Bagota Béla első nagyjátékfilmje, a Valan – az angyalok völgye november 21-től látható a magyar mozikban. A történet főszereplője Péter (Krisztik Csaba), a nagyvárosi nyomozó, akit múltbéli trauma gyötör. 22 évvel ezelőtt szülővárosában, Valanban eltűnt a húga, és most újra megpróbálja kideríteni, mi történhetett akkor. A Valan atmoszférája feszült, viszi magával a nézőt. A havas bányavárosban játszódó izgalmas krimiről, az előkészületekről és a forgatásról a rendezővel beszélgettünk.

Hogy jött a krimi?

Már a filmezés előtt krimirajongó voltam, aztán amikor amatőr módon, majd később főiskolai keretek között filmeket kezdtem készíteni, nagyon hamar nyilvánvaló lett, hogy ez az én műfajom. Bármilyen történettel, forgatókönyvvel foglalkoztam, mindegyiket krimi-logika működtette, valamilyen titok, bűncselekmény állt a középpontjában.

Mit gondolsz, mi a szerepe ennek a műfajnak?

Többrétegű szerepe van. Van egy titok, amit fel kell fedni, és van egy megoldás, amire a végén jövünk csak rá. Izgalmat, feszültséget, fordulatokat, akciószerűséget sugall, miközben intellektuális játékra hívja a nézőt. A krimik gyakran felhívják a figyelmet valamilyen aktuális problémára, a társadalom különféle jelenségeire és az ezekkel kapcsolatos válaszokra, és azáltal, hogy a „sötét” oldalt mutatja be egy megfejtéssel, kicsivel többet is hordozhat puszta szórakozásnál.

Bagota Béla és Krisztik Csaba
Forrás: Facebook

Mennyi ideig érlelted magadban a sztorit, hogy állt össze?

Több lépcső vezetett eddig. 2017 nyarán jutott eszembe egy abszurd, skandináv vígjátékra hajazó ötlet, el is meséltem ezt Kántor Lacinak [a film producere – a szerk.], aki örült, hogy vígjátékban kezdtem gondolkodni. Amikor azonban nekiálltam a történetnek, végül nem tudtam meghazudtolni magam: krimi lett belőle. 2017 decemberében kaptunk támogatást a Filmalaptól a forgatókönyv nulladik verziójára, ami egy fiatal lány eltűnéséről szólt egy havas bányavárosban, ezt az esetet igyekszik felderíteni a főszereplő. A forgatókönyv fejlesztése során éppen a Rossz verseket forgattuk, amelyben Reisz Gábor asszisztenseként vettem részt. Eközben volt egy lélegzetvételnyi szünetem, amikor neki tudtam ülni újra a könyvnek. Ekkor volt egy álmom, amiben egy hóangyalt láttam. Ezzel a motívummal meg is oldódott a könyv minden korábbi problémája. Elkezdtem plasztikusan látni a történetet, megszűntek a vargabetűk, és egyenesen kirajzolódott a Valan útja.

Fotó: Pfeffer Attila

Hogy találtatok rá a forgatás helyszínére, Balánbányára?

A történetet eredetileg egy univerzálisabb helyszínre írtam. A forgatókönyv fejlesztése alatt rájöttünk, hogy Magyarországon nincs olyan helyszín, ahol garantált a hó, így más tájegységekben kezdtünk gondolkodni. A kolozsvári születésű Kántor Laci diplomafilmjét Balánbányán forgatta, így ő ajánlotta az erdélyi kisvárost. Megnéztünk pár másik várost, de amikor megérkeztünk ide, hiába nem volt éppen hó, tudtam, hogy megvan a helyszín. Eldöntöttem, hogy nem egy „bárhol játszódhatna” típusú filmet szeretnék, hanem egy erdélyi történetet, és világossá vált, hogy ez nagyon sokat ad hozzá a dologhoz.

Hogy fogadtak titeket a városban?

Szerencsére nagyon jó viszony alakult ki velük. Amikor kiválasztottuk helyszínként, Laci felvette a kapcsolatot a város főbb embereivel, a polgármesterrel, a helyi iskolák vezetőivel, a pappal, a helyi diszkótulajjal. Mindenki támogatott minket már az elején és a forgatás alatt is, rengeteget segítettek nekünk. A fél város statisztált, segítettek helyszíneket keresni, fontos ügy lett nekik a film. Ez nekünk nagyon sokat jelentett.

