Tíz kedvencünk az Art Market Budapestről

Shalom Kufakwatenzi: Contours of Life / Focus on Black Art

A Focus on Black Art standja idén zimbabwei textilművészek munkáira koncentrál. Ezek közül is kiemelkedik Shalom Kufakwatenzi nagy méretű textilmunkája, amely 2024-ben a Velencei Biennálé központi kiállításán is szerepelt. A mű meghatározó anyaga a jutazsák, amelyet Zimbabwéban főként dohány és más termények szállítására használnak. Kufakwatenzi színezéssel, szabással és összeillesztéssel alakítja át a használt zsákokat, miközben megőrzi az anyag nyerseségét. Ahogy ő mondja: „Vonzott az érdessége, az erős textúrája és a tartóssága. Hatalmas súlyt bír el, mégis gyakran értéktelennek tekintik és eldobják. Amikor elkezdtem használni, még nem volt annyira elfogadott anyag, mint ma.”

A színezett jutafelületek között fonott szálakból rajzolódik ki egy figura. Körvonalai helyenként határozottak, máshol szinte belevesznek az anyagba: nehéz eldönteni, hol ér véget a test, és hol kezdődik a környezete. Ez a bizonytalanság az önazonosság és a valahová tartozás kérdéseit is felveti. Hogyan őrizhetjük meg saját körvonalainkat, miközben a körülöttünk lévő világ folyamatosan alakít bennünket?

Gáspár Annamária: I Am the Mountain Too / MMA

Az MMA standján Gáspár Annamária I Am the Mountain Too című textilmunkája állít meg. A kézzel hímzett mű óarany, fénylő felületét világos fonalak sűrű szövedéke borítja, amelyek egyszerre idéznek növényi indákat, valamint csápos, hibrid lényeket. A kalotaszegi nagyírásos hímzés vagy a kalligrafikus jelek is eszünkbe juthatnak ezekről a formákról, amelyek nagyon izgalmas, sűrű szövetet alkotnak azzal, hogy egymásba kapaszkodnak, elágaznak, helyenként szinte kibogozhatatlan hálóvá sűrűsödnek. A textil alsó részén ritkulnak az öltések, láthatóvá válnak az anyag redői, és a tekintet is megpihenhet. 

A szivaccsal alakított felület domborulatai testi jelleget adnak a munkának. A cím felől nézve a gyűrődések tájjá, a fonalak annak felszínét behálózó rajzolattá is válhatnak. A mű ereje ebben a test és táj közötti átjárásban rejlik. A kézi hímzés aprólékos munkája pedig közelről válik igazán érzékelhetővé. Az összefüggő mintázat mögött előtűnnek az egyes öltések, velük együtt a készítésre fordított idő is megmutatkozik.

Kristina Bajilo: Pastry Shop / X Vitamin

A belgrádi X Vitamin galéria popos hangulatú munkákkal érkezett a vásárra, köztük Kristina Bajilo festményével, amely egy cukrászda roskadásig töltött pultját mutatja. Az 1995-ben Belgrádban született művész a reklámok, a populáris kultúra és a fogyasztás képi világával foglalkozik: az érdekli, hogyan alakítják vágyainkat a bennünket körülvevő látványok.

A Pastry Shop című képen sütemények sorakoznak egymás mellett, a pult üvegén tükröződő részletek azonban megtörik az elsőre könnyen áttekinthető jelenetet. A csillogó felületek, a sárgák, barnák és rózsaszínek vonzzák a tekintetet, miközben az egymásra torlódó formák között egyre nehezebb eligazodni. A kép éppen ettől izgalmas: ugyanazzal a bőséggel csábít, amellyel össze is zavar. A választékot nézve lassan már az sem egyértelmű, mit szeretnénk, és mi az, amit egyszerűen csak megkívántatnak velünk.

