Anyasátor, nagyisátor, anyahiány – kortárs mesék anyák napi összebújásra

Pár év kisgyerekes létezés élesre hegyezte a kérdést: vajon elég jó anya vagyok? Melyik nevelési jótanácsadómnak van igaza a sok ellentmondó véleményt megfogalmazó közül? Képes vagyok helyesen eldönteni a gyerekem érdekében?

Új identitásomat végül ez a mondat erősítette meg: „A te gyerekednek te vagy a lehető legjobb anyja, érezni fogod, mi jó neki.”

Amíg ez a belső bizonyosság megérkezik, a legmegnyugtatóbb mesét olvasni. Nem egy újabb penzum, inkább esély magunknak, akik sokan, sokat aggodalmaskodunk. Ezzel kifogjuk a szelet a shortsokban megmondók vagy épp tehetetlenségükkel kérkedők vitorlájából.

Melyik volt az a helyzet, amelyben anyaként önfeledten lubickoltam? A bármikori meseolvasások alkalmával. Ez nem múlt el, még ma, a kamaszaimmal is ez az egyik kedvenc időtöltésünk, ilyenkor érezzük igazán családnak magunkat.

Az utóbbi évtized jelensége, hogy gyerekkönyves Facebook-csoportokban az édesanyák többnyire egy élethelyzetre, problémára kérnek könyvajánlatot. Elharapózott a könyveket a közvetlen hasznukon mérő pszichológiai szempont. Nem az a kérdés, mit élvezne a gyerek, hanem melyik könyvtől nem lesz irigy, erőszakos, melyik venné rá a barátkozásra. Mi, irodalmárok úgy mondjuk, ezek a segítő könyvek, amelyek egy funkciót – így például a nevelést – az irodalmi-esztétikai érték fölé emelnek.

Holott maga az élmény, a történethallgatás, beszélgetés növeli az otthonosság és a biztonság érzését. Hát még ha az a személy, akivel együtt bújunk bele egy kitalált világba, az édesanyánk vagy édesapánk! A fantáziajáték közben, ami az olvasás vagy a közös történethallgatás, szorosabbra fűzi az érzelmi kapcsolatainkat és növeli az empátiánkat. Miközben erős örömforrás, elrendezi a napközben begyűjtött ingereket, akár az álom alvás közben. Idővel a legmélyebb családi emlékek kosarába kerül.

Jöjjön most néhány könyv, amelyek anya és fiai, nagymama és unokái számára olyanok voltak, mint apával a játszóterezés: egyszerre kaland, felfedezés és közben otthonos biztonság.

Születésmese

A picik, de még a kamaszok is szeretnek hallani saját születésükről, nincs is ennél erősebben összekötő téma anya és gyerek között. A Születésmese, ahogyan annak idején A sehány éves kislány (Monchaux, Marie-Claude, 1979) anya és gyermek közös történetének kezdetét beszéli el egy frissen megjelent lírai mesében és a szövegbe belefonódó illusztrációjában.

Nattán-Angeli Nóra költői képekkel ragadja meg az élményt, mégis, a perinatális szakanácsadó írótársnak, Formanek Zsuzsannának köszönhetően pontosan követi a katartikus esemény biológiai folyamatait. A közös olvasás intimitását fokozhatja, hogy nemcsak az egyszerre finom és expresszív rajzok fókuszálnak a babára, de maga a magzat a különleges, először biztonságos otthonosság érzetét keltő, majd izgalmassá váló születéstörténet elbeszélője. A születés- és szülésélmény meghatározza az anyák és gyermekek egymáshoz kapcsolódásának minőségét és mélységét. Fedezzük fel együtt beszélgetve közös eredettörténetünket!

Zsálya és a mélyvölgyi utazás

Nem tudom kihagyni Kiss Judit Ágnes könyvét, hiába ajánlottam már több témában ezt a meseregényt, amikor a női felmenők és a gyermek gyógyító kapcsolatához keresünk példát. És érdekes, itt sem az anya tölti be a meleg, támogató szerepet, hiszen ő maga is retteg attól, hogy kislánya, Zsálya nem gyógyul meg betegségéből.

A modern meseregényekben jellemző, hogy a főhős gyermek felnőttek társaságában is magára utalt, parentifikálódik. Zsálya, anyukája aggodalmát látva, inkább nem vele osztja meg rossz érzéseit. Viszont segítségére sietnek a (képzeletbeli) barátok és az ősanyák. Az ősök fája fejezetben egy ősanya-boszorkány almáspitével és gyömbéres teával fölfrissíti az utazót, majd próba alá veti. Zsálya kiállja a leszármazottak örök és nehéz kihívását: kiválogatja az úticsomagból, amire szüksége van, a fölösleges súlyokat visszacipeli és leteszi.

Egy indián, mint te meg én

Aki megtanítja gyermekeit az érzelemkifejezésre, már nagyon sokat tett. A rohanó nemzedékek és elmagányosodó, érzékeny gyerekek kapcsolathiányából túlságosan is ismerős Erna Sassen meseregényének alaphelyzete.

Boaz a szüleire nem, de a nagymamájára számíthat saját határainak, de főként kapcsolati lehetőségeinek terén. A zárkózott Boaznak nincs alkalma szüleivel megélni a szeretet mélységeit, viszont nagymamája kibogozza félelmeit, frusztrációit: „Boaz kipróbálja Nagyi trükkjét. Nagyi trükkje pedig ez: ha félsz, tegyél úgy, mintha gondoskodnod kellene valakiről, aki még nálad is jobban fél.”

Értő kapcsolódásuk párhuzamát egy vad póni megszelídítésében is ábrázolja a könyv, Boaz átveszi a jó mintát nagymamájától. Nem véletlenül, egy új és „idegen”, indián származású osztálytárs válik tükörré belső élményei számára. Köztük pusztán metakommunikációval is épülhet barátság. Lelkiismeret-furdalásos édesanyáknak, aggódó nagymamáknak megható és megnyugtató olvasmányélmény és irodalmi élménybe rejtett pszichológiai kalauz.

Egymásmesék

Berszán Lídia mesekönvve elsősorban egy anyuka nézőpontjából mutatja meg a mindennapi helyzetekben rejlő humort és varázslatot. Az anya-gyerek kapcsolat érzelmi gyönyörűségeibe enged bepillantani.

Szimonidesz Hajnalka illusztrációi ezeknek a helyzeteknek a gyöngéd kedvességét emelik ki. A gyereknézőpont is jelen van, a szerző előszavából idézem: „Ha készítettél már finomságot az anyukádnak, / ha álmodtad már, hogy repülsz, / ha rájöttél, hogy könnyebb rosszalkodni, mint jólkodni…, / akkor tudod, hogy nem az a fontos, ami más. / Egymást látni, hallani, érezni, mesélni a fontos.”