Milyen alkotói szándék és motiváció hívta életre a KFT együttest?
A hasonló gondolkodásból fakadó hasonló kifejezési formák találkozása hozta létre a zenekart. Mi, négyen egy közös szellemi irányvonal mentén haladva újdonságot raktunk össze, amikor elkezdtünk együtt próbálni Bornai Tibi lakásán 1980 október-novemberében. Akusztikus és félakusztikus módon játszottuk a zenekar korai számait, és nagyon lelkesített minket az, ahogy felfedeztünk egy-egy szokatlan, de nekünk nagyon tetsző megoldást.
Miként jellemeznéd a közös szellemi irányvonalat?
A KFT dalait átjárja a zenekar tagjainak nézőpontja. A hallgatóknak érdemes megfigyelni, hogy honnan néz az a valaki, aki énekli a dalt. A KFT nem szokványos, mainstream módon foglalkozik a témákkal, hanem a sajátos, kissé kívülálló látásmódja szerint, és ez megkülönbözteti más zenekaroktól. Ez a látásmód egyszerre kapcsolódik a groteszkhez, a szépséghez, az intelligenciához és nem utolsósorban a jóindulathoz, hiszen a dalaink mindegyike a jóindulatról szól. A Lefejellek, köcsög! című dalunk – amiben Bornai időnként a dal címét üvölti – esetleg rosszindulatúnak tűnhet, holott ez a szám azt fogalmazza meg, hogy egy normális, kicsit is intelligens, művelt, finom ember soha nem ejti ki a száján ezt a mondatot.
Kik érthetik igazán a KFT dalait?
Azok, akik hajlandóak felvenni a KFT nézőpontját. A közönségünk a stabil bizonyíték arra, hogy bár magas szellemi nézőpontot képviselünk, vannak, akik be tudják fogadni a gondolatainkat. Őszintén szólva én sokáig nem tudtam, hogy kivételes magasságból szemlélem a világot. Fiatal koromtól kezdve azt hittem, hogy mindenki hozzám hasonlóan látja a dolgokat, de aztán kiderült, hogy nem így van. Viszonylag kevesen értik, amiről beszélek.
Mi segített titeket zenekari szinten abban, hogy minél több emberhez juttassátok el a gondolataitokat?
Egy példakép. Bornai Tibivel nagyon tiszteltük Bródy János szövegírót, az ő munkássága volt a szövegíró-Bibliánk. Ő képes volt úgy megfogalmazni az akár nagyon karakteres mondanivalóját, hogy egyáltalán ne lehessen belekötni. Nem fejtette ki konkrétan, mégis mindenki tudta, hogy kire gondol, amikor az Illés Miért hagytuk, hogy így legyen? című dalának szövegében azt írja, hogy:
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra.
Zseni! Végtelenül finom intelligenciával fogalmazta meg és fejezte ki a gondolatait – úgy, hogy nem csupán milliók értették a szövegeit, de millióknak tetszettek is.
Mi is nagyon gondosan viszonyultunk a szövegeinkhez. Olyan furfangos írásokban szerettük volna megfogalmazni a látásmódunkat, amelyek úgy slágeresek és fülbemászóak, hogy van bennük mondanivaló. Most, 43 év után mondhatom, hogy minden tekintetben abszolút sikeres a KFT zenekar.
Mi az oka annak, hogy a rátok irányuló figyelem sem vált korlátozó tényezővé dalszövegírás közben?
Nem kellett megválogatnunk a szavainkat, mert az egész zenekart áthatja az emberek iránti jóindulat. Egyikünk se gonosz, egyikünk se akar rosszat másoknak. Sőt, a sötét és a világos erők harcában mi egyértelműen a világos erők oldalán állunk. Tudatos, éber, kicsit kívülálló, de jóindulatú szempontot villantunk fel.
