A Párizs környéki békékben az I. világháborúban vesztes központi hatalmak sorsáról döntöttek. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után az utódállamok jövője az antant kezébe került. Ausztriával Saint-Germain-en-Laye-ben állapodtak meg. A békeszerződés 381 cikkelyt tartalmazott. A szövetségesek elismerték Ausztria függetlenségét, de ezért nagy árat fizetett. Dél-Tirol a Brenner hágóig, Görz, Trieszt és Isztria Olaszországhoz került, Karintiában határkiigazításhoz jutott a délszláv állam. Ausztria viszont megkapta Nyugat-Magyarország többségében német lakosságú részét, Burgenlandot. El kellett ismernie az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak, Magyarországnak, Csehszlovákiának, Lengyelországnak és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak állami önállóságát. A békeszerződés megtiltotta Ausztria csatlakozását Németországhoz (Anschluss-tilalom), valamint a legkisebb mértékűre korlátozták haderejét (30 ezer fő), és szintén jóvátétel megfizetésére kötelezték.