Pintér Leó: Creature / Artkartell

Az Artkartell standján Pintér Leó Creature című sorozatának két darabja látható: portrék ezek, azonban az arc a rápakolt festői gesztusok miatt nem ismerhető fel egyiken sem. Sőt, ezek a faktúrák édes krémszerűségükkel egyszerre vonzanak és taszítanak. Az egyik fotón a sötét háttérből kibontakozó alak inget és nyakkendőt visel, arca azonban egy nehezen meghatározható, hússzerű felületté alakul. A szem, az orr és a száj helyét még keressük rajta, de a gyűrődések és az egymásra torlódó rétegek folyton megakasztják az olvasását. Mintha egy portrét néznénk, amelyből éppen eltűnnek a személy azonosításához szükséges vonások.

Ez a hibrid lény egyszerre tűnik sebezhetőnek és fenyegetőnek. Védtelen, miközben van benne egyfajta bestiális minőség is. A ruházat hétköznapisága közel hozza, arcának idegensége viszont távolságtartásra késztet. A munka ebben a kettős reakcióban válik igazán nyugtalanítóvá: miközben próbálom megfejteni, kit vagy mit látok, a saját viszolygásommal is szembesülök. 

Mercy Moyo: Garai (Seated) / Loft3 Gallery

A zimbabwei Loft3 galéria sokszínű anyaggal van jelen a vásáron: a popos, élénk színű munkák mellett az emberi lét sérülékenységével foglalkozó figurális művek is helyet kapnak. Közülük Mercy Moyo alkotása fogott meg leginkább, amelyen egy ülő alak teste rajzolódik ki. A mű kollázstechnikával létrehozott alkotás, ami rajzi vonalakból, festékfoltokból és egymásra illesztett anyagdarabokból áll össze. 

A figura széttárt karjai, súlyosan elnyúló lábfejei és előrebillenő testtartása fáradtságot, kimerültséget idéznek. A szürkés felületet sárga és narancsszínű részletek törik meg, az arcot keretező élénk vonalak azonban nem teszik könnyebben olvashatóvá a személyét. A test egyes részei szinte elvesznek a háttérben, másutt a sűrű vonalháló hangsúlyozza jelenlétüket. Ezt a bizonytalan egyensúlyt erősíti a kép mögül ferdén kibukkanó, nyers színű hordozó is. Számomra a munka a kimerültség testi tapasztalatán keresztül vet fel egzisztenciális kérdéseket: mennyi erő kell ahhoz, hogy megtartsuk magunkat, és mi történik, amikor ez az erő fogyni kezd?

Tombor Zoltán: Igazgyöngyök / Rossana Orlandi

A vásár fotószekciójában, a Rossana Orlandi bemutatásában Tombor Zoltán munkáinál érdemes megállni. A Real Pearls / Igazgyöngyök című képen egy szétnyíló szájat látunk, amelyet szinte teljesen kitöltenek a gyöngyszemek. A szoros képkivágásban az ajkak és a bőr apró részletei ugyanolyan hangsúlyossá válnak, mint a gyöngyök sima, fényes felülete.

Elsőre a divatfotók érzéki, gondosan megformált világát idézi a látvány, a szájba zsúfolt ékszer azonban kényelmetlenné teszi a nézését. A gyöngyök bármennyire is szépek, ebben a formában fenyegetettséget jelentenek. Ettől válik izgalmassá a kép. A szépség és a luxus ígéretéhez a telítettség testi kellemetlensége társul. Az ékszer, amelyet rendszerint a testen viselünk, itt annak belsejébe kerül, és a díszítés gesztusa már a kiszolgáltatottság érzetét kelti.

Suzanne C. Nagy: Vertical Establishments / ArtHaz

Az ArtHaz standján Suzanne C. Nagy monumentális, geometrikus elemekből összeállított figurái függnek a térben. A magyar származású, New Yorkban élő művész régóta foglalkozik az ember, a természet és az ipari környezet viszonyával; munkáiban a hagyományos képzőművészeti anyagok mellett talált tárgyakat és technológiai elemeket is használ. A most látható, Vertical Establishments című installáció a 21. század alakuló világáról és a múltból örökölt környezetszennyezésről szól. A művész szimbolikus képekből és magasba nyúló monolitokból épít fel egy apokaliptikus forgatókönyvet, amelyben a lebomlás egy későbbi, horizontális fejlődés előfeltétele.