A Nem sikerül kikúrálni magam című dal előadása végén minden alkalommal megidézem Sivát annak érdekében, hogy elkerüljön minket a dalban emlegetett kikúrálási sikertelenség, és minden koncertünk azzal zárul, hogy a közönséggel együtt háromszor elzengjük az Om mantrát. Az ilyen megnyilvánulások mögötti szándék az egész produkciót felköti az égbe. Csupa jót sugárzunk a közönségre: vidámságot, derűt, mozgalmasságot és pozitív gondolatokat. Sosem álltunk be politikai pártok mellé, középen maradtunk, így a hitelességünk is megmaradt. Nem árultuk el magunkat, és nem árultuk ki magunkat pénzért. Ebből következik, hogy nincs is pénzünk. Én a polgári középosztály szintjén élek, és elégedett vagyok vele. Semmi gondom.
Hogyan tudtok 43 éve hatékonyan együttműködni?
Az elmúlt négy évtized alatt már mindenki mindenkivel halálosan összeveszett, csak kibékültünk. Mindig felül tudtunk emelkedni a konfliktusokon, képesek voltunk magasabb nézőpontból szemlélni a dolgokat. Ennek a magasabb nézőpontnak a fókuszában az a kincs áll, amit együtt létrehoztunk: a KFT zenekar életműve. Ez négyünk közös munkája, amit egyikünk sem akar kirúgni maga alól.
Az emberek gyakran összekapnak piszlicsáré, értelmetlen, egoista hülyeségeken. Nekünk jogos vitáink voltak. Például Lengyelfi Miki egy időben nem állt szóba velem, mert rosszul gitároztam és rosszul énekeltem. Akkoriban valóban elhanyagoltam a KFT-s feladataimat, felkészületlenül mentem fel a színpadra. Érthető, hogy megsértődött rám – de zenei, és nem személyes okból. Joggal sértette őt, hogy a zenekar frontembereként nem vagyok a helyzet magaslatán. Össze kellett szednem magam. Ma már felkészülten megyek koncertezni.
Mi segít az önkritikád fejlesztésében?
Annak a tudata, hogy bennem van az emberi fejlődésem alapvető helyszíne. Tudom, hogy magamat kell átlátnom, helyre raknom, felerősítenem és felvilágosítanom, ezért hajlandó vagyok elfogadni a jogos kritikát. Hozzáteszem, ehhez hasonló viták mások közt is voltak a zenekarban, és hozzám hasonlóan más sem sértődött meg, más sem fordított hátat a zenekarnak.
Hogyan hat az alkotói léted a spirituális kibontakozásodra?
Az előadóművészi tevékenységemhez elengedhetetlenül fontos, hogy jól énekeljek, ezért régóta dolgozom különböző énektechnikákkal, például a difónikus énekkel. Miközben előadóként technikailag foglalkoztam a témával, óhatatlanul belebotlottam a mantrákba, és összekapcsolódott bennem a mantrázás és a hangképzés folyamata. A mantrák éneklésének hatására javult az énektechnikám, és a javított énektechnikámmal olyan zengetéseket tudtam megvalósítani a mantraéneklésben, amik megvilágosodásszerű átcsapásokat eredményeztek.
Tulajdonképpen egy hang Kriyát végzek. Ez egy jógagyakorlat, amit előadóként művelek. A spirituális és alkotói, előadói énem teljesen összekapcsolódik. A KFT és nem mellesleg Besenyő Pista bácsi által szerzett ismertségemnek köszönhető, hogy érdekli az embereket a szellemi mondanivalóm.
Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségedtől ennek kapcsán?
A Buddhizmus a mindennapi életben című előadásomat eddig egymillió-háromszázezren látták. Többen ennek hatására jelentkeztek a Buddhista Főiskolára. Nemrég összebarátkoztam egy sráccal, aki elmesélte, hogy heti egyszer meghallgatja ezt az előadást, mert mindig ad számára új inspirációt.
Miként tudsz egyszerre emelkedett és bohém életet élni?
