A malária elleni küzdelem világnapja

A malária a világ egyik vezető kórja a megelőzhető betegségek és halálesetek között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erőfeszítései ellenére napjainkban is jelentős közegészségügyi probléma a malária, amelynek világnapja április 25.

Szent Márk evangélista

„Márk jő zöld búzával”

Márk, a négy evangélista egyike, a Bika első dekádjának másik előkelő szentje. Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt misszióikon, később Pált Rómába is követte. Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. A hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán, középkori kommentárok szerint azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában „bömbölő” kiáltásával kezdi. Márk attribútuma naptári szempontból értelmetlen jelkép, nincs a helyén. Az oroszlán, az apokaliptikus fenevadak egyike az Oroszlán havába illene, Márk helyére pedig Lukács, akinek jelképe a Bika (Ökör). Viszont a román templomokban, amelyekben a négy evangélista állatövi jelképeit szívesen pingálták a keresztboltozat lunettáira vagy a kupola négy csegelyére, már nem a névnapokhoz igazodó sorrendben, hanem égtáji helyeiknek megfelelően ábrázolták őket.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium  (részlet)

Markusovszky Lajos születésnapja – 1815

Kora egészségügyi reformjának egyik kidolgozója, az Orvosi Hetilap alapítója, MARKUSOVSZKY LAJOS (Csorba, 1815. április 25. – Abbázia, 1893. április 21.) először jogot tanult, majd a Festetich család támogatásával – ahol nevelősködött – végezte el az orvosi egyetemet. Állami ösztöndíjjal Bécsben képezte tovább magát; itt tanúja volt Semmelweis kutatómunkájának. Pestre visszatérve Balassa János sebészprofesszor asszisztense lett. Markusovszky Európában az elsők között alkalmazta az éterrel való bódítást, ezt először önmagán próbálta ki. 1848-ban ott volt a márciusi ifjak között, sebesülteket ápolt, honvédorvosi tanfolyamokon oktatott majd Görgey seregében törzsorvos lett. Ő kezelte Görgeyt, amikor fejsérülést szenvedett, vele volt Világosnál, az orosz fogságban és a klagenfurti száműzetésbe is követte. Pestre visszatérve politikai megbízhatatlanságára hivatkozva megfosztották állásától. Végül Balassa János – maga is börtönből szabadulván – vette maga mellé. Markusovszky azoknak a Balassa köré csoportosult fiatal orvosoknak egyike volt, akik közösen dolgozták ki a hazai orvosképzés, közegészségügy és felvilágosítás fejlesztésének terveit. 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, amelynek 32 évig állt az élén és amelyben ő maga is nagyon sokat publikált. 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Az Andrássy-kormányban Eötvös József minisztériumában az orvosi és egyetemi ügyekkel foglalkozott.
Nagyon sok területen alkotott jelentőset: az orvosképzés korszerűsítésében, a közegészségügyi tanszék megalapításában, a kolozsvári egyetem orvosi karának megszervezésében, az orvostovábbképzés elindításában, az iskola-egészségügy szervezésében, az egészségügyi felvilágosításban. Emlékére díjat és emlékérmet alapítottak.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Györgyi Dénes születésnapja – 1886

A két világháború közötti időszak jelentős építész egyénisége, GYÖRGYI DÉNES (Budapest, 1886. április 25. – Balatonalmádi, 1961. november 21.) művészcsaládból származott: nagyapja Györgyi-Giergl Alajos festőművész, apja az Iparrajz iskola tanára volt. Györgyi Dénes már a műegyetemi évek alatt barátságot kötött Kós Károllyal; együtt rendezték 1907-ben az építészhallgatók új művészeti felfogást tükröző kiállítását, 1910-12 között pedig közösen tervezték a városmajori iskolát. Györgyi 1910-től az Iparművészeti Iskola tanára, később igazgatója volt.
Első terveinél – az első világháborút megelőző időszakban – a magyaros formavilág érvényesült, erről tanúskodik több vidéki iskola. Eklektikus felfogásban készült viszont a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara székháza (1911). Alpár Ignác felkérésére 1912-ben elkészítette a Mezőgazdasági Múzeum belső berendezésének terveit. A két világháború között két eltérő stílus jellemezte Györgyi munkáit. Először az eklektikus-neobarokk-klasszicista elemeket alkalmazta, ezt példázza a keszthelyi Balaton Múzeum és a debreceni Déri Múzeum épülete. Hasonló szellemben készült, sikeres munkái voltak kiállítási pavilonjai Philadelphiában (1926) illetve Barcelonában (1929). Az 1930-as évektől kezdve beilleszkedett a modern építészet világába, jelentős siker volt két újabb kiállítási pavilonja Brüsszelben (1935) és Párizsban (1937).
A második világháború után visszavonultan élt Balatonalmádiban; utolsó terve egy ottani iskola volt 1948-ban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Rados Jenő születésnapja – 1895

A műemlékvédelem és –helyreállítás kiemelkedő egyénisége, RADOS JENŐ (Budapest, 1895. április 25. – Budapest, 1992. január 9.) a műegyetem építészmérnöki kara mellett a Zeneakadémiát is elvégezte zeneszerzés szakon. Munkásságát három területen fejtette ki: oktatott a Műegyetemen, foglalkozott műemlék-helyreállítással és jelentős szakírói tevékenységet is kifejtett. Kiemelkedő munkái közé tartozott a fertődi Esterházy kastély és a ráckevei Savoyai kastély helyreállítása, az egri ortodox szerb templom, a cisztercita templom, a csákvári kastély és a budapesti Szent Anna templom külső helyreállítása, a bélapátfalvai ciszterci apátság rekonstrukciója.
Szakirodalmi művei közül a legjelentősebbek: a Magyar kastélyok (1931), a Magyar oltárok (1938), A klasszicizmus építészete Magyarországon (Zádor Annával közös mű, 1943), a Hild József monográfia (1958) és a Magyar építészettörténet (1971). Ezen kívül számos szakcikke, tanulmánya jelent meg városképi és műemléki vizsgálatokról, és oktató munkája során egyetemi jegyzeteket is írt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)