Az Illés fellépésével nemcsak a zenében, a szórakoztatásban kezdődött új időszámítás, de dalaival, gondolataival, lemezeivel megváltoztatta egy nemzedék arculatát, gondolkodását, értékrendjét, életről, eszményekről való felfogását. Pályafutása, karrierje, története elválaszthatatlan a hatvanas évek történetétől, életműve, minden megnyilvánulása a korszak lenyomata. Új idők új dalaival érkezett, és ezek – ma már bizton mondhatjuk – kiállták az idők próbáját.
Története három nagy fejezetre bontható: az első időszakban Illés Lajos, 1965 és 1973 között a Szörényi–Bródy szerzőpáros, azt követően pedig ismét Illés Lajos munkássága volt a meghatározó.
Illés és Koncz Zsuzsa – Long Tall Sally (1964)
A zenekart 1957-ben Illés Lajos (zongora, ének) alapította, és a javarészt gimnazista társakból verbuválódott csapat – amelyben Illés öccse, Károly szaxofonozott – különböző rendezvényeken olasz slágereket, örökzöldeket, instrumentális sikereket játszott. A tagok az érettségi után a civil életben a műszaki pályán folytatták, 1963-ban májusában – nem kis részben a BME-hez tartozó Bercsényi Kollégiumban tartott állandó klubjuknak köszönhetően – pedig már igazi sztárcsapatként léphettek fel az első nagy beatseregszemlén. A Nemzeti Sportcsarnokban tartott amatőr zenekarok versenyén az addig csak a klubokból ismert közönségkedvencek – az Illés mellett a Metro-Zenith, az Omega, a Scampolo, a Sankó, az Atlantis és a Benkó – ezúttal ugyanazon a pódiumon léphetett fel, és mintegy kétezer fiatal beatrajongó igazi liverpooli koncerthangulatot teremtett. Sikítozott, fütyült, dobogott és tapsolt – egészen addig, míg az egykor népszerű, de dixie-zenéje miatt időközben cikisnek minősített Benkó zenekar nem lépett a színpadra. Amikor ugyanis az rázendített a Moszkva-parti esték című szocreál slágerre, állítólag egy bakancsot is odavágtak a zsűri asztalára. Az eseményről mindenesetre a Magyar Ifjúság tudósított, miközben a Thököly úton a közönség egy része az Illés mellett, a „többi zenekar ellen” tüntetett. (Az eseményről részletesen lásd itt.)
Nem sokra rá a két évvel korábbi Ki mit tud?-on feltűnt Koncz Zsuzsa lett az énekesük, akivel 1964-ben közösen készült az első kislemez (Ostinato, 64, Long Tall Sally, Chapel Of Love). Időközben viszont az egyetemisták döntés elé kerültek: vagy profi muzsikusokká válnak, vagy folytatják a műszaki pályát és továbbra is műkedvelők maradnak. A zenekar ekkor kettészakadt: az amatőrök Strings néven, Illés Lajos és öccse pedig új tagokkal – 1964-től Bródy Jánossal, 1965 januárjától pedig a Szörényi-testvérekkel – Leventével (gitár, ének) és Szabolccsal (basszusgitár) – folytatta tovább. A „nagy csapat” végül 1965 nyarára állt össze, miután Illés Károly kiszállt (megkapta a katonai behívót), a dobok mögé pedig Pásztory Zoltán ült le.
Illés – Légy jó kicsit hozzám (1966)
1965 nyarán a verőcemarosi ifjúsági táborban – ahová elszegődtek házizenekarnak – a Szörényi–Bródy szerzőpáros megkezdte az első magyar dalok írását, melyeket hamarosan koncertjeiken is bemutattak. Az instrumentális felvételek (Protonok tánca, Séta az aranyhúrokon, A magányos, Üzenet Eddynek) után 1966-ban ezeket a számokat (Az utcán, Ó, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled) rögzítették az első négyszámos kislemezre.
Az újabb áttörést az 1966-os Táncdalfesztivál hozza (Még fáj minden csók), és dalaik lendülete, őszintesége revelációként hatott a fiatalokra. 1966 decemberében az Ifjúsági Magazin sikerlistáján már hat számmal szerepeltek a Top 10-ben, és ettől kezdve gyakorlatilag minden daluk, kislemezük sláger lett (Nyári mese, Igen, Itt állok egymagamban, Különös lány, Nézz rám, Ne gondold). Az 1967 nyáron bemutatott Ezek a fiatalok című film nyomán pedig joggal nevezhetjük nemzedéki zenekarnak őket, amit az ifjúsági lapok év végi szavazásán az elsöprő győzelmek is bizonyítottak.
Illés – Ne gondold (1967)
1968 az Illés diadaléve volt. Szinte minden hónapban jelent meg kislemezük, slágerük (Kis virág, Little Richard, Téli álom, Régi dal, Nem érti más, csak én), több filmzenét komponáltak (Az oroszlán ugrani készül – Miért hagytuk, hogy így legyen; Bűbájosok – Történet M-ről; Eltávozott nap – Eltávozott nap). Az Ifjúsági Magazin júliusi sikerlistájának első négy helyét Illés-dalok foglalták el, majd a következő Táncdalfesztiválon öt díjat kaptak (Amikor én még kissrác voltam), és Bródy ekkor írta rá a turnébusz oldalára, hogy „Magyar Állami Népi Beategyüttes”.