Megvan a kulcs, ami által ez a két – látszólag egymással szemben álló – életforma egyszerre élhető. Ezt a kulcsot úgy hívják, hogy: Jóisten. Bármilyen más néven is emlegethetjük, és szoktam is gyakorolni a különféle megnevezéseihez szóló mantrákat. Például Krisna mantra, Siva mantra, Ganesha mantra, Laksmí mantra, Szűz Mária és Föld Istennő mantra. Az összes isten az Egy Isten kisebb-nagyobb, isteni hierarchiába illeszkedő alakzata. Ezek nem elképzelt figurák, hanem valódi, élő, világteremtő és lebontó energiák entitásai, akik különböző folyamatokat működtetnek. Mindegyiknek van saját dolga. Az istenek világának a csúcsán maga a Jóisten ül, aki ezekbe a különféle megnyilvánulási formákba, alakokba sugározza szét magát. Nem akadok fenn azon, hogy ezt az istent milyen névvel illetjük, mert az csak egy név – a név mögötti lényeg azonban ugyanaz. Ez az oka annak, hogy Szűz Máriához és a Föld Istennőhöz egyaránt tudok imádkozni.
Van egy abszolút isten a formákon túlon, aki minden forma eredete. Legelsősorban egy kettősségben nyilvánul meg, méghozzá egy férfi és egy női istenség formájában. A világunkat a férfi-női összekapcsolódás tartja fenn, és a férfi-női elv találkozásából alakulnak a formák. Ez egy gyönyörű szép játék, amit a Jóisten játszik. Ettől boldog vagyok.
Mióta csalhatatlan biztonsággal ráláttam erre és átéreztem ezt, jól vagyok. Ebben a békés érzésben áll össze az a sok-sok minden, amit csinálok. Minden pillanatban érzékelem a végtelenül jóindulatú Jóisten jelenlétét. Látom, hogy egyedül ő állandó, minden más átmeneti. A Jóisten a tenger, az emberek pedig hetven-nyolcvan évet élő buborékok a vízfelszínen – és mi, esetleges, időleges hullámok vitatkozunk azon, hogy létezik-e a tenger. Fontos üzenet az emberiség számára, hogy nem létezik más, mint az Isten, és ha ezt felfogják az emberek, többé nem lesz bajuk. Mondok még valamit, ami vigasztaló lehet annak, aki megérti: senkinek semmi baja nem történik attól, hogy meghal. Nem kell félni a haláltól. Ha meghalunk, felszabadulunk.
Miről mondtál le annak érdekében, hogy tisztább életet élj?
Nagyon sok mindenről mondtam le a szellemi utam érdekében. Elsősorban az alkoholról. Éreztem, hogy nem jó. Zavart, hogy az ivások másnapján erőtlen és bamba vagyok. Rájöttem, hogy ez nem éri meg. Nem ad annyit az alkohol, amennyit elvesz. Az alkohol lerakásával párhuzamosan csökkent az étvágyam is. Korábban szaftos húsokat kívántam az italok mellé, de amint eltűnt a képből az ital, az ilyen ételektől is elment a kedvem. Ma már sokkal könnyebb ételeket fogyasztok és sokkal kevesebbet, mint korábban. Ezáltal másfél hónap alatt tíz kilót fogytam, és sokkal energikusabban és jobban érzem magam.
Lemondtam a magánéleti zűrzavarokról is. A közelmúltban elköltöztem a feleségemtől, akivel tizenöt éven át zűrzavarban éltem. Nem egy másik nő miatt jöttem el, és nem is keresek most új párkapcsolatot. Most a békesség irányába megyek, és nagyon jól érzem magam egyedül.
Hogyan nyilvánul ez meg az előadói életedben?
A koncertek előtti beénekléshez félre szoktam vonulni egy nyugodt helyre, ahol mantrákat éneklek a tibeti hangtálam zenei kíséretével, így „pucolom ki” a hangomat. Például fél órán keresztül éneklem az Om mani peme hung-ot. Átrezget és belém költözik a mantra Istentől fakadó ereje, így ennek az erőnek a képviselőjévé válok.
Ha ráébrednének az emberek, hogy mindenkinek az ereje Isten erejéből fakad, akkor jobb hellyé válna a világ. Onnantól kezdve nem akarnák bántani és ölni egymást. A ráébredés érdekében csak egy apró, belső dolgon kéne változtatniuk külvilági, formai dolgok helyett: véget vetni a mozdulatlanságnak, és lépni az intelligens felismerés irányába.
