„A természeti népek már több ezer éve ismerik a vesszőfonás technikáját – meséli Legeza Márta –, a parasztemberek a téli időszakban, a mezőgazdasági munkák elvégzését követő időszakban készítették saját kosaraikat.”
A házi kosarak gyakran készültek héjas, hántolatlan, friss vesszőből. Később a paraszt-specialisták háziipar-szerűen készítettek fonott tárgyakat, gyakran már főzött, hántolt vesszőt használva.
Legeza Márta népi iparművész a Petőfi Akadémia filmjében részletes elmagyarázza a technika alapjait. A hántolt, főzött vesszőt fonás előtt másfél órára be kell áztatni – legpraktikusabban a kádban fér el. Addig kell áznia, míg visszapuhul. Első lépésben egy finom hajlítással puhítjuk fel a vesszőt, majd karikát formálunk. Ez az úgynevezett gúzskarika. Márta mozdulatait követve az is kiderül, hogy kell úgy befűzni a vesszőt, hogy a karikánk egyben maradjon, de a vessző se törjön meg.
A filmet nézve lépésről lépésre fonhatjuk a gúzskarikánkat előbb megerősítettre, majd kitölthetjük a vázközi teret, hogy szappantartót készítsünk.
„Nagyon fontos, hogy megtaláljuk ezeknek a tárgyaknak a helyét – figyelmeztet Márta –, hogy olyan tárgyakat fonjuk, amelyeknek helye van a modern lakáskultúrában is.”
„Fontos, hogy a forma, a funkció és az esztétikum összhangra találjon egy tárgyban – és fontos az is, hogy munkánk eredményeképp végül majd nem műanyaggal vesszük körbe magunkat lakóterünkben, hanem élő anyagokkal” – vallja a népi iparművész.
A Petőfi Akadémia hétről hétre elhozza őseink évszázadokon át felhalmozott tudáskincséből azokat az elemeket, amelyek 21. századi életünkben is jól hasznosíthatóak. Aki feliratkozik a Kultúra.hu Youtube-csatornájára, azonnal értesülhet az új részek megjelenéséről. Tanuljuk vissza együtt a hagyomány hasznos tudását a Petőfi Akadémia videóiból!
