Az évad kínálatán jól érezhető, hogy különleges művészeti törekvések és a közönség széles rétegét megszólító produkciók egyaránt szerepelnek a programban. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?

A fő irányok az elmúlt években körvonalazódtak. Van egy összművészeti programsorozat, amelynek keretében a különböző korú és érdeklődésű nézőknek kínálunk minőségi művészeti élményeket, a legkülönbözőbb műfajokban csaknem két hónapon keresztül, idén augusztus 17-ig. Bábjátéktól történelmi drámán, vígjátékon át a musicalekig, koncertek, táncszínházi előadások és kamaradarabok szerepelnek a repertoárban.

Három színházi fesztiválunk van: a Shakespeare-fesztivál, az Erdélyi Hét és a nemzeti klasszikusaink életműveit középpontba állító napok. A tavalyi Szabó Magda-napok után idén Tamási Áron-napokat szervezünk, amelyen a 125 éve született író életművét igyekszünk áttekinteni színházi előadásokkal, diákszínjátszók közreműködésével és egy tudományos konferencia megszervezésével.

A Shakespeare-fesztivált is megbolondítottuk idén: a tematikája Shakespeare kicsit másképp: átiratokat, parafrázisokat, paródiákat is meghívtunk. A Shakespeare-művek pedig sajátos feldolgozásban, a Rómeó és Júlia bábszínházként, az Ahogy tetszik táncszínházi előadásként, a Lear király pedig egy kétszemélyes átiratban kerül színre, és ismét láthatja a közönség a tavalyi nagy sikerű ősbemutatónkat, a Hamleart.

Dér András Mindenkinek mindene (Apor Vilmos) című darabja. Fotó: Kiss Zoltán

Öt saját premierünk lesz, köztük két kortárs ősbemutató. Többségüket koprodukcióban visszük színre. Ezekkel azt a több évtizedes gyulai hagyományt igyekszünk megerősíteni, amely a hetvenes évektől jellemezte a Gyulai Várszínházat, hogy kortárs szerzők többnyire történelmi tematikájú ősbemutatóinak ad helyet. Dér András Mindenkinek mindene (Apor Vilmos), Vecsei H. Miklós Ifjú barbárok című darabja egyaránt történelmi tematikájú alkotás, előbbi a legendás hírű apátplébánosról szól, utóbbi pedig a fiatal Bartók Béla és Kodály Zoltán kapcsolatáról. A Tamási Áron-napokon a Nemzeti Színházzal közösen mutatjuk be a Tündöklő Jeromost, A szarvaskirályt – Gozzi darabját – a Karinthy Színházzal koprodukcióban állítjuk színpadra, Kiss Csaba Csehov-átiratát, a De mi lett a nővel?-t pedig saját fejlesztésben, három idős erdélyi színész – Győrffy András, Kárp György és Szélyes Ferenc – főszereplésével visszük a közönség elé.

Minden évben szerveznek felolvasószínházi előadást is.

Idén – ez már a 15. alkalom – Gulyás Gábor Az ördög bibliája című, rendszerváltozásról szóló tragikomédiáját olvassák fel a színészek Máté Gábor rendezésében, Lőkös Ildikó dramaturg szervezésében.

Miért érdemes koprodukciókban gondolkodni? A pénzszűke vagy a továbbjátszás lehetősége indokolja ezt?

Szabadtéri színházként nem rendelkezünk saját társulattal, így eleve nehezen tudunk nagyszabású előadásokat kiállítani. Ráadásul ezek az előadások csak úgy élhetnek tovább, ha bekerülnek a koprodukciós partner kőszínházába, és ott – akár bérletrendszerbe illesztve – hosszabb sorozatot élnek meg.

Mi alapján kéri fel az alkotókat a kortárs darabok megírására?

Ezeket a felkéréseket általában hosszas gondolkodás előzi meg, de véletlen egymásra találások is előfordulnak. Hogy Dér Andrást foglalkoztatja Apor Vilmos alakja, az négy évvel ezelőtt egy véletlen beszélgetésből derült ki számomra. Kinevezésemtől fogva szerettem volna erről a – Gyula városához szorosan kötődő – jeles történelmi személyiségről, példaértékű emberi sorsról egy darabot bemutatni a várszínházban. Kiderült, hogy Dér András nemcsak ismeri Apor Vilmos életét, hanem írt egy forgatókönyv-kezdeményt évekkel ezelőtt, ám abból nem lett semmi. Így megkértem, hogy az ötletből írjon egy színdarabot, amit az elmúlt hétvégén Mindenkinek mindene – Apor Vilmos címmel, a Győri Nemzeti Színházzal koprodukcióban nagy sikerrel be is mutattunk.

Mindig más ötlet merül fel, s igyekszem megtalálni hozzá a megfelelő kortárs szerzőt. Bartha Boróka egy Karády-előadást szeretett volna csinálni néhány éve, és egyszer csak olvastam Darvasi László egy Karády-tárcáját, ami alapján felkértem a monodráma megírására. Három éve mutattuk be az azóta is játszott Karády zárkáját.