Az Illés időközben politikai tényezővé is vált. Folklorisztikus törekvéseiket nacionalistának, a Fővárosi Művelődési Házban létrehozott Fonográf ifjúsági klubot ellenzékinek bélyegezte a hatalom. Majd amikor kiderült, hogy a vezető reformértelmiségiek (Vitányi Iván, Gyurkó László, Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Pernye András) is szimpatizálnak velük, előbb a „kukarugdalási ügy” (1969), majd a londoni nyilatkozat (1970) miatt büntették őket szilenciummal és eltiltással (ekkor lettek „a vidék legjobb zenekara”). Első két albumuk (Nehéz az út, 1969, Illésék és pofonok, 1969) pedig szinte említésre méltó kritikai visszhang nélkül jelent meg (miközben nagyon jól fogyott).
Illés – Amikor én még kissrác voltam (1969)
Az Illés 1971. március 11-én tért vissza a fővárosba, ahol az Egyetemi Színpadon mutatta be a Human Rights című, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának apropóján írt beatoratóriumát. A fehér borítóban megjelent album – másságával, formai, tartalmi kísérletével – kivált a korabeli produkciók közül, hiszen benne Szörényiék elsőként lépték túl a háromperces dalformát. A „csalódottság és a megaláztatás” lemezét azonban az Illés-rajongók tapintatosan félretolták. Osztoztak a zenekar „gyászában”, de populárisabb hangvételt, a régi álmok továbbálmodását várták egy olyan korszakban, amikor a politizáló rockzene számára elmúltak a kedvező idők.
Ahogy Bródy allegorikusan megfogalmazta a változásokat: az Illés 1969–70-ben még „Júliára várt”, de 1971–72-ben már a „Kati jött”. Új trendek, új divatok, új zenekarok születtek, és az Illés 1972-től lényegében már búcsúzott rajongóitól. Ezt sugallták a dalcímek (Gondolj néha rám, Rég volt, szép volt, Európa csendes), erre utaltak a negyedik album (Add a kezed, 1972) dalai (Nehéz várni, Good bye London, A szó veszélyes fegyver, Emlék M-nek), és ezt üzente a betiltott Illés-film helyett elkészült Szép lányok, ne sírjatok! is.
Illés – 1972, a teljes 30 perces, Sándor Pál rendezte televíziós műsor. Az elhangzott dalok: Kislány, add a kezed / Szemétdomb / A szó veszélyes fegyver / Nekem oly mindegy / Kis virág / Ne gondold / Virágének / Mondd el, ha látod őt (Koncz Zsuzsa) / A tanárnő / Emlék M-nek / Kislány, add a kezed
1973-ban Szörényi Levente alkotóenergiáinak már csak kis részét szentelte az Illésnek. Az átmeneti megoldásként létrehozott KITT-egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a trió) miskolci koncertjén kirobbant botrány után Bródy szintén takarékra állította magát, és ilyen körülmények között a zenekar erejéből már csak egy önfeldolgozás-lemezre (Ne sírjatok, lányok, 1973) futotta. Végül Illés Lajos november 2-án a Magyar Ifjúságban jelentette be – elfáradásra hivatkozva – a zenekar feloszlását.
1974-től pedig teljesen új tagokkal – Jenei Szilveszter (gitár, ének), Papp Tamás (dob, ütők), Selmeczi László (basszusgitár, ének), Serfőző Anikó (ének) és Kiss Ernő Pál (ének) – folytatta tovább, egészen 1982-ig.
A „nagy Illés” azonban 1965. január 5-én azzal a bizonyos kézfogással indult. Szörényi Levente ragaszkodott hozzá, hogy magával hozhassa basszusgitározó bátyját, Szörényi Szabolcsot. Miként tíz évvel ezelőtt visszaemlékezett (Stumpf András: Szörényi – Rohan az idő, Trubadur Kiadó, 2015): „Kellett nekem a biztonság érzése, nemcsak emberi, de zenei értelemben is. Ha ketten vagyunk, könnyebben tudjuk abba az irányba vinni az együttest, amelyet megfelelőnek gondolunk – logikus, Lajosnak persze ezt így nem mondtam, de ráállt a dologra, úgyhogy januárban lementünk az első próbára, és eljátszottuk-elénekeltük az It’s All Over Now című Bobby Womack-dalt, amely nem tőle, hanem a Rolling Stonestól volt ismert akkoriban. A Stones 1964-ben, egy évvel az eredeti után jelentette meg a saját verzióját, elég naprakészek voltunk tehát, gyorsan lekagylóztuk a rádióból. Bródyt mindenesetre ezzel a dallal győztük meg arról, hogy érdemes velünk együtt zenélni.”
Az Illés klasszikus felállása az 1973-as feloszlás óta többször összeállt: 1981-ben A Koncert című film kedvéért a Nemzeti Sportcsarnokban, majd 1990. szeptember 14–15-én a Népstadionban adott telt házas koncerteket. 1992. december 24-én az FMH-ban, a régi klub helyszínén tartott unplugged estjüket a Magyar Televízió is rögzítette. 1996 májusában ismét három alkalommal léptek fel a Budapest Sportcsarnokban, majd 2001-ben a Metróval és az Omegával adtak közös koncertet a Népstadionban. 2005-ben Pásztory Zoltán halála miatt – Szörényi Levente fia, Örs részvételével – az együttes utoljára lépett fel: augusztus 5-én Csíkszeredán, 9-én pedig a Sziget nulladik napján.
Illés – Good Bye London (2005)
És hogy az életmű 2025-ben is változatlanul aktuális, mutatja, hogy január 11-én a Papp László Budapest Sporarénában mai kortárs zenekarok – többek között az Aurevoir., a Blahalouisiana, a Carson Coma, az Esti Kornél, a Honeybeast, az Irie Maffia és a Margaret Island – tisztelegnek az Illés előtt. A hírek szerint az eseményen Szörényi Levente (akinek műveiből tegnap este tartottak koncertet a Zeneakadémián) és Bródy János is fellép.
