Az agyagozással a legtöbben már kisgyermek korban találkozunk különféle foglalkozásokon, gondolom, ez veled is hasonlóképpen történt. Hogyan fűződött szorosabbra a viszonyod ezzel az anyaggal?

Igen, ez nálam is így kezdődött. Nyolcéves koromban voltam először kerámiaszakkörön. Ezzel a plasztikus anyaggal már az első találkozás magával ragadt, szó szerint, hiszen azon rajta marad a készítő kéznyoma, visszaveszi testének lenyomatát. Bár akkor ezt így nem tudtam megfogalmazni, ösztönös, zsigeri érzés volt. Ezután a szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépiskolába jártam kerámia szakra, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahol kerámiatervező művészként diplomáztam.

Márkád a nevedet viseli. Miben látod tárgyaid sikerének kulcsát?

Örvendek, hogy sikeresnek látod. A manufaktúrám egy személyes brand: egyedül készítem a tárgyaimat az elejétől a végéig. Tehát a megrendelővel való találkozás, a tervezés, az agyag előkészítése, a formázás, az égetés, a mázazás és az átadás, néha még a fotózás is néha az én feladatom. Azt gondolom, hogy csak így tud igazán minőségi és személyes lenni a tevékenységem. Azért lett a saját nevem a márka neve is, mert az vagyok én, amit a tárgyaim megelevenítenek.

Említetted, hogy a kézlenyomat mennyire fontos az alkotófolyamatban. Ma a legtöbb tárgy – még a műalkotások is – számítógépes tervezéssel vagy 3D nyomtatással készülnek. Érvényes még az általad alkalmazott, archaikus technika?

Napjainkban reneszánsza van a kézműves kultúrának. Itthon is jobban előtérbe kerültek a helyi alapanyagból készült termékek, a helyi, szellemi és fizikai eredmények váltak újra értékké. A szemléletváltás megfigyelhető a gasztronómia területén is. Ebbe a trendbe be tudtam kapcsolódni. Egyre fontosabb az embereknek, hogy mit és hogyan esznek, és hogy mindezt meg is mutassák a közösségi médiában. Ami a szakmát illeti: az utóbbi időben több hazai séf kiváló eredményeket ért el neves gasztronómiai versenyeken, ami felértékelte ezt a területet. Ezeken a versenyeken pedig pluszpontokkal jutalmazzák, ha helyi iparművész által készített tányéron tálalnak. Innen indult a kapcsolatom a gasztronómiával. Először főleg éttermi megrendeléseim voltak, majd elindultak a magánmegrendelések is.

Van olyan étterem, amire különösen büszke vagy, hogy ott a te tányérjaidból lehet enni?

A Tanti Étteremtől jött az első felkérés 2015-ben, majd a Costes, Kristinus Borbirtok, Esca, Tama és az Arany Kaviár Étterem következett. A Zhao Zhou Teaház exkluzív, különleges teázóban is megtalálhatóak a teaedényeim. De több vidéki étterem számára is készítettem kollekciót, például a zalaegerszegi Tannin Restónak. Ezeket saját védjegyként is használják. És egy magyar kozmetikai márka részére is készítek kozmetikai edényeket.

Amikor egy magánszemély keres fel, milyen szempontok merülnek fel azon kívül, hogy hány darabos étkészletet szeretnének?

Általában azzal keresnek meg, hogy az egyik étteremben láttak egy érdekes tányért, és valami hasonlót szeretnének maguknak is. Ilyenkor ellátogatok a megrendelő otthonába, megfigyelem az ebédlőasztalt, a lakást, hogy milyen festmény van a falon, közben sokat beszélgetünk is. Így kialakul bennem egy kép arról, hogy mi illene oda leginkább.

Visszatérve a technikára és technológiára: milyen eszközökkel és milyen körülmények között dolgozol?

Ahogyan én dolgozom, abban nem jelent számomra konkurenciát a modern technológia. Amit elképzelek, azt lerajzolom, vagy egyből megcsinálom. A legarchaikusabb módszerekkel, kézzel építéssel és a hagyományos fazekaskorong elektromos változatán dolgozom. Emellett van egy elektromos kemencém, de ha a megrendelés úgy kívánja, akkor speciális égetési – fatüzelésű vagy gázredukciós – módokat is használok. Ezeket az ősi eljárásmódokat kell megfeleltetnem a 21. századi elvárásoknak, ugyanis az edények mosogatógépbe, mikróba kerülnek, és ezeket a hatásokat is bírniuk kell.