Fotó: Kántor László

Milyen élmény volt extrém időjárási körülmények között forgatni?

A hideg és a hó egy hetet leszámítva végig mellettünk volt. Egyszer még az is előfordult, hogy egy csapó után elkezdett szakadni a hó, pont egy olyan jelenetnél, amikor kellett. Sok logisztikai akadályba is ütköztünk, voltak nagyon nehezen megközelíthető helyszínek, vagy a technikai eszközök nem működtek a hideg miatt. Energiapusztító tud lenni az ilyen időjárás a színészek, az egész stáb számára, de felkészülten vágtunk bele a forgatásba.

Mi a szerepe a román és a magyar nyelv váltakozásának a filmben?

Természetes módon próbáltam bemutatni az erdélyi közeget, ahol a hivatalos nyelv a román. Balánbányán – a környező településekkel ellentétben – a román lakosok vannak többen, a magyarok viszont amikor csak lehet, magyarul beszélnek. A karakterek szempontjából is fontos volt a nyelviség, a román rendőrfőnök, Dragoș (Tollas Gábor) például részben magyar, mindkét nyelvet jól beszéli, és érezni lehet rajta általánosan ezt a kettősséget. Az is kifejez valamit, hogy ahogy halad előre a történet, egyre többet beszél magyarul Péterrel.

Tollas Gábor és Krisztik Csaba

Te tudsz románul?

Nem, de szerencsére a sepsiszentgyörgyi román színház vezetője segítette a munkámat.

Péter 22 évéről, amely a jelenig vezetett húga eltűnésétől, nem sokat tudunk meg. Miért van ez így?

Tudatos döntés volt, hogy amikor bekapcsolódunk Péter életébe, nem látjuk a lakókörnyezetét, az életterét, mert majd a gesztusai és működése mutatja meg, milyen ő, és hogyan viszonyul ehhez az esethez.

A főszereplő kiválasztásánál több fontos szempont is volt: nyelvtudás, fizikai állóképesség, és természetesen színészi tehetség. Hogy esett a választás Krisztik Csabára?

Olyan embert kerestem, aki érti, átérzi ezt a történetet. Csabát több színházi előadáson is láttam, például Horváth Csaba darabjaiban. Amellett, hogy láttam benne a fent felsorolt képességeket, ezek a darabok hordoznak magukban egyfajta filmszerűséget, emiatt el tudtam képzelni őt filmben is. Fejben már nagyon hamar kiválasztottam, aztán amikor jobban lezajlott a casting is, egyértelművé vált, hogy ő a legjobb választás.

Több erdélyi színész is szerepet kapott a filmben.

Tudatos döntés volt. Amikor elkezdtem végigsakkozni a mellékszereplők karaktereit, arra jutottam, hogy ha bevállaljuk, hogy ez egy erdélyi krimi, akkor tényleg legyen autentikus. Ezek a színészek a saját személyiségükkel, múltjukkal, tapasztalataikkal segítették élővé tenni a karaktereket. A casting során nem a rutin számított. Hatházi András és Mátray Laci például igen komoly román vagy magyar filmekben szerepeltek már, de akadt olyan is, akinek ez volt az első filmszerepe.

Garas Dániel, Kántor László, Bagota Béla és Krisztik Csaba
Fotó: Rafal Nowak

Milyenek az eddigi visszajelzések?

A premier előtti vetítéseken nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Úgy látom, az embereknek tetszik ez a sajátos atmoszféra, ami megjelenik a filmben.

Mik vannak még rendezőként a „bakancslistádon”, milyen filmekben gondolkodsz?

A következő filmterv, amin dolgozom, akármilyen meglepő, egy krimi. Annyira megtetszett a Valan forgatása során ez a világ, hogy ez is Erdélyben játszódna. Kontextusában, volumenében szeretnék majd talán nagyobb formátumú dolgokat csinálni, esetleg sorozatot.

Nyitókép: Bagota Béla, fotó: Pfeffer Attila