Szántás közben bukkant rá egy helyi lakos az ötvenes években a homokbödögei Krisztus-korpuszra. Az Árpád-kori műkincs a Nemzeti Múzeumban látható A hónap kincse kamaratárlaton.
Az 1950-es években került elő a Veszprém vármegyei Homokbödögén a középkorban egész Európában elterjedt keresztfajta egy fontos darabja, amely a XII. vagy XIII. században készülhetett. Nevét a Délnyugat-Franciaországban található, a középkorban jelentős városnak számító Limoges városáról kapta.
A Magyar Nemzeti Múzeum 2023 novemberében kapta meg a limoges-i kereszt korpuszát a homokbödögei evangélikus egyházközségtől. A tárgyat néhány évtizede fordította ki az eke a középkori forrásokban Egyházasbödöge néven nevezett, egykor jelentős falu területén. Nem messze attól a helytől, ahol Rómer Flóris a falu templomának a romjait írta le. A helyszínen 2020-21-ben végzett fémkeresős bejárás több fontos Árpád-kori és későbbi középkori leletet hozott a felszínre.
A korpuszt Banai Endre helyi lakos az általa faragott fakeretben őrizte otthonában, majd a falu evangélikus gyülekezetének adományozta. A megtaláló halála után az egyházközség a Nemzeti Múzeumnak adományozta a műkincset.
A korpusz a 13. század első felében egész Európában elterjedt limoges-i kereszttípus fő alkotóeleme lehetett, bár evangéliumos könyvek fedelének előlapján is előfordultak ilyenek. A keresztet körmeneteken hordozták körbe, de oltárra vagy mellé állítva a liturgikus imádság irányát jelölte ki – tette hozzá a kurátor.
A hónap kincse: limoges-i Krisztus-korpusz Homokbödögéről című kamaratárlat megnyitóján megnyitóján részt vett Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára is. A politikus beszédében kiemelte, hogy a középkorban készült homokbödögei Krisztus-korpusz nemzeti örökségünk szerves részét képezi. Majd azt szögezte le, hogy nemzeti identitásunk feldolgozása és fejlesztése nemcsak a múzeumok és az állami intézmények elkülönült feladata, hanem az egész nemzet felelőssége.
Hozzátette, hogy kulturális örökségünk megőrzése és átadása egyrészt a magyar állam feladata, ezen felül azonban minden magyar ember belső kötelezettsége is az alaptörvény szerint is.
Az államtitkár azzal folytatta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak – mint közgyűjteményi központnak – élen kell járnia azon szempontok meghatározásában, melyek mentén átörökíthetők az utókor számára a nemzeti kulturális értékek.
„Azzal, hogy közgyűjteményi központtá is válik a magyar nemzet múzeuma, lehetőség nyílik arra, hogy az ország minden múzeumának erőforrását bevonva, együtt gondolkodva a magyar nemzet közösségének egészével tudjunk haladni az értékőrzés útján” – tette hozzá Latorcai Csaba.
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét idézve elmondta: miközben a világsajtót és magyarországi médiumokat olvasva az az érzület kerítheti hatalmába az embert, hogy napjainkban egyre inkább „megőrül a világ”, aközben mi itt egy ekeszarv által kifordított Krisztus-corpusról tudunk beszélni.
„Amíg ezt szabadon megtehetjük, addig a feladatunk az, hogy ugyan árván, de helytálljunk” – fogalmazott a kultúrpolitikus.
A főigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hónap kincse sorozatban mindig egy olyan műtárgyat kell bemutatni, amelynek története van, és erre igazán jó példa a most bemutatott kincs.
A kamaratárlat egy hónapon keresztül látható a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi termében.
