A mikroalvások jelenségét leginkább a közlekedési balesetek kapcsán szokás emlegetni – ezek a másodpercnyi időtartamú alvási szakaszok sokak életébe kerültek már a gépjárművek korában. Azonban nem minden esetben jelent problémát az efféle „bealvás”, sőt még előnyös is lehet, ha hozzájárul a napi pihenéshez. Ez utóbbira találtak bizonyítékot az állszíjas pingvineknél egy francia–koreai kutatócsoport tagjai – olvasható a National Geographic honlapján.
A kutatók – akik felfedezésüket a Science folyóiratban mutatták be – speciális alvásmérőket (gyakorlatilag mobil EEG-ket, illetve a nyakizmok állapotát vizsgáló és mozgásérzékelő készülékeket) helyeztek el a szabadon mozgó és a fészkelő pingvineken. Emellett folyamatos kamerás és időnként személyes megfigyelés is segítette a helyzet kibogozását. Az EEG hullámainak változásai alapján meg lehetett állapítani, hogy mikor aludt a pingvin, a többi mérés és megfigyelés hozzáadott ehhez az információhoz.
Kiderült, hogy az állszíjas pingvinek egy-egy napon összesen 11 órányi alvásidőt is képesek összehozni mikroalvásokból, amelyek átlag 4 másodpercesek voltak.
Miért is lehet szüksége a pingvinnek erre a furcsa szundira? E madarak nagy költőtelepeken, rengeteg zajos társukkal közösen fészkelnek, folyamatos zajban élnek vetélytársaik között. Ezen felül a fészkekre rendszeresen támadnak rá a barna halfarkasok, így a pingvineknek folyamatos éberségre van szükségük ahhoz, hogy sikeres szülőkké válva felneveljék fiókáikat.
A kutatók mérései azt mutatták azonban, hogy a fészkelőtelep peremén lévő fészkekben hosszabb időket szundikáltak a pingvinek, mint a telep közepén lévők. Ez teljesen ellentmond annak, hogy a ragadozó miatt alakult volna ki ez az alvástípus. Sokkal inkább arra utal, hogy egész egyszerűen a csoport zaja, nyüzsgése áll a jelenség hátterében.
A kutatás arról is árulkodik, hogy nem lehet az emberi alvást más állatok alvásával egy kalap alá venni. Míg az ember esetében igen súlyos egészségügyi problémákkal jár a megszakított alvás (például alvási légzéskimaradás miatt), a pingvin számára biztosan nem. A madarak körében évszakos eltérések is vannak az alvásban, könnyen lehet, hogy az állszíjas pingvin egyszerűen ennek egy különös esetét képviseli. A legfontosabb tanulság az, hogy az alvásvizsgálatok eredményét mindig a környezeti körülmények és az adott állatfaj viselkedésének függvényében lehet csak jól értelmezni.
A nyitóképen egy állszíjas pingvin az Antarktiszon. Fotó: Sergio Pitamitz / Robert Harding RF / robertharding via AFP
