A Budapesti Történeti Múzeum új kiállítása, az Eltűnt idők nyomában – Gyűjtögetőktől a honfoglalókig Budapest földjén a főváros gazdag múltját mutatja be az őskortól a honfoglalásig.
A régészet a valóságban a legkevésbé sem hasonlít Indiana Jones és Lara Croft kalandjaira, hiszen a legritkább esetben bukkannak aranykinccsel kitömött sírkamrákra. Pedig Budapesten évente több száz feltárás történik az építkezések miatt, ami egyrészt bőven ad munkát a régészeknek, másrészt viszont kevés lehetőségük van célzottan, tudományos szempontok szerint kutatni lelőhelyek után.
A szinte véletlenszerűen előkerült tárgyakból aztán mint mozaikszemekből próbálnak összefüggéseket találni, tudományos elméleteket gyártani. Különösen nehéz dolguk van akkor, amikor olyan történeti korokat vizsgálnak, amelyekből semmilyen írott forrás nincs. A Budapesti Történeti Múzeum legújabb állandó kiállítása, az Eltűnt idők nyomában – Gyűjtögetőktől a honfoglalókig Budapest földjén pont ezzel az időszakkal foglalkozik.
Különös belegondolni, hogy a mai főváros területén már 350 ezer éve is éltek elődeink, és olyan állatok poroszkálhattak a Nagykörút helyén, mint a gyapjas orrszarvú, a barlangi oroszlán vagy az őstulok. Az első emberi telepekre utaló pattintott kőeszközöket a budai Várhegy barlangjaiban találták. Az utánuk következő népcsoportok szintén kedvelték ezt a területet, amely gazdag volt fában, vizekben, hőforrásokban, a domborzati viszonyoknak köszönhetően pedig védett volt a szélsőséges időjárástól.
A városiasodás első jeleit a kelták mutatták, akik az őskor végén, a késő vaskorban hoztak létre telepet a Gellért-hegyen. Uralmuknak aztán a Római Birodalom vetett véget, Pannonia provincia létrejöttével visszaszorultak. Ennek határát a Duna jelölte ki, természetes védvonalként a be-betörő, hódító népek ellen. Róma hanyatlásával aztán szarmaták, hunok, germánok, avarok, majd a magyarok váltották egymást a területen, és mind hátrahagyták kultúrájuk nyomait.
A mostani kiállításon a kurátorok ezekből az emlékekből válogatták ki azt a több mint ötszáz tárgyat, amelyek az őskortól egészen a honfoglalásig mutatják be a Budapest területén élők mindennapjait, szokásait, hitvilágukat. A kiállítás egy animált, digitális idővonallal indul, amely rögtön kontextusba helyezi a látogatót. Majd rácsodálkozhatunk egy nagyon is mai, narancssárga, műanyag nyelű Fiskars baltára, ami bár anyagában alaposan eltér a mellé helyezett bronzkori tokos baltától, formájában és funkciójában egyáltalán nem. Ahogy a tároló felirata is hirdeti, valóban nincs új a nap alatt, hiszen bizonyos tárgytípusok – ha egyszer már beváltak – nem sokat változtak az elmúlt évezredek alatt.
A bevezető szakasz – kissé szárazra sikerült – leíró részei Budapest múltjával és a hozzá kapcsolódó régészeti feltárások rövid bemutatásával foglalkozik. Itt azért simán el tudtam volna képzelni egy animált videót arról, hogy milyen lehetett ez a terület, amikor az első őseink bemerészkedtek ide: a folyószabályozás előtt, hatalmas erdőkkel borítva, telis-teli vadállatokkal.
Azért az látszik, hogy törekedtek arra, hogy a leírások mellett legyen képi anyag is. Egy fotókból összeállított esettanulmány-videó például azt mutatja be, hogy valójában milyen is a régészeti munka. Egy útépítési nyomvonalnak kijelölt budafoki területen 2022–2023 között zajló ásatáson avarkori temetőt tártak fel, amelynek minden lépését fotóval is dokumentálták attól kezdve, hogy hogyan kezdődik egy ásatás egészen addig, amíg a lelet a restaurátorhoz, majd a tárolókba kerül. Az itt talált ruhakiegészítőkkel, ékszerekkel feldíszítettek két fiktív személyt is meg lehet tekinteni, így lehet némi fogalmunk arról, hogy miként nézhetett ki akkoriban egy átlagos avar nő vagy férfi.
