Van-e a bábszínházban tabu, vagy a gyerekekkel mindent meg lehet beszélni? Asbóth Anikót, a debreceni Vojtina Bábszínház igazgatóját, a Magyar Bábművészek Szövetsége elnökét kérdeztük erről, kortárs drámákról, találkozásokról és a készülő kulturális törvényről is.

Anikó2_16.jpg
Asbóth Anikó

A báb- és gyerekszínházak egyre sokrétűbb problémákat, kérdéseket vetnek fel az előadásaikban. Van a bábszínházban tabu?

Nehéz kérdés. A bábszínházban az a mindent felülíró alkotói megközelítés, hogy egy előadás az adott korosztály életkorának megfelelő problémákat vessen fel, a számukra érthető színházi formanyelven. A mesék örök érvényű kérdésekre keresik a választ. Például a Ludas Matyi a hatalom és a kisember küzdelméről szól, és önmagában is működik, nem érdemes a gyerekektől idegen aktuális közéleti, politikai vonatkozásokat belevinni. Tulajdonképpen egy tabu biztosan van: a direkt politizálás.

Az aktuális vonatkozások ugyanakkor segíthetnek a mese üzenetét közelebb vinni a gyerekekhez. Amikor Veres András színpadra állította A kisgömböc című népmese adaptációját, akkor a gömböc óriási hamburgerként jelent meg a színpadon. Vagy amikor Kovács Géza megrendezte nálunk az Égen-földön mesét, a főszereplő négy manó megvizsgálta a levegő, a föld és a barlangok állapotát, ilyen módon népmesei közegbe ágyazva tudtunk beszélni a környezetünk megóvásának fontosságáról.

Csak zárójelben elmesélek egy érdekes történetet. Az utóbbi előadáshoz építettünk a nézőtérre egy űrhajót, amelyre komoly beléptetőrendszeren keresztül lehetett „feljutni”. Egy rendszeresen hozzánk járó apuka mesélte, hogy az egyik kislányát láthatóan megrendítette az előadás, reszketve aggódott a megmentendő kisgólyáért, és a remegését látva az apuka megkérdezte tőle, hogy: – Kimenjünk? Mire a kislány döbbenten ránézett: – Hova?! Hiszen ő abban élt, hogy egy űrhajóban vannak, amiből nem lehet csak úgy kiszállni.

Amikor az évadot megtervezik, mindig morális, emberi mondanivalót keresnek, majd ehhez találnak mesét és alkotókat. Miről érdemes most a gyerekekkel „beszélgetni”, milyen témákat vetnek fel a következő évadban?

Az évad tervezésekor az életünket érintő fontos témákat vesszük számba. Alapvetés nálunk, hogy a népmesékből igyekszünk kibontani a kortárs nemzedéket is megszólító gondolatokat. Nálunk minden ősbemutató, hiszen minden történetet újragondolunk. A Sárkánykirály című, felső tagozatosoknak szóló előadásunkat Kovács Domokos rendezi majd. A mese számos fontos kérdésről szól: a szülői mintákról, a nemi szerepekről, de legfőképpen arról, hogy miként tud a szeretet megváltani egy eltorzult, sárkánnyá vált gyermeket. Gimesi Dóra rendezi majd az Emma csöndjét, ami egy sajátos nevelési igényű kislány közösségbe való beilleszkedésének nehézségeiről szól. Az utóbbi időben ezek a problémák előtérbe kerültek, hiszen sok gyereknek okoz nehézséget a kortársai gúnyolódása, az online térben pedig mindez mintha még gátlástalanabbul zajlana. Kovács Géza A háromágú tölgyfa tündére című klasszikus mesét rendezi majd meg letisztult, gyönyörű látványvilággal.

Óriásölő Margaret3.JPG
Óriásölő Margaret

A kamaraszínházban Láposi Terka unikális előadást állít színpadra Róbert Julival. Az elmúlt években részt vettünk egy gyerekjogokról szóló nemzetközi kutatásban, amely azt vizsgálta, hogy az óvodáskorúak hogyan tudják kifejezni a saját jogaikat a mindennapi közegükben. A konferenciák és tudományos vonatkozások után most egy előadás születik, amelynek alapját az óvodáskorú gyermekek elbeszélései adják.

