Nyolc nő, akik a filmvásznon küzdöttek meg az anyaság különféle kihívásaival
Ezek a kortárs magyar filmekben szereplő karakterek megmutatják az anyaság minden szépségét, embert próbáló és olykor megoldhatatlannak tűnő nehézségét és döbbenetes erejét.
Mari (Csak a szél)
Fliegauf Benedek filmjét a 2008–2009-es romagyilkosságok ihlették, és egy magyarországi roma család félelemmel és üldözéssel teli napját meséli el. Marinak és gyermekeinek mindennap el kell viselniük a származásuk miatti megkülönböztetést és megalázást. Hasonlóan Fliegauf több korábbi filmjéhez, a Csak a szélben is amatőrök formálják meg a legfőbb szerepeket, Toldi Katalin pedig hiteles alakítást nyújt Mari tragikus szerepében. A kegyetlen vég előtt Mari lefekvéshez készülődve még elszív egy cigarettát, majd összebújik két gyermekével a paplan alatt. Lírai, szívszorító pillanat egy anya minden gondoskodásával, reményével és félelmével.
Anna (Egy nap)
Szilágyi Zsófia megmutatja, hogy bárkinek az élete, hétköznapi megpróbáltatásai filmre kívánkoznak, ha azt egy érzékeny rendező és egy csodálatos színész mutatja meg. Szamosi Zsófia alakítja Annát, aki egy 40 körüli határozott nő, nyelvtanár, háromgyerekes anyuka. Mi pedig egy átlagos napját követhetjük végig, ahogy az állásával, a gyerekei nevelésével, a lakáshitellel vagy éppen az elromlott vízvezetékkel küzd. Mindent megtesz azért, hogy az összes családtagjának rendben legyen az élete, és mindenki eljusson a csellókoncertjére – ám van, amit ő se tud megakadályozni.
Zsófi (Hat hét)
Mire elég hat hét? Az érettségire való felkészülésre talán, no de életünk legkomolyabb döntésének meghozatalára? Szakonyi Noémi Veronika fesztiváldíjas bemutatkozó filmje dokumentarista igényességgel és mély empátiával elmesélt emberi történet. Tinédzser főszereplője a profi asztalitenisz-karrierért küzdő Zsófi (Román Katalin), aki nehéz anyagi körülmények között él labilis, gyermeteg édesanyjával és húgával. Későn veszi észre, hogy terhes, és nagyon érett módon úgy dönt, hogy születendő gyermekét egy civil szervezet segítségével örökbe adja egy hosszú évek óta várakozó párnak. Kezdetben határozott, ám semmi sem tudja felkészíteni a szülés utáni fizikai és érzelmi hullámvasútra. A film Zsófi szemszögéből követi végig a szülés utáni, az örökbe adó és örökbe fogadó szülőknek egyaránt érzelmileg megterhelő hathetes időszakot, amikor az életet adó anya még meggondolhatja magát. Zsigerien őszintén, kevés gesztussal és nagyon emberien.
Martha (Pieces of a Woman)
Egy gyermek elvesztése a legfájdalmasabb dolog a szülők életében, ezt dolgozza fel Mundruczó Kornél első angol nyelvű, Netflixen debütáló filmje. Martha (Vanessa Kirby) és Sean (Shia Labeouf) első gyermeküket várják. Az otthon szülés mellett döntöttek, ám kénytelenek szembesülni azzal, hogy választott bábájuk egy bonyolult eset miatt mást küld maga helyett. A születést követően újszülött gyermekük csak néhány percet él. A pár eltérő módon fogadja a tragédiát, a film pedig egy-egy hónapot ugorva egy nap történésein keresztül mutatja be az életükben bekövetkezett változásokat egészen a tárgyalásig. Mundruczó a cselekményt Amerikába helyezve is megtartja kelet-európai gondolatiságát. Lassú, többnyire csendes, mégis úgy vág a földhöz, hogy sokáig nem felejtjük, Vanessa Kirby pedig Oscar-jelölést érdemelt megrázó alakításáért.
