Az Isten szerelmére, Szergej, hol járok? A Carnegie Hallban!
A pletyka szerint egy gyalogos a manhattani 57. utcán megállította a híres hegedűművészt, Jascha Heifetzet, és megkérdezte: „Hogyan jutok el a Carnegie Hallba?”. „Gyakoroljon!” – válaszolta Heifetz. 135 éve, 1891 májusában adták át New York leghíresebb koncerttermét, a Carnegie Hallt, ahova most gyakorlás nélkül is eljutunk, sőt, múltbéli kalandozásunk során találkozhatunk néhány magyarral is.
Talán a legismertebb magyar fellépő Bartók Béla volt, aki nemcsak zongorázott itt, de műveit is gyakran adták elő a New York-i pódiumon. Dohnányi Ernő is gyakori vendég volt a Carnegie Hallban, karmesterként és zongoraművészként is fellépett. A világ egyik legnagyobb presztízsű pódiumán fellépett még Marton Éva, Kincses Veronika, Rost Andrea, Eötvös Péter, Miklósa Erika, koncert- és opera-előadások karmestereként Fischer Ádám, Fischer Iván vezetésével a Budapesti Fesztiválzenekar is rendszeres vendég volt.
A Carnegie Hall az a hely, ahová minden művész vágyik, egy életmű megkoronázása is lehet itt egy-egy fellépés, ezért érdemes tisztázni, hogy az intézmény nem a mennyországban van, hanem New York City Manhattan városrészében, a Seventh Avenue 881. szám alatt, az 56. és az 57. utca között.
A nyitó előadást 1891. május 5-én Csajkovszkij vezényelte, itt volt a világpremierje 1893. december 16-án Dvořák 9. Új világ szimfóniájának, (karmester: Seidl Antal), vezényelt itt Richard Strauss, fellépett Szergej Rahmanyinov, Arthur Rubinstein, itt debütált 1943. november 14-én a 25 éves Leonard Bernstein. Itt játszották először 1928. december 13-án George Gershwin Egy amerikai Párizsban című művét és Bartók Béla Kontrasztokját 1939. január 9-én. Utóbbinak nemcsak az a különlegessége, hogy Benny Goodman klarinétozott, hanem az is, hogy két másik magyar, Szigeti József (hegedű) és Petri Endre (zongora) is a színpadon volt.
Itt játszották el először 1940. december 15-én Arnold Schönberg Chamber Symphony No. 2 op. 38 című művét, és 1943. december 11-én Duke Ellington New World A-Cominʼ-ját. A Carnegie Hallban számos zenetörténeti jelentőségű előadást hallhatott a közönség, például 1912-ben itt ismerte meg a világ a James Reese Europe Clef Club Orchestra nevű zenekarának köszönhetően az úgynevezett proto-jazzt.
Számos jazzművész is fellépett itt, Benny Goodman, Duke Ellington, Louis Armstrong, Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald, Charlie Parker, Billie Holiday, Miles Davis és Nina Simone. A Benny Goodman Orchestra 1938. január 16-án telt házas swing- és jazzkoncertet adott, olyan vendégművészekkel, mint Count Basie és Duke Ellington zenekarának tagjai. Itt rögzítették 1961. április 23-án Judy Garland többszörös Grammy-díjas élő albumát, a Judy At Carnegie Hallt.
Nemcsak a jazz, de a 20. század másik nagy zenei forradalma, a rock and roll is itt mutatkozott be először a nagyobb nyilvánosságnak, 1955. május 6-án, amikor egy jótékonysági varietékoncerten fellépett a Bill Haley & His Comets. Sőt az amerikai karrierje kezdetén, 1964. február 12-én a Beatles két koncertet is adott a Carnegie Hall legendásan jó akusztikájú falai között. A fellépések szervezőinek olyan jó fülük volt a minőségi rockra is, hogy a karrierjük elején a már teljes fegyverzetben álló Led Zeppelin is bemutatkozhatott itt. Tudjuk-e ezt még fokozni? Igen. 1900-ban Winston Churchill tartott itt beszédet, még fiatal újságíróként, valamint Mark Twain itt tartotta egyik utolsó nyilvános előadását 1906-ban.
A Carnegie Hall azzal is büszkélkedhet, hogy a megnyitásától kezdve szegregációmentes volt, ellentétben más koncerttermekkel, közintézményekkel. Sissieretta Jones volt az első afroamerikai, aki 1892. június 15-én már énekelt a Carnegie Hallban. Az épületet többször átalakították az elmúlt 135 év alatt, manapság saját művészeti program-, fejlesztési és marketingosztályokkal rendelkezik, és minden évadban körülbelül 250 előadást rendeznek itt.
Bár Tuthill építészként szinte ismeretlen volt, csellózott és énekelt, ami úgy látszik, elég volt ahhoz, hogy végül ő nyerte el a megbízást. A Carnegie Hall ötlete Leopold Damroschtól származik, aki a New York-i Szimfonikus Társaság karmestere volt. Bár Leopold 1885-ben meghalt, fia, Walter 1887-ben megismerkedett Andrew Carnegie acélmágnás üzletemberrel, aki a New York Symphony igazgatótanácsának is tagja volt, és kétmillió dollárt adományozott az épület megépítésére.
Carnegie felesége, Louise 1890. május 13-án tette le a zenei csarnok alapkövét. Andrew Carnegie akkoriban azt mondta, hogy a helyszín nem csupán „a zene istennőjének szentélye” lesz, hanem egy közösségi terem is. A komplexumnak három előadóterme van, a legnagyobb a 2790 nézőt befogadó Stern Auditorium, mellette ott a 599 férőhelyes Zankel Hall, valamint a 268 férőhelyes Joan and Sanford I. Weill Recital Hall.
Az 1950-es években, amikor bejelentették a filharmonikusok költözését a Lincoln Centerbe, azt javasolták, hogy bontsák le, de Isaac Stern hegedűművész kampánya megmentette, és 1962 óta nemzeti történelmi műemléki státusza van. Hálából a nagytermet 1997-ben Sternről nevezték el, ezzel köszönve meg neki, hogy megmentette az épületet.
Egy városi legenda szerint Fritz Kreisler hegedűművész és Szergej Rahmanyinov zongorista egy Beethoven-szonátát adtak elő, amikor Kreisler elvesztette a fonalat. Néhány percnyi improvizáció után Kreisler azt kérdezte: „Az Isten szerelmére, Szergej, hol járok?". Rahmanyinov ezt felelte: „A Carnegie Hallban." Csak remélni tudjuk, hogy egyszer mi is eljutunk ide, ha másképp nem, akkor azt a bizonyos Beethoven-szonátát hallgatva, a képzeletünk segítségével.
