Ezek a szövetek a mai tempóhoz szokott agynak felfoghatatlanul bonyolult és aprólékos eljárással, akár több évtizedig is készülhettek.
Nézőcsalogatók
Az újabb rekord nézőszám érdekében két plusz szolgáltatást is bevezet a Szépművészeti. Az egyik, hogy a kiállítás több részletét a látássérültek kedvéért tapintható és hallgatható tárlattá alakítják. A Ión és a Pergamon Csarnokokat összekötő épületrészben, az úgynevezett nyaktagban például perui piramis oldalfalának mintázatát nagyították fel három és félméteresre. Ráadásul úgy, hogy a tapintható falmozaikok a piramismintázás négy fázisát mutassák: a vakolástól a domborművek kialakításán át a festésig. A kiállítótérben elhelyezett hangfülkékben dél-amerikai regék és mondák szólnak majd. A másik újítás: szombattól üdülési csekkek is beválthatók a múzeum kasszáiban. Az erről szóló szerződést ma délelőtt írta alá Baán Lászlóval a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány elnöke, Karácsony Mihály, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára, Závecz Ferenc.
De nem ez az egyetlen furcsaság az inka tárlatban. Ott van például a csupa kis betűvel írt címe, amely leginkább szövegből kiragadott félmondatnak tűnik. Erről a kurátor azt mesélte, a madridi Museo de América 2006-os kiállításának eredeti címét vették át, mert úgy gondolták, ez fejezi ki legjobban a tárlat tematikáját. Vagyis, hogy a spanyol hódítás előtt nemcsak az inkák mérhetetlenül gazdag birodalma virágzott Peruban. Ők több korábbi kultúrát - például a chávint, a huarit vagy a chimút - egyesítették a sajátjukkal. A Szépművészeti tárlatának is csak a legutolsó, ötödik része mutatja be az inkák egyesítő kultúráját, az azt megelőző tárlókat, falfelületeket és teremrészleteket az elődök kincsei kapták. Többek között az a faragott kőoszlop, amely szinte eltorlaszolja a kiállítótér bejáratát. A szoborszerűre faragott oszlop az egyik legrégebbi inka templom, a majd' háromezer éves Chavín de Huantar két folyosóját összekapcsoló épületrészlet. Pontosabban annak hű másolata. Az eredeti, négy és fél méteres oszlopot nemcsak mérete miatt lett volna bajos a Hősök terére szállítani, hanem azért is, mert elmozdíthatatlanul be van építve a 3150 méter magasan fekvő templomba.
Az UNESCO világörökségének nyilvánított templom oszlopán - ahogy a kiállítás többi kincsén vagy a mellettük lévő feliratokon - hiába keresnénk "ismerős" istenségeket. Ha ilyenekre vágyunk - mondta Gyarmati János - sétáljunk át a Szépművészeti egyiptomi vagy mezopotámiai állandó kiállítására. Mivel az inkáknál nem létezett írásbeliség (a kutatók legalábbis eddig nem fejtettek meg ilyet), kincseiket, tárgyaikat, szokásaikat, motívumaikat és isteneiket az utókor régészei nevezték el. Például tengeri ikernek, botos istennek, mosolygó istennek. Maguknak az inkáknak meg a hódító spanyolok adtak gúnynevet. Orejones, vagyis nagyfülűek. Az inka előkelőségek cimpáit ugyanis évek alatt tenyér nagyságúra tágították a kagylóval, fával, türkizzel díszített nemesfém fülkorongok.
