Az MMA díjazottjainak munkáiból nyílt kiállítás a Vigadóban
A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a közép- és két Életút-díjat az idősebb generáció alkotóművészeinek.
A Pesti Vigadó kamaratárlata a 2022–2023. évben az MMA Képzőművészeti Tagozata Művészeti ösztöndíjában részesített Bukta Norbert, Gaál Tamás, Katona Zoltán, Kopriva Attila képzőművészek, a köztestület 2022. évi Életút-díjával kitüntetett Bardócz Lajos és Szkok Iván képzőművészek, továbbá Antik Sándor és Sulyok Gabriella képzőművészek, az MMA Képzőművészeti Tagozat 2022. évi díjazottjainak munkáit mutatja be.
Az augusztus 30-án tartott megnyitón Stefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője áttekintette a tagozati díjak történetét, és beszélt a kiválasztás demokratikus menetéről. Szabó Noémi művészettörténész, kurátor elmondta: e nyolc nagyon különböző karakterű alkotót a szemlélődésre, kontemplációra való képesség köti össze. A tudomány mindenhatóságába vetett hit korszakában ezek az alkotások a transzcendenciára való nyitottságra irányítják a figyelmet. A válogatás szempontjainál döntő fontosságú volt, hogy a látogató a teljes életművekről is benyomást szerezzen.
Az erdélyi származású Bardócz Lajos közel hat évtizedes alkotótevékenységének ívét a metaforák konzekvens használata rajzolja meg. Művészetének középpontjában az emberi létezés szabadságának, illetve e szabadság korlátainak vizsgálata áll, amely nem vonatkoztatható el identitásától, erdélyi magyarságától. Szkok Iván életművének főbb állomásait emblematikus művei képviselik a kiállításon. Az alkotások híven reprezentálják a művész „dionüszoszi” szemléletét, amely a nőt, az anyát mint életet adó ősi princípiumot helyezi az életmű fókuszába.
Sulyok Gabriella hat évtizedet felölelő művészeti pályája nem a nagy stiláris fordulatokról, hanem a rezdülésszerű elmozdulásokról szól. Különleges, szeizmografikai alkotásai az idő változatlanságát ragadják meg. Antik Sándor a szociografikus munkák után a rendszerváltást követően kezdett önmagára reflektáló alkotásokat készíteni – a kiállítás mindkét korszakából merít.
Katona Zoltán organikus eredetű, de nonfiguratív formavilágú festményeket alkotott, az 1990-es évek második felében a korábbi forrongó, az őskáosz állandó átalakulásában lévő anyagát egyre inkább strukturálta. A kiállításon szereplő három alkotása a látomások világába vezet.
Gaál Tamás már korábban is alkalmazott nem hagyományos szobrászi anyagokat, horganyzott fémlemezt, kerámiacsempét, valamint populáris kultúrából származó tárgyakat. Szobrászata a 2010-es évektől egyre gyakrabban merít a banális élettapasztalatokból, melyeket abszurd szemlélettel vizsgál és dolgoz fel hálószerű konstrukcióra lecsupaszított, indusztriális hangulatú plasztikáin. Hajazat című sorozatának fókuszában az emberi hajviselet és annak különböző jelentésrétegei állnak.
A kárpátaljai Kopriva Attila Park Zóna címet viselő műveinek csoportja a háború első fázisához kapcsolódik, amikor a lakhelyüket elhagyni kényszerült menekültek ideiglenes otthonra leltek. Kopriva posztimpresszionista hangulatú, vázlatszerű, ragyogó színhatásokkal dolgozó vázlatai egy derűs világ illúzióját idézik, melyek mély feszültséget teremtenek a mögöttük meghúzódó egzisztenciális és sorstragédiákkal. A rémségek feldolgozására tesz kísérletet a második, absztrakt képekből álló műcsoport, amely már szubjektívabb szemszögből rezonál az országban zajló háborúra.
Bukta Norbert sajátos formában, korábbi műveiből készített installációval képviselteti magát a kiállításon. Az installáció különböző részein a szakralitás különböző szintjei: a kulturális-történeti réteg, az archetipikus, folklorisztikus, valamint a transzcendens, univerzális réteg végül koherens egységgé alakulnak.
