Csemer Boglárka neve hallatán sokaknak a Parfüm című sláger ugrik be, pedig Boggie valójában már több mint tíz éve koncertezik, és jóval mélyebb kapcsolatot ápol a zenével, mint ahogy azt a szalagcímek sejtetik. Interjúnkban anyaság és karrier, lélek és éneklés, zene és irodalom kapcsolata, valamint a zenészlét online jövője is szóba került.

2020 vége számodra nem csak az ünnepek, hanem az online koncertek miatt is várakozással telt.
Virtuális eseményekről volt szó, mégis azt hiszem, hogy a közönségnek és neked
is egyfajta ajándékok lettek ezek egy ilyen rendhagyó év után. Beszéljünk
először a Grecsó Krisztiánnal közös, „zenés-irodalmi-lelki utazásról”. Hogy
sikerült? Hogy éreztétek magatokat?

Krisztiánnal
elsőre megvolt a közös hullámhossz. 2020 februárjában hívtam el vendégnek a
Magvetős szobakoncert-sorozatomra, aztán Szolnokra is. Szerintem nagyon jól
kiegészítjük egymás gondolatait mind szóban, mind a zene nyelvén. Biztosan
számít, hogy Krisztián vidéki, én meg munkás közegből jövök, így érzek egyfajta
sorsközösséget: az „alulról jöttünk” sorsközösségét.

Az említett Magvető Caféban indított szobakoncert-sorozatod
egyik lényege – a kortárs versek megzenésítésén kívül – a családias atmoszféra,
a közönséghez való kapcsolódás. Az online térben ezt mennyire érezted
sikeresnek?

Szerintem
abszolút sikerült ezt megteremtenünk. Annyi könnyebbségünk volt, hogy ha
közönség nem is ült a koncertteremben, mi ott voltunk egymásnak. Egymásra
tudtunk reagálni, reflektálni, rezegni. A témákat, amiket körbejártunk, előre
egyeztettük, és ez jó kapaszkodó volt. Nagyon kedves és szép visszajelzéseket
kaptunk, ez megnyugtatott.

A
színpadon volt bennem bizonytalanság, de tudod, mire jöttem rá? Arra, hogy ezt
úgy kell felfogni, mint egy tévéműsort. A „tévénéző”, a mi esetünkben
„koncertnéző”, ugyanúgy képernyő elé ül, mint egy tévéműsor esetén. Tehát azzal
a tudattal kell előadnunk, hogy minket ugyanúgy néznek, hallgatnak, és a
visszajelzés csak később érkezik meg, de megérkezik.

Kicsit mesélnél még arról, hogy anno, 2018-ban ez a
sorozat hogyan született, és azóta kik vendégeskedtek benne?

Szerettem
volna egy állandó klubkoncertet Budapesten. Valamit, amire mindig számíthatnak
az emberek, és egyben egy kihívást is adni magamnak, amitől minden koncerten teremtünk
valami újat. Nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen dolgoztam már együtt
költőkkel, ráadásul irodalomkedvelő vagyok, és sok magyar dalszövegemet is
kortárs költő jegyzi. Akkoriban nyílt a Magvető Café a belváros közepén, és
valahogy rájöttem, hogy összekapcsolhatnám a két művészeti ágat: zene +
irodalom. Valahogy így. Első vendégem Kemény Zsófi volt, aztán rengetegen
megtiszteltek bizalmukkal, így eljött hozzám Varró Dani, Závada Péter, Simon
Márton, Szabó T. Anna és még sokan mások is. Minden koncerten tartok egy kis beszélgetést
a költővel és feldolgozom egy versét, amit szabadon választok az általa
elküldött csomagból. Nagyon szokták szeretni a meghívott költők is, és a
közönség is. Szerintem egy remek hangulatú sorozat, remélem, lesz majd
folytatása.

Ha már szobakoncertek, a járvány világszerte nehéz helyzetbe hozta a zeneipart. Köztudott, hogy te és a csapatod is koncertezésből tartjátok fenn a produkciót. Mit lehet tenni ilyenkor? És miben segíthetnek a rajongók?

Teljesen mást gondolok, mint fél évvel ezelőtt. Abszolút hiszek a közönség megtartó erejében és edukálásában. Magamat is folyamatosan tanítom az új helyzetre, és látok fantáziát az online koncertezésben. Három koncerten vagyok túl, és egyszerűen van benne potenciál. Évek óta tart egy „online-ozódási” folyamat a zeneiparban: a YouTube és a streaming felületek megjelenése teljesen átalakította a CD piacot. Rengeteg zenekar évek óta küzd a közönségépítéssel. Nagyon nehezen tudod rávenni az embereket, hogy otthonról kimozduljanak, és pénzt áldozzanak egy mai, saját zenét játszó zenekarra. Még mindig nagy ereje van a rádiós terjesztésnek és a retró műfajnak. A fiatalok online hallgatnak zenét, ez nem kérdés. A járvánnyal ez a fajta online létezésünk csak felerősödött.

