A foga mindent elárul az ötezer éve élt férfiról
Az ókori egyiptomi és mezopotámiai kultúra közötti genetikai kapcsolatot sikerült feltárni egy ókori egyiptomi férfi maradványaiból nyert DNS vizsgálatával – számoltak be kutatók a Nature című folyóiratban publikált tanulmányukban.
A genetikai vizsgálatot az első piramisok építésének korában, 4500–4800 éve élt férfi maradványain végezték el. Az elemzés eredménye szerint a férfi felmenőinek egyötöde Mezopotámiából származott. Bár az eredmények egyetlen személy genetikai vizsgálatán alapulnak, az eredmény mégis egyedülálló betekintést nyújt a kutatók szerint az ókori egyiptomiak genetikai történetébe.
A tanulmány szerzői azt is kiemelték, hogy
A fogakat az évezredekkel ezelőtt eltemetett férfi maradványai között találták egy nagy, lezárt kerámiaedényben, egy sziklába vájt sírban.
A férfi az egyiptomi Óbirodalom kezdetén élhetett, abban a korban, amikor a fáraók monumentális piramisai épültek. A temetkezési kerámiaedényt 1902-ben találták a Nílus mentén fekvő Nuvajr régészeti helyszínen, Kairótól mintegy 270 kilométerre délre. A kutatók szerint a férfi körülbelül 60 éves lehetett, amikor meghalt, és csontvázának vizsgálatából arra következtettek, hogy fazekasmunkát végzett.
A DNS-vizsgálat kimutatta, hogy a férfi felmenői mintegy 80 százalékban egyiptomiak vagy Észak-Afrika szomszédos régióiból származók voltak, de ősei mintegy 20 százaléka az ókori közel-keleti „termékeny félholdnak” a Mezopotámiát is magában foglaló régiójából származott. „Ez jelentős genetikai kapcsolatra utal az ókori Egyiptom és a keleti termékeny félhold között” – mutatott rá Adeline Morez Jacobs népességgenetikus, a liverpooli John Moores Egyetem és a londoni Francis Crick Intézet kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
A felfedezést rendkívül jelentősnek nevezte Daniel Antoine, a British Múzeum egyiptomi és szudáni gyűjteményének kurátora is, mert mint mondta, ez az első közvetlen bizonyíték arra, amire a korábbi munkák már utaltak. Az új tanulmány tisztázza a genetikai kapcsolatokat.
A Nílus „ősi szupersztrádaként működhetett, amely nemcsak a kultúrák és eszmék, hanem az emberek áramlását is megkönnyítette” – fűzte hozzá Antoine, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében.
A Kr. e. harmadik évezredben Egyiptom és Mezopotámia az emberi civilizáció virágzó kultúrái voltak, az írásbeliség, az építészet, a művészet, a vallási élet és a technológia terén is. Régészeti kutatások már korábban is találtak kulturális és kereskedelmi kapcsolódási pontokat a két ókori kultúra között, egyebek mellett azonos művészeti motívumokat vagy hasonlóságokat az építészetben.
A mezopotámiai fazekaskorong nagyjából abban az időben jelent meg először Egyiptomban, amikor a kutatók által vizsgált ókori férfi élt. Akkor kezdődtek el a mai Kairó közelében a nagy piramisépítések, köztük Dzsószer fáraó szakkarai lépcsőpiramisa, majd később Kheopsz fáraó gízai nagy piramisa.
Az ókori egyiptomi férfi csontvázának mintegy 90 százaléka maradt fenn, ez alapján körülbelül 159 centiméter magas és vékony testalkatú volt. Az idősebb kornak megfelelő állapot, például csontritkulás és csontízületi gyulladás, valamint egy fogfertőzés miatti nagy, be nem gyógyult tályog nyomait is felfedezték a kutatók.
Pontus Skoglund, a Francis Crick Intézet kutatója és a tanulmány társszerzője hangsúlyozta, hogy Egyiptom forró éghajlata miatt, amely felgyorsítja a DNS lebomlását, különösen nagy feladat volt egy ókori egyiptomi ember DNS-ének kinyerése. „Ebben az esetben az, hogy a férfit egy sziklába vájt sírban lévő kerámiaedényben temették el, valószínűleg hozzájárult, hogy a régióhoz képest szokatlan módon megmaradt a DNS-e” – magyarázta Skoglund. Feltehetően az is segített a DNS fennmaradásában, hogy a férfit még az előtt temették el, hogy a mumifikálás Egyiptomban bevett gyakorlattá vált volna, mivel így testének nem kellett átesnie a bonyolult konzerválási technikákon.
A kutatók abból következtettek arra, hogy a férfi fazekas vagy hasonló mozgást igénylő munkát végezhetett, hogy a csontjaira feszült izmainak nyomai a hosszú ideig tartó, kinyújtott végtagokkal való ülésre utaltak. „Minden jel összevág a fazekas mozgásával és testhelyzetével, ahogyan az ókori egyiptomi képeken látható” – mondta Joel Irish bioarcheológus, a tanulmány társszerzője. A sziklába vájt sír arra utalhatna, hogy magas státuszú lehetett. Ez azonban ellentmond a kemény fizikai munkájának és a feltételezésnek, hogy fazekas volt – fűzte hozzá a tudós.
