Angela Dorothea Kasner néven született Hamburgban 1954. július 17-én. Röviddel születése után evangélikus lelkész apja a lelkészhiánnyal küzdő Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), a brandenburgi Quitzowban, majd Templinben vállalt szolgálatot. Merkel így gyermek- és ifjúkorát a kommunista államban töltötte. Iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, tehetséges volt a matematikában és a nyelvekben, oroszul és angolul is kiválóan megtanult. Belépett az állampárt ifjúsági szervezetébe, amiről utólag azt nyilatkozta, vonzotta a közösségi élet. Szeretett volna tanítani, mégis a fizikusi pályát választotta, hogy elkerülje a további politikai kötelezettségeket. A lipcsei Karl Marx Egyetemen ismerte meg első férjét, Ulrich Merkelt, akitől négy év után elvált, de nevét ma is viseli.
1978-ban szerzett diplomát, évekig az NDK Tudományos Akadémiájának Fizikai Kémia Kutatóintézetében dolgozott egy kutatócsoport egyetlen női tagjaként Kelet-Berlinben. 1986-ban doktorált kvantumkémiából, ekkoriban került kapcsolatba Joachim Sauer kémikussal, akivel 1989-ben kötött házasságot. A nemzetközileg elismert tudós a háttérben maradva lett felesége támasza és tanácsadója.
Merkel politikai pályája a berlini fal ledöntésével, majd a két német állam egyesülésével ívelt fel. 1989-ben előbb a keletnémet szociáldemokrata párt felé tájékozódott, de végül a keletnémet ellenzéki Demokratikus Ébredés nevű pártba lépett be, amely beolvadt az NDK első és egyben utolsó szabad választását megnyerő keletnémet Kereszténydemokrata Unióba (CDU). A voksolás után az NDK egyetlen demokratikusan megválasztott, egyben utolsó kormányfője, Lothar de Maizière helyettes szóvivővé nevezte ki.
Az 1990-es újraegyesítés után, amelynek előkészítő megbeszélésein Merkel is részt vett, az össznémet CDU egyéni jelöltjeként Mecklenburg-Előpomeránia tartományban beválasztották a Bundestagba. Ekkor figyelt fel rá Helmut Kohl kancellár, aki „a kislányra” (ahogy Merkelt nevezte) előbb a nő- és ifjúságügyi, majd a környezetvédelmi tárcát bízta. Merkelt 1991 végén a CDU elnökhelyettesévé, majd főtitkárává választották, és 2000-ben mentora, Kohl helyére lépve a párt első női elnöke lett.
A 2005-ös választásokon a szociáldemokrata Gerhard Schröder ellenében választották meg kancellárnak a konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció élére. Személyében a kancelláriát először vezette nő, egyben ő lett az első német kormányfő, aki a második világháború után született és az első, aki a volt NDK-ban nőtt fel. A CDU–CSU pártszövetség 2009-ben ismét győzött a választásokon – Merkel ezúttal a liberális Szabad Demokrata Párttal (FDP) alakított kormányt. Második kormányzati ciklusában legfőbb feladata az elmélyült pénzügyi válság kezelése, az euró megmentése volt, szigorú gazdasági intézkedései miatt külföldön akkoriban „vaskancellárnak” is nevezték. 2011-ben, a fukusimai atomerőmű balesete után új energiapolitikát hirdetett: Németország 2022-ig fokozatosan bezárja nukleáris erőműveit, és átlép a zöld energia korszakába. (Az utolsó atomerőművek 2023 áprilisában álltak le.) A hazájában Muttinak becézett Merkel 2013-ban, a CDU újabb győzelme után a szociáldemokratákkal alkotott nagykoalícióval harmadik kormányfői ciklusát kezdte meg. A 2015-ben kitört migrációs válságban képviselt egyoldalú nyitás politikája miatt számos bírálat érte hazájában és külföldön.
A 2017-es parlamenti választásokon ismét a CDU–CSU nyert, ám támogatottságuk jelentősen csökkent. Merkel az FDP-vel és a Zöldekkel folytatott egyeztetések kudarcát követően negyedik kancellári ciklusát a CDU–CSU és az SPD alkotta kabinet élén kezdte meg. A kormányzást a menekültüggyel kapcsolatos feszültségek jellemezték. A kormánypártok sorozatosan gyengén szerepeltek a tartományi parlamenti választásokon, ami után Merkel 2018-ban bejelentette, hogy kormányfői megbízatásának lejárta után nem vállal újabb tisztséget, és visszavonul a politikától. 2021. december 8-án távozott a kancellári tisztségéből, ezzel ő lett Helmut Kohl után a második leghosszabb ideig (16 év és 16 nap) regnáló kancellár a második világháború utáni Német Szövetségi Köztársaság történetében.
Angela Merkelt kancellári mandátumának nagy részében a világ legbefolyásosabb nőjének tartották, nemzetközi szinten az Európai Unió de facto vezetőjének tekintették. Számos kitüntetés birtokosa, 2023-ban vehette át a legmagasabb német állami kitüntetést, a szövetségi érdemrend különleges kivitelű nagykeresztjét a közjó érdekében végzett munkájáért; ezt előtte csak Konrad Adenauer és Helmut Kohl kapta meg. A politikáját ért bírálatok mellett az elemzők és politikai utódai a normalitását, kiszámíthatóságát, a német állam stabilizálása érdekében tett erőfeszítéseit emelik ki. A visszavonulását követően António Guterres főtitkár ENSZ-tanácsosnak hívta, amit nem fogadott el. Eltávolodott pártjától is. A magánéletéről ma is keveset tudunk, gyerekei nincsenek.
Több dokumentum- és játékfilm is megörökítette életét, legutóbb az ARD német közszolgálati televízió készített róla filmet és egy ötrészes sorozatot. Alakja regényekben, drámákban, musicalben is megjelenik, festményeken, szobrokon ábrázolják (időnként szatirikusan), jellegzetes, egymásnak feszülő ujjaival formált kéztartását Merkel-rombusznak nevezték el. Várhatóan idén novemberben jelenik meg Szabadság: Visszaemlékezések 1954–2021 című könyve, amely az elmúlt csaknem hetven évét eleveníti fel, miközben elmeséli „a jelentős nemzeti, európai és nemzetközi fordulópontokat, (...) hogyan születtek azok a döntések, amelyek alakították korunkat”.