A függesztett alakok mintha hatalmas építőkészlet darabjaiból állnának össze. Hasábok, korongok, vörös, sárga és sötét felületek jelölik ki a test részeit: néhány egyszerű forma elég ahhoz, hogy fejet, törzset és végtagokat lássunk bennük. Játékszerű megjelenésükhöz különös bizonytalanság társul, hiszen ezek a súlyosnak ható testek nem támaszkodnak a földre. A nagyszabású alakok egy olyan civilizáció emlékműveiként is nézhetők, amelynek építményeiben már ott vannak saját felbomlásának feltételei.

Kertész Attila: Rejtett láng / Apollo Gallery

Az idei vásáron is kiemelt szerepet kapnak a térbeli alkotások, a bejárat előtt kültéri szoborpark fogadja az érdeklődőket. Ezek között látható az Apollo Gallery bemutatásában Kertész Attila Rejtett láng című alkotása, ami egy felfelé építkező, organikus nyúlványokkal borított, totemszerű oszlopként hat, ami egyszerre idézi meg az ősi istenszobrok világát és a népi iparművészet sajátosságait. A művész keramikusi és formatervezői múltja az agyag alakításában és a felületek változatosságában is visszaköszön. A szemcsés, földszínű részek közül fényes kék, fekete és vörös formák türemkednek elő.

Az egymásra helyezett elemekből felépülő szobor egyszerre idéz növényi növekedést és különös testrészek összekapcsolódását. Bütykei, elágazásai miatt a tekintet folyton újabb részleteken akad meg; szabályos oszlopszerkezetét mindenütt megbontja valamilyen kitüremkedés. A cím felől nézve ez a burjánzás egy belülről dolgozó energia nyomának is tűnhet. 

Hardi Ágnes: Merülőmedence / NaCo

A NaCo standján Hardi Ágnes Merülőmedence című munkáján a világos csempék szabályos rendjét egy sötét, hullámzó vízfelület szakítja meg. A medencére felülnézetből látunk rá, de ez a nézőpont nem ad biztonságos rálátást: a víz mélysége felmérhetetlen marad. A burkolat szigorú hálója körbezárja a szűk nyílást, amely így egyre inkább fenyegető mélyedésnek hat. Nehéz elképzelni benne a szabad mozgást, annál könnyebb a bezártságot. A mű által kirajzolt hely mozdulatlan és elhagyatott. A vízen húzódó fénycsíkok sem oldják a dermedtséget, inkább kiemelik a világos csempék és a sötét mélység közötti különbséget. Ez a fojtott statikusság teszi nyugtalanítóvá a képet: a fürdőzés felhőtlensége helyett az ürességet és a magányt érezzük.

Kissmiklos: Shame / SCULTURE

Kissmiklos Shame című szobra elsőre szerethető mesefigurának tűnik: hatalmas fej, élénk színek, apró test. Kezei azonban egy intim mozdulatban találkoznak: a figura vizel, miközben piros felsőjén a SORRY felirat olvasható. Bizonytalan arckifejezése és a bocsánatkérés együtt zavarba ejtővé teszik a hétköznapi testi szükségletet.

A mű a személyes méltóság törékenységét helyezi középpontba: egy magánjellegű pillanatot, amelyet megbénít a társadalmi bűntudat. A figura mintha azért kérne elnézést, mert a teste működik, és ezt mások is láthatják. A munka attól válik kényelmetlenné, hogy nézőként magunk is részei leszünk ennek a helyzetnek. A kedves, játékos alakhoz közel lépünk, de ezzel az intim pillanat megfigyelőivé is válunk. A szégyen így a kiszolgáltatott test és a ráirányuló tekintet viszonyában jelenik meg.

Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu