Két friss időszaki kiállításon is rácsodálkozhatunk a ragyogó art decóra. A Kaesz-otthonok tárlaton a Kaesz Gyula–Lukáts Kató művészházaspár élettereibe, a Dresszkód: art deco kiállításon pedig a 20-as, 30-as évek női divatjába nyerhetünk betekintést.
Úgy tűnik, egyre többen ununk rá a mostanában leginkább szürkében „pompázó”, mindent elárasztó, ezért már kissé fárasztó minimálra. Színekre, formákra, textúrákra és egy csipetnyi merészségre vágyunk. Nem véletlen, hogy – kis képzavarral élve – az art deco újra reneszánszát éli: tapétákon, bútorokon, ruhákon, képzőművészeti alkotásokon köszönnek vissza azok a mély, intenzív színek, a bőségesen adagolt csillogás és minőségi luxus, amibe száz évvel korábbi elődeink olyan könnyen beleszerettek.
A trendet megérezhette a szakma is. Pár napja a Virág Judit tavaszi aukcióján Gábor Jenő Július 14. Párizsban című monumentális festménye rekordáron, 80 millió forintért kelt el. A 20-as évek végén keletkezett alkotás az art deco egyik mesterműve, amelyen egy színekben tobzódó utcabál látható, ahol a párizsiak önfeledten ünneplik a forradalom napját.
De két, az art decóhoz kötődő kiállítás is megnyílt a héten a Városligeti fasornál, egymástól nagyjából kétszáz méterre, így érdemes együtt felkeresni őket.
Kaesz-otthonok 1925–1960
A Kaesz Gyula belsőépítész, bútortervező és felesége, Lukáts Kató grafikusművész otthonainak berendezési tárgyait felvonultató tárlatnak az 1936-ban épült modernista épület, a Walter Rózsi-villa nyújt kitűnő hátteret. Természetesen a villa adottságai nem teszik lehetővé, hogy mind a hat otthonuknak és nyaralójuknak bútorai, használati tárgyai bemutathatóak legyenek, de a figyelmes kurátori válogatás ízelítőt ad abból, hogy ez a kiemelkedően sikeres művészházaspár milyen környezetben élt a mindennapokban.
Költözéseik lehetőséget nyújtottak arra is, hogy időről időre felfrissítsék, újabb darabokkal egészítsék ki gondosan megtervezett enteriőrjeiket, amelyeket közösen alakítottak ki. A bútorok java része Kaesz Gyula saját tervezése, a textilek, kiegészítők viszont már felesége ízlését dicsérik. Legelső közös otthonuk látványos art deco hálószobáját Kaesz asztalos édesapja készítette.
Későbbi bútoraik már sokkal visszafogottabbak, letisztultan modern vonalvezetésűek, jól mutatják, hogy a gazdasági válságnak is köszönhetően miként egyszerűsödött, vált puritánabbá a lakberendezési kultúra a harmincas-negyvenes években. A finesz azonban a későbbi darabokon is tetten érhető: minden apró részlet a helyén van, a praktikum mellett az igényes díszítések sem hiányoznak.
Az egykori ebédlőbe helyezett zebrano furnéros tálalószekrény, illetve intarziás zeneszekrény mellett nem lehet rácsodálkozás nélkül elsétálni, ahogy az egyszerűségében is megkapó zöld étkező berendezése mellett sem. A szalonban, a lépcső alatt kapott helyet a szentendrei nyaralójukba készült ülőgarnitúra, amely szintén hasonló minőséget képvisel. Ebben a térben a látványtervezők is remek munkát végeztek: igen hatásos az az egész falat beborító tapéta, amelyet Kaesz Gyula bútorterveiből, rajzaiból állítottak össze, így engedve bepillantást az alkotói folyamatba is.