Szerintem ki kell építeni egy online lábat, és ha majd újra lehet koncertezni, akkor nagyon más lesz a koncertpiac, mint most.

Valószínűleg kevesebb lesz az ingyenes rendezvény, és az fog talpon maradni, aki számíthat a közönségére.

Általában szólóelőadóként tekintenek rád, de a
zenekarod is rengeteget hozzátesz a Boggie-hoz. Kik ők, és hogy találtatok
egymásra?

2009-ben
alapítottam az első zenekaromat, amiből később kinőtt a Boggie. Sok-sok évembe
telt, mire megtaláltam ezt a remek csapatot. Szeretek velük muzsikálni,
színpadon lenni, alkotni. Szerintem ez most egy nagyon erős csapat mind
zeneileg, mind emberileg. Majdnem mindenkit a Kőbányai Zenei Stúdióból ismerek.
Mindenki sok stílusban jártas a klasszikus zenétől a jazzen át a különböző pop
műfajokig. Ez nagyon fontos, mert a zeném sok zenei stílusból tevődik össze.

Májusban született meg második kislányod, Imola, és a
járványhelyzet miatt végül a babázás hosszabbra nyúlt, mint eredetileg
tervezted, de a nyilatkozataid alapján a lányok művészileg is fel tudnak
tölteni. Üdítő ezt olvasni az általános felfogás mellett, miszerint anyaként
háttérbe „kell” helyezi a karriert. Mesélsz kicsit erről?

Nagyon
vegyes a felfogás az anyaság-karrier témakörében. Én azt vallom, hogy mindenki
csinálja úgy, ahogy neki jól esik. Én szeretem a munkámat és örömmel dolgozom,
amikor lehet! Támogató a családom is, segítenek, amikor tudnak. 2019-ben
például közel 90 koncertet adhattam, akkor még csak a nagylányom mellett. Nem
gondolom, hogy ebből ő bármit észrevett. Az én munkám főleg az estékre
koncentrálódik, napközben rengeteget vagyunk együtt. Sikerült megtanulnom
velük, hogy mindig arra koncentráljak, amire kell. Ha nagyon összecsapnak a
hullámok a fejem felett, és összemosódna a munka a családdal, akkor segítséget
kérek.

Gondolom, Imolával és Lenkével is szoktatok közösen
zenét hallgatni. Ők hogy reagálnak a zenére, a te hangodra?

Esküszöm,
terápiás hatása lehet, mert mindkét lányom nyugodt, és imádják a zenét. Sok mindent
zenével oldok meg velük: altatás, nyugtatás, táncolás, játék.

Több
különleges énektanárod is volt az évek során, Micheller Myrtill, Palya Bea,
Dékány Endre. Utóbbi nem csak technikailag, de lelki szinten is fejlesztett.

Ahogy idősödöm, egyre inkább azt vallom, hogy az éneklés nem más, mint egy áradó belső energia. Nem tud máshogy áradni, mint amilyen lelkiállapotban vagy. Hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy a technikai tudásom nem tud stabil lenni harmonikus pszichés állapot nélkül.

Ezért az utóbbi években inkább a mentális fejlődésemre fektettem a hangsúlyt, és érdekes módon a torkom is elkezdett egyre jobb helyekre nyílni.

Most már pontosan tudom, hogy mikor veszek rossz levegőt, hogy mikor és hogyan kell puhítanom egy hangon, hogy milyen kifejezésmódot válasszak. Egyszerűen megtanultam a saját tükröm lenni. Minden tanáromtól nagyon sokat tanultam, és valahogy mindenki ugyanerre akart rávezetni, de más eszközökkel. Kellett ennyi lelki érés, hogy eljussanak és beépüljenek a hasznos gondolataik az éneklésembe.

Mi az első, zenével kapcsolatos emléked?

De jó kérdés! Szandi: Szerelmes szívek! És, hogy táncolok az asztal tetején.

A Parfüm című dal hét éve született. Témája, a belső szépség, az önelfogadás fontossága sokakat meg tud szólítani. Szerinted mi lehet a titka annak, hogy ez a dal ennyire népszerű lett?

Nagyon egyszerű: született egy piszok jó dal, gyönyörű hangszereléssel, népszerű topikkal, mindezt egy olyan vizuális köntösbe öltöztetve, ami a húsodig hatol, és bárki, bárhol, nyelvismeret nélkül megérti, azonosul vele. Az az igazság, hogy ez a dal az üzenetével együtt még mindig valid, és valószínűleg örökké az lesz. Ilyen dalról álmodik mindenki. Örülök, hogy van egy ilyen szerzemény az életemben, és remélem, hogy lesz is még.