Adél, Nóra és Becky (Mambo MaternicaI)
Egy jól szituált, budai örökbe fogadó pár, ahol igazán csak az egyik félnek, Nórának (Sipos Vera) fontos az örökbefogadás. Egy egyedülálló magyar sorozatszínésznő Berlinben, Becky (Székely Rozi), akinek éppen kicsúszik a lába alól a talaj, mégis bele akar vágni a mesterséges megtermékenyítés embert próbáló folyamatába. Egy Párizsba költöző egyetemi tanár, Adél (Török-Illyés Orsolya), aki teherbe esik alkalmi partnerétől és az abortuszt fontolgatja. Negyvenes gyermektelen nők birkóznak a döntés súlyával Nagy Borbála első filmjében, amely válaszok helyett inkább megmutatja, milyen az, ha magunkra maradunk a kérdéseinkkel, és azt is, hogy nem mindig a válasz a legfontosabb. A film rendezőjével itt beszélgettünk.
Mária (Aurora Borealis – Északi fény)
Mészáros Márta utolsó játékfilmje aláhúzza azt az örök igazságot, hogy nem mindig vezet jóra, ha valaki turkálni kezd a régi levelek és fényképek között. A 20. század ugyanis még ma is képes átrendezni bombabiztosnak hitt identitásokat. A film két síkon játszódik: a fiatal Mária (Törőcsik Franciska) életével párhuzamosan az idős Mária (Törőcsik Mari) is fontos állomáshoz érkezik. Egy levél úgy felzaklatja, hogy kórházba kerül, lánya, Olga (Tóth Ildikó) pedig Bécsből jön haza, hogy ápolja – és gyanítja, hogy az általa eddig ismert családtörténet és a múlt feneketlen kútja még számos kibeszéletlen epizódot rejt. Könnyen lehet, hogy az addig biztosnak hitt pontok – az osztrák nevelőapa, magyar biológiai apa – mind-mind kegyes hazugságok, ám a nyúl ürege még ennél is mélyebb. Az Aurora Borealis erőssége a női karakterekben és a csodás színésznőkben rejlik.
Mona (Bibliotheque Pascal)
Hajdu Szabolcs filmjében Mona Paparu (Török-Illyés Orsolya) egy félig román, félig magyar származású nő, aki a gyerekét próbálja visszaszerezni a hatóságoktól. A hivatalnok ismerteti vele a vonatkozó jogszabályokat és a tényállást, miszerint lányát rokonokra hagyta, amikor külföldre távozott – akik nyilvános szereplésre kényszerítették és pálinkával itatták –, így állami gondozásba került. A procedúra részeként arra kérik Monát, hogy mesélje el az elmúlt évek eseményeit, itt pedig egy valóságos „belső film” veszi kezdetét. Hajdut nem a keserű valóság ábrázolása érdekli, hanem a mese, a mágikus realizmus. A Bibliotheque Pascal szereplői pedig egytől egyig szerethető emberek, akik minden hibájukért felmentést nyernek – főleg a rejtélyes Mona, önként vállalt sorsával és döntéseivel.
Klára (Árva)
Budapesten járunk, fél évvel az ’56-os forradalom leverése után. A levegő fojtogató, de a határon megfelelő összeköttetésekkel talán még át lehet szökni. A 12 éves Andor (Barabás Bojtorján) évek óta vár a világháborúban elhurcolt apja hazatérésére, ám hirtelen megjelenik egy férfi (Gregory Gadeboist), aki azt állítja, a vér szerinti apja valójában ő. Andort egyedül neveli édesanyja (Waskovics Andrea), aki a túlélésért küzdve beengedi az életükbe ezt a durva, harsány embert, aki ellen a fiú minden létező erejével küzd. Anya és fia között egyre mélyül a szakadék. Mint ismeretes, az Árva Nemes Jeles László családtörténetét meséli el, azaz nagyanyja nehéz döntésébe enged bepillantást. A filmről itt írtunk, a női főszerepet alakító Waskovics Andreával és a többi színésszel pedig itt beszélgettünk a premier után.
Címlapfotó: Szamosi Zsófia az Egy nap (2018) című filmben. Fotó: Image Capital Pictures / Film Stills / Profimedia