Bár Lukáts Katót legtöbben gyerekeknek szóló, generációkat kiszolgáló könyvillusztrációiról – Ablak-Zsiráf, Gőgös Gúnár Gedeon, Zengő ABC – ismerik, alkalmazott grafikusként kezdte pályáját, több neves cégnek tervezett reklámokat, csomagolásokat, ezek közül néhány látható is a tárlaton. A szalontér legfeltűnőbb darabja, egy piros, fehér virágmotívumokkal díszített szekrény is az ő keze munkáját dicséri, ahogy az emeleti art deco franciaágy fölé kifeszített falikárpit is.
A hálószoba mellett Kaesz Gyula által megálmodott és egyben használt íróasztal, rajzszekrény, ruhásszekrény, komód, heverő is látható ezen a szinten. Mivel igen pedáns ember volt, ezeket a bútorokat is úgy tervezte meg, hogy minden szükséges használati tárgyának meglegyen a pontos helye. A berendezett enteriőröket kiegészítik az eredeti lakásokban készített fekete-fehér fotók, interaktív panelen pedig az egyes tárgyakra is rázoomolhatunk, jobban megismerve így eredettörténetüket. A kurátorok a művészházaspárral együttműködő kivitelezőkről, mesteremberekről sem feledkeztek meg, hiszen valójában ők adtak fizikai formát a papíron létrejövő terveknek, így az egyik szobában rájuk emlékező anyagok kaptak helyet.
Dresszkód: art deco
Ahogy a Kaesz-bútorok sem tudnak kimenni a divatból, úgy a 20-as, 30-as évek női ruhái, kiegészítői is simán hordhatóak lennének ma is. A Walter Rózsi-villától pár lépésnyire található Ráth György-villában megrendezett új időszaki kiállításon a két világháború közötti női divat került a fókuszba. A két tárlatot elnézve nem nehéz képzelni, milyen sikkes és stílusos élete lehetett a modern, akár sokszor munkát is vállaló nőknek.
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből származó viseletek már az újonnan jött függetlenség látványos mementói: a praktikus, egyre rövidülő és több társasági szituációban is bevethető ruhák kényelmes viseletet jelentettek, egyenes szabásuk is az egyenjogúsítás iránti törekvést fejezte ki. Már nemcsak a félvilági nők körében volt trend az arcfestés, minden társadalmi csoport használt már szépítőszereket. És bármily meglepő, már akkor is voltak influencerek: például Hatvany Lili bárónő a pesti társasági élet egyik vezető alakjaként diktálta a trendeket, divatcikkeket és illemtankönyvet is írt.
Bár a viseleteknél a mintát a külföldi divat változásai adták, megjelent egy sajátos magyar vonal is. Az anyaghasználatban kezdetben a tüll, selyem, muszlin dominált, a ruhák gyakran gazdag strassz-, gyöngy- és flitterdíszítéseket kaptak. A világgazdasági válság aztán a textiliparba is begyűrűzött, egyre több ruha készült műszálas vagy kevert anyagokból. A kevésbé tehetősek már nem méretre szabott holmikat, hanem készruhákat viseltek. A tárlat terétől kissé félreeső, öltözőnek kialakított szobában akár meg is nézhetjük, hogy a kiállítottakhoz hasonló fejfedők, kabátkák miként állnának rajtunk.
A Dresszkód: art deco egy kamarakiállítás, így önmagában kicsit kevésnek érezhetjük, hiszen a korlátozott tér nem ad lehetőséget a téma alaposabb bemutatására. A Ráth György-villa A mi szecessziónk című állandó kiállításával együtt azonban már önálló programként is megállja a helyét, a Kaesz-otthonok kiállítással összekötve pedig egy tartalmas, szecesszióban, art decóban és modernizmusban megmerítkező alkalom lehet.
A Kaesz-otthonok 1925-1960 című kiállítás 2025 decemberéig látogatható a Walter Rózsi-villában, míg a Dresszkód: art deco kiállítás 2025. január 12-ig tekinthető meg a Ráth György-villában.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