Sokan a Parfüm, vagy az Eurovízió okán ismerik
a neved, de igazából 2009 óta, több mint 10 éve koncertezel. Az említettek
mellett miket érzel a legnagyobb mérföldköveknek?

Ezek
azok a mérföldkövek, amiket a nagyközönség is ismer. Fontos szakmai mérföldkő
még számomra a 2018-as amerikai SXSW fesztiválra való bekerülés, ugyanebben az
évben Hangvilla Díjjal tüntettek ki. Majd 2019-ben önálló koncertet adhattam a Hey,
June!
sorozatban a Müpában, és feléphettem ZAZ előtt a Budapest Parkban (ő
választott ki), és a Live at Heart svéd zenei fesztiválra is kijutottam.
Szakmailag 2018-2019 eddig a csúcs számomra. Ebben a két évben sokkal több
koncertem volt, mint az Eurovízió és a Parfüm évében. Érdekes, nem?

Legkedvesebb koncertélmények?

2015,
amerikai turné első állomása, amerikai közönségnek, New Yorkban. 2018, Veszprém,
Hangvilla. 2019, Müpa és ZAZ.

A teljesség igénye nélkül – kedvenc együttműködések?

Egyszerűen szerelmes vagyok Tompos Kátya hangjába. Vele imádok énekelni, mindig elbűvöl és elvarázsol. Grecsó Krisztiánnal is nagyon szeretek együtt dolgozni. Szerintem tök jók vagyunk együtt.

Szerinted miben változtál a legtöbbet?

A gyerekek sokkal fókuszáltabbá tettek. Nincs elvesztegetett nap vagy elfuserált energia. Akkor kell teljesítenem, amikor időm van rá. A gyerekek előtt rengeteget lamentáltam, bizonytalankodtam, erre egyszerűen most nem érek rá. Szerintem nagyobb lett a megértésem az embertásaim iránt is a gyerekeknek köszönhetően.

És mik voltak 2020 legmeghatározóbb momentumai?

Imola
születése. Számomra ő aranyozta be ezt az átkozott 2020-at, amit én már csak a
Vírus Évének hívok. Továbbá leszoktam a közösségi médiáról, csak annyit
használom, amennyi a munkámhoz kell. Sokkal többet olvasok és többet profitálok
a gyerekekkel töltött időből.

Milyen terveid vannak 2021-re? A negyedik lemezt
elkezdhetik várni a rajongóid?

Naná! Egy dal már el is készült, amivel hamarosan ki is jövök. Nyár végén, ősszel már bemutatjuk a lemezt! Február 14-ére pedig készülünk egy romantikus, Valentin-napi online koncerttel, Antal Gábor zongorista barátommal. Az eSzínházon lehet majd nézni, francia sanzonokat fogunk előadni.

Magyarországon
nem nagyon találkozni ilyesmivel, hogy a dalok és a klipek zöme magyar és
francia nyelven is megjelenjen. Te tanítottál franciát és éltél Párizsban is.
Honnan gyökerezik ez a francia szerelem?

Gimnáziumból ered, az osztályfőnököm franciatanárnő volt és általa ismerkedtem meg a francia kultúrával, majd önálló elhatározásból kezdtem el érdeklődni a sanzon teljes irodalma iránt. Jól esik, hogy észrevetted, hogy két nyelven forgatok klipeket. Ez tényleg ritka, és nagy bolondéria kell hozzá, mert így sokkal költségesebb forgatni. Én személy szerint úgy gondolok magamra, mint egy európai polgárra, aki több nyelven énekel, nemzetköziségben gondolkodom már a kezdetektől.

Külföldi országok közül melyek azok, amiket nagyon
szívesen meghódítanál a zenéddel, vagy ahová mindenképp szeretnél visszatérni?

Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy már jó pár helyen letesztelhettem a közönségen a muzsikámat, és Európában mindenhol működött.

Ezek a külföldi fellépések megerősítenek abban, hogy igenis lehet magyarként egy teljesen más kultúrájú, más anyanyelvű közönségre hatni.

A koncerteken magyarul, angolul és franciául is énekelek, helyszíne válogatja, hogy melyik nyelvet részesítem előnyben a műsor összeállításánál.

Ha lehetne 3 zenei előadó, akiket feltétlenül
ajánlanál nekünk, hogy ismerjük meg, kik lennének azok?

Jacques
Brel, ha sanzon műfaj, szerintem zseni a fickó. H.E.R., ha mai R&B-t szeretnétek
hallgatni. És Diane Schuur, ha jazzt.

Van még olyan hobbi, tevékenység, amit annyira
szeretsz, mint az éneklést, a zenét?

Nagyon szeretek táncolni, társasozni, és prezentációkat összerakni.

Fotók forrása: Csemer Boglárka Facebook-oldala