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós is rendszeresen dolgoznak a Gyulai Várszínházban.

Ifj. Vidnyánszky Attila gyerekként játszott Gyulán először, így már évtizedes kapcsolat fűzi a várszínházhoz, elődöm, Gedeon József igazgatása alatt is rendezett itt, néhány éve Vecsei H. Miklóssal közösen járnak vissza. Az Ifjú barbárokkal ők kerestek meg két évvel ezelőtt, de a Covid miatt feltorlódott bemutatók okán csak most kerülhet sor a premierre. A Kolozsvári Állami Magyar Színházzal közös bemutatóról van szó. Az említett alkotók egy ideje dolgoznak Kolozsváron, mi pedig testvérszínházi együttműködést kötöttünk, melynek keretében koprodukciós bemutatót tartunk és egymás produkcióit tűzzük műsorra.

Három játszóhellyel működnek, ez lefedi a produkciók technikai igényeit?

Vannak előadások, amelyeket a technikai korlátok miatt nem tudunk elhozni. Így például most Kolozsvárról láttunk volna vendégül egy Shakespeare-produkciót, ám le kellett tennünk róla. A vár speciális tér, a színpad szűkössége miatt majdhogynem stúdiószínpadi produkciók férnek be oda. A tószínpad zenés, táncos, látványos produkciókat fogad; súlyos, drámai előadások nem élnek meg ott, hiszen nagyobb távolságot kell áthidalniuk a színészeknek. Felolvasószínházi és prózai előadásokat is tartottunk már ott, de akkor a színpadra építjük fel a nézőteret is. Az Erdélyi Hét programjában érkező Bánk például ott kap helyet.

Fotó: MTI/Rosta Tibor

A kamaratermünk egész évben működik, a klimatizálás miatt ilyenkor nyáron is tudunk előadásokat tartani. Itt különlegességek is helyet kapnak. Például július 7-én a 90 éves Banner Zoltán előadóművész, költő, művészettörténész legendás hírű, a világot bejárt Petőfi a hídon című estjét hozza el. Kérésemre a bemutató után ötven évvel még egyszer előadja a közönség előtt. Ez komoly színháztörténeti esemény lesz.

Tamási Áron-emlékév van, de hogy melyik szerzőre esik a választásuk, abban nyilván fontos szerepe van annak, hogy éppen kit játszanak sok színházban.

Az évforduló szerencsés egybeesés, de valóban az a meghatározó szempont, hogy Tamási Áron drámáiból három nap alatt öt izgalmas előadást tudunk megmutatni. Hiába tennék kísérletet Illyés Gyula vagy Németh László munkásságának bemutatására, aligha tudnék három napra való előadást meghívni.

Az Erdélyi Hét programjában csupán az fogja össze a produkciókat, hogy határon túli magyar színházak bemutatói?

Ott is a fesztivál egészében említett sokszínűség a cél, hogy markáns, kísérletező, esetleg megosztó előadások mellett a széles közönség számára is izgalmas produkciók helyet kapjanak.

Pályázati pénzekből működnek. Kiszámítható a finanszírozásuk?

Idén igen, de mindig akadnak bizonytalansági tényezők. Bár a szabadtéri színházak is kapnak működési támogatást a minisztériumtól, erre minden évben pályázniuk kell. Nincs garancia arra, hogy legalább annyi pénzt kapunk, mint a korábbi évben. Az önkormányzati támogatásunk is csak nagy vonalakban mutat állandóságot, a gazdasági helyzet befolyásolhatja. A többlettámogatások összege is változó. Tavaly több pályázatot hirdettek meg, idén négyből három esetben kaptunk támogatást. Maximális biztonsággal tehát nem tudunk előre tervezni, pláne hosszabb távon, amire pedig nagy szükség lenne. Én magam már csak azért sem, mert idén novemberben lejár az igazgatói megbízatásom.

Ismét megpályázza?

Voltak nehezebb időszakok, pillanatok az elmúlt években, amikor úgy gondoltam, hogy az egészségem terhére talán nem kellene folytatnom. Közben azonban sok öröm is ért, és sok mindent átalakítottam, elindítottam művészeti szempontból. Számtalan műszaki, technikai fejlesztést, felújítást megvalósítottunk, a csapatom is egyre olajozottabban működik – mindez folytatásra ösztönöz. S már itt lebeg a szemem előtt a hatvanadik évforduló, tele vagyok tervekkel, jóllehet nehezen fogunk tudni jobb, tartalmasabb, sikeresebb évadot összeállítani és megvalósítani, mint a tavalyi volt. Akkor nagyon összeálltak a csillagok.

SzS

Nyitókép: Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója. Fotó: MTI/Rosta Tibor