Amikor elkészül az edénytest, akkor mi a következő lépés?

Nem igazán szoktam mintákat vagy motívumrendszereket alkalmazni, ha mégis, akkor inkább absztrakt irányban gondolkodom. Leginkább a forma és a felület harmóniája érdekel. Mázazásnál saját receptúrájú mázakat, és előre legyártott, jól bevált bolti mázakat is használok. Az egész egyfajta alkímia.

Mitől lesz egy tárgy összetéveszthetetlenül Csávás-Ruzicska-kerámia?

Attól, hogy én csinálom! Már kialakult bennem egy sajátos arányrendszer, és egy olyan formaképzési kultúra, ami a saját anyanyelvem az anyagban. Csak olyat tudok csinálni, amiben én benne vagyok. A kézműves tárgyak kicsit olyanok, mint az alkotójuk: rajtuk van az ujjának a mérete, melyet követnek a tárgy arányai, és mindenkinek van egy saját színkaraktere is. A kerámia műfajában egy tárgyon belül keveredik a szobrászat, a festészet és a funkcionális design.

Milyen viszony alakul ki a megrendelő és az edénye között?

Az edény tulajdonképpen körbeveszi az ételt és kínálja azt. Olyan, mint egy festővászon. Sok megrendelőm visszajelzése az, hogy élnek a tárgyaim, mivel jelenlétükkel kommunikálnak a térben.

Mindez kapcsolódik a mindfulness és a slow living gondolkodásmódhoz.

Igen, ez teljesen így van. Sokan mondták, hogy csak ünnepekkor merték elővenni az étkészleteimet, hogy az asztal éke legyen. De később bekúsztak a hétköznapi használatba is. Én szeretem a hétköznapokat, és nem szeretném túldimenzionálni a tárgyaimat. Jól kell működniük minden esetben, amikor szükség van rájuk.

Készítesz mást is használati tárgyakon kívül?

Az egyetemi képzés alatt folyamatosan jelen volt az alkalmazott és az autonóm kerámiakészítés is. Az alkalmazott az, amikor funkciója van a tárgynak, az autonóm pedig teljesen felhagy ezzel, és pusztán az esztétikumról és a tartalomról szól. A Kozma Lajos-ösztöndíjas időszakom második évében készítettem ilyen autonóm szobrokat is, melyek nyitott szerkezetű térkijelölések. Ezeket nagyon lassan, rétegről rétegre építettem fel, figyelve arra, hogy több nézetből is érdekesek legyenek, és a fény-árnyék hatások érvényesüljenek rajtuk. Az autonóm objektekben teljes a formai, tartalmi és esztétikai szabadság, és jóleső érzés, ha ez a kiállító téren kívül az otthonokban is tovább tud élni. Egyébként az, hogy a képzőművészeti oldalamat is megmutathattam, egy teljes szakmai portfólió létrejöttét eredményezte, és ez óriási lehetőség.

Az alkotófolyamatban mi segít téged a ráhangolódásra?

Például az említett ösztöndíj nagyon inspirált arra, hogy ezeket a szobrokat létrehozzam, és lehetőséget is biztosított arra, hogy egy nagy teljesítményű kemence beszerzésével magasabb minőségű tárgyakat tudjak létrehozni. Továbbá alkalmam nyílt – szintén az ösztöndíjnak köszönhetően – Kínába utazni, a porcelán szülővárosába, ahol az ösztöndíj első évében készített Flow készleteket mutathattam be. Minden szakmai út hatalmas lehetőséget és inspirálódási forrást jelent. Hálás vagyok nagyon az ösztöndíj elnyeréséért, mert valóban nagy támogatást jelentett számomra.

Másrészt a műtermem is egy nagyon kreatív közegben található az Art Quarter Budapest épületében. Itt mellettem sok más művész is dolgozik, tehát adott az alkotói közeg. És ott az idő tényezője is, mert sorakoznak a listán a megrendelések.  Szerencsére sok munkám van, amit örömmel végzek.

Fotók: Kultúra.hu / Belicza László Gábor