A kiállítás egyik legszórakoztatóbb része az az interaktív játék, amelyben őskori gyűjtögetőként próbálhatjuk ki magunkat. Mivel akkoriban még nem volt növénytermesztés, kizárólag gyűjtögetés, halálosan komoly tétje volt, hogy mi kerül be a zsákokba. Az én klánom valószínűleg hetekig szenvedett volna hasgörcstől – elég gyengén muzsikáltam az ehető/nem ehető növények begyűjtése során.
A vadászó életmódot íjászként lehet megtapasztalni, de újkőkori, bronzkori vagy avar kori hírvivő képességeinket is letesztelhetjük. Ma, amikor egy e-mail pillanatok alatt ott van a világ másik felén, érdekes belegondolni, hogy akkoriban milyen veszélyeken és nehézségéken kellett átküzdenie magát egy „postásnak”, és mennyire más volt az idő léptéke is. A tárlat másik pontján pedig tárgymásolatokat lehet megtapogatni, majd kvízben tippelni a funkciójukra, anyagukra.
A körbejárható tárlatot két részre osztották: a kör külső felén tíz különféle tematikájú tárolóban – például háború és béke, élelem és erőforrások, szertartások, vallás – különböző korszakokból származó tárgyak kaptak helyet, amelyek egymásra is reflektálnak. Az állatok és emberek kapcsolatával foglalkozó vitrin például jó lenyomata annak, hogy elődeink miként viszonyultak a vadállatokhoz, féltek vagy tisztelték őket, vadásztak rájuk vagy gondoskodtak róluk. A medvekoponya mellett itt jól megférnek az állatos mintával ellátott dísztárgyak is.
Egy hatalmas tárolóban láthatóak az étkezéshez kapcsolód leletek. A képzeletbeli őskori „ház” konyhájának polcain alapanyagok tárolására szolgáló edények, főzéshez szükséges fazekak, étkezéshez használt eszközök kaptak helyet. A mesterségeket és foglalkozásokat bemutató vitrin a szövés-fonás, kerámiakészítés, bronzöntés evolúciójába ad betekintést. A kereskedelemmel foglalkozó tárolóban láthatóak például azok az első kelta ezüst pénzérmék, amiket Budapest területén vertek a Kr. e. első században, és amelyekkel aztán a görögökkel, rómaiakkal is kereskedtek.
A különböző tárolókba hol több, hol kevesebb tárgy került be, amely szintén azt mutatja meg, hogy a régészet mennyire esetleges. Van olyan téma, amelyhez több lelet köthető, így a kutatóknak is szélesebb az ismeretük, míg más témákról kevesebbet tudnak csak megmutatni.
A belső körön kaptak helyett az idővonalra illesztett tárolók, amelyek az őskőkortól kezdve a honfoglalásig prezentálnak egy-egy kiemelt tárgyat – például a szarmaták díszítésre használt színes gyöngyeit vagy az avarok fém övgarnitúráit –, amelyhez animációk is tartoznak, így mutatva be használatukat, viseletüket.
A Budapesti Történeti Múzeum új állandó kiállítása alapvetően érdekes koncepció mentén épül fel: kiszakadva a szigorúan kronologikus felépítés alól a különböző korok leleteit egymás mellett, egymásra reflektálva mutatja be. Az a törekvés is látszik, hogy igyekeztek interaktív elemekkel feldobni a tárlatot, azonban még így is túl sok a szöveges rész, és nagyon hiányoznak a színes-szagos videók, amelyek segítségével könnyebben elképzelhetnénk elődeink életét. Ennek ellenére érdemes egy-két órát rászánni, hiszen a leletek önmagukban is látványosak, és hozzásegítenek ahhoz, hogy jobban megismerjük a főváros múltját és a régészeti felfedezések néhol izgalmas, máskor viszont rendkívül akkurátus világát.
Az Eltűnt idők nyomában – Gyűjtögetőktől a honfoglalókig Budapest földjén című tárlat 2024. május 31-től látogatható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
Fotók: Szilágyi Nóra / BTM
