Mindennapi háború és őslakosok az idei Velencei Biennálén

Az idén is zajos az április 20-án nyitó Velencei Biennálé körüli közbeszéd: a már hatvanadik felvonására készülő kulturális seregszemléről nemrég az ANGA (Art Not Genocide Alliance – Művészet, Nem Népirtás Szövetség – a szerk.) művészeti kollektíva akarta kizáratni Izraelt a gázai történések miatt, petíciójukat közel kilencezer művész, kurátor, múzeumigazgató írta alá. Ezzel együtt palesztin résztvevők azt mondják, hogy kizárták őket az eseményről. Faisal Saleh, a Connecticut állambeli Woodbridge-ben található Palestine Museum US alapítója egy petíciót is elindított, miután elutasították a Collateral Events szekcióra vonatkozó javaslatát, amelyben 23 művész szerepelt volna, köztük néhány a Gázai övezetből.

A biennálé gyakran tükrözi a háborús és geopolitikai feszültségeket – részben az évszázados, anakronisztikusnak is nevezett nemzeti pavilonjai miatt. A legutóbbi biennálé előtt az orosz pavilonba kiválasztott művészek és kurátorok Ukrajna megszállása után például visszavonták a részvételüket, és Oroszország idén sem vesz részt az eseményen. Az ukrajnai pavilon tematikája a harcokban használt terepszínű hálók köré szerveződik: így kapcsolódnak majd a háborúval, a kivándorlással, valamint más társadalmakba való beilleszkedéssel foglalkozó alkotások.  

A Kína által szakadár régióként kezelt demokratikus Tajvanra az elmúlt hónapokban egyre nagyobb katonai, gazdasági és diplomáciai nyomás nehezedett. Nem véletlen, hogy ez a fenyegetettség lesz a témája a Tajvant képviselő Yuan Goang-Ming egyéni kiállításának is, amely A mindennapi háború címet viseli.

Vannak, akik Velence elbiennalizálása miatt tiltakoznak: egy helyi örökségvédelmi szervezetnél a Szent Márk térre kihelyezett, Velázquez Udvarhölgyek című festménye által ihletett Manolo Valdés-bronzszobrok ütötték ki a biztosítékot.

Pedig az idei biennálé jelszava, az Idegenek mindenütt éppen az inkluzivitásra próbálja felhívni a figyelmet: a 311 meghívott művész vagy kollektíva kiállításai között bőven lesznek az őslakosok művészetére vagy a globális délre összpontosító pavilonok, ahol többek között a MAHKU brazil kollektíva, Kay WalkingStick indián tájképművész és a Mata Aho Collective maori kvartett mutatkozhat be. Magyarországot idén Nemes Márton képviseli Techno zen című multimédiás, több érzékszervre ható, színeket középpontba helyező összművészeti alkotásával, akit a készülődés közben kollégánk meg is látogatott a műtermében.

A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.