Azt is tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az igény az olyan típusú dramatikus játékokra, amelyekhez kapcsolódik valamilyen manualitás, kézművesség, mert ez hiányzik az iskolák programjaiból, ezért az ilyen fókuszú foglalkozásokat is bővítjük. Visszatérve az első kérdésre: országszerte érezzük, hogy a bábszínházak egyre több korábban tabunak gondolt kérdést állítanak középpontba. A szombathelyi Mesebolt Bábszínház Lili és a bátorság című előadása – amelyben koprodukciós partnerek voltunk – e tekintetben különösen fontosnak bizonyult.

Vas Laci1.jpg
Vas Laci

Ez az előadás a szexuális erőszak témáját járta körbe, és kizárólag a feldolgozó foglalkozással együtt lehetett rajta részt venni. A produkció azonban még a Magyarországi Bábszínházak Találkozójának szakmai fórumain is komoly kérdéseket vetett fel.

A szakmai megjegyzések nem a téma fontosságát vonták kétségbe, hanem a megszólalásmódról folyt a diskurzus. Arról beszélgettünk, hogy vajon egyik vagy másik megoldás közelebb hozza-e a kérdést, vagy esetleg szorongást kelt a gyerekekben. Például beleférhet-e egy ilyen előadásba a humor? Én a saját tizenegy éves unokámat is elhoztam az előadásra, aki mindent értett a történetből, és utána nyíltan kérdezett, beszélgetett a témáról. A pedagógusok egy részében félelmet keltett a szexuális abúzus kérdésének bábszínházi felvetése, mert attól tartottak, hogy a szülők nehezményezhetik, hogy ilyen előadásra hozzák el a gyerekeket. Közben pedig rendkívül szép levelek is érkeztek, a tanároknak sokat segítettünk a témafelvetéssel. Az előadás lényegi üzenete az volt a nézők számára, hogy a saját testükkel kizárólag ők rendelkeznek, és fel kell ismerniük, ha valaki át akar lépni bizonyos határokat.

A Színházi Olimpia keretében tavaly számos izgalmas nemzetközi bábelőadás érkezett a magyarországi színházakba. Lát e tekintetben érdekes trendeket?

Sok izgalmas, új nézőpont jelenik meg az előadásokban, nem csupán a technológiai újítások és a kiberbábok terén. A Budapest Bábszínház Nem félünk a sötétben című produkciója filmes vágástechnikával dolgozott, és a színészekre adott testimplantátumok segítségével mutatta meg, hogy mennyire másként látjuk egymást az érzéseink, kapcsolati viszonyaink tükrében. Ez hihetetlenül érdekes, új megvilágításba helyezte a témát. A színháznak nem kell versenyeznie a filmekkel, videójátékokkal – nem is tudna –, de a technikai újítások kínálta lehetőségeket beépítheti az előadásaiba. A bábszínház mindig is komplex, összművészeti műfaj volt, ezért könnyen integrálja az új eszközöket, nézőpontokat. Amit még erősen érzékelünk, hogy egyre elterjedtebb az interaktivitás, a közösségi élmény, az „együtt játszás” iránti igény.

A csudakard története2.JPG
A csudakard története

Nemrég ért véget a Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, júniusban pedig a Magyarországi Bábszínházak Találkozóján cserél tapasztalatot a szakma. Miért fontosak ezek az összejövetelek?

A találkozások lényegesek. Ilyenkor tudjuk megnézni egymás előadásait, beszélgetni, workshop jelleggel eszmét cserélni. Kis szakma vagyunk, szerintem összesen száz-százötven fő. Az ilyen alkalmak pedig fontos visszacsatolást adnak arról, hogy ki hol tart éppen. Az a jó fesztivál, amelyik közösséget és párbeszédet teremt. Mi mindig erre törekszünk.

Úgy tűnik, ősszel az Országgyűlés elé kerülhet az új kulturális törvény. Egyelőre korábbi változatok keringtek a sajtóban. Ismerik a tervezetet?

Egyelőre nem.

Mit tartana fontosnak a bábszínházi szakma szempontjából?

Nagyon nehéz a kultúráról egy egységes kerettörvénybe ágyazottan gondolkodni. Bízom benne, hogy a tervezetet még társadalmi vitára bocsátják, és a szervezetek véleményezhetik. Hiszem, hogy a művészet szabad. Szerintem fontos lenne meghagyni az intézmények autonómiáját.

Fotók: Csatáry-Nagy Krisztina / Vojtina Bábszínház