Alejandro Landes harmadik nagyjátékfilmje a kolumbiai polgárháború borzalmait idézi meg a kamaszok szemszögéből. A Monos a Sundance Filmfesztiválon robbant be a zsűri különdíjával, majd sorban nyert azokon a fesztiválokon, ahol csak indították. A 16. CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon megnyerte a legjobb filmnek járó Pressburger Imre-díjat és az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége zsűrijének (CICAE) díját is.

Honnan jött a projekt ötlete?

Kolumbiában nemrég ért véget egy örökkévalóságnak tűnő polgárháború. Egy háború, ami rengeteg különböző fronton zajlott: paramilitáris szervezetek, gerillák, drogkartellek, a kormány és külföldi résztvevők között, ami talán most már a végéhez ért. A békekötés gondolata már ott van a levegőben, amire hosszú ideje várunk már. A Monos ezt a pillanatot reprezentálja a háborús film eszköztárát felhasználva. Ez a generációm legelső esélye a békére – még ha az országnak nem is ez volt az első lehetősége arra, hogy békét kössön – ezért egy kicsit olyan érzés, mintha szellemek kísértenének. Emiatt akartam azt, hogy a film olyan legyen, mint egy lázálom.

Hogyan inspirálták a filmet a kolumbiai események?

A korábbi miniszterelnök Nobel-békedíjat kapott, amiért aláírta a békemegállapodást az országban tevékenykedő legnagyobb gerillaszervezettel.  Azonban egy referendummal ezt a szavazók megvétózták, és egy végrehajtói rendelettel kellett erőszakkal elfogadtatniuk. A megállapodás felszólítja az összes gerillaharcost, hogy tegyék le a fegyvert és térjenek vissza a városokba. Azonban az még mindig homályos, hogy hogyan zajlik majd a társadalmi reintegrációjuk – vajon új életet kezdhetnek, vagy meggyilkolják őket bosszúból? Ez a dilemma egy időzített bomba.

Meghatározhatatlan környezetbe repíted a nézőt. Mi volt ezzel a célod?

Az volt az alapötlet, hogy a narratívától a látványig minden azt az érzést keltse a nézőben, hogy egy olyan világba került, melyben nincs tér és idő, ahol egy csapat fiatal kiképzése folyik és ismeretlen erők tartják szemmel őket. A csapat a titkos katonai alakulat része és éppen egy küldetést teljesít. Egy fegyveres osztag, a háború háttérszereplői – ugyanakkor lényegében egy csapat tinédzser. Habár a kolumbiai polgárháború volt az elsődleges inspiráció, azt szerettük volna, hogy a film értelmezhető legyen globálisan is.

Miért épp a gyerekkatonák?

A legtöbbünk talán álmodozott arról, hogy világgá megy néhány baráttal, egy távoli helyre, ahol senki nem mondja meg, hogy mit szabad és mit nem. A Monosban a fiatalok egyfajta metaforája a kolumbiai nemzetnek. Kolumbia egy fiatal ország, még keresi az identitását, itt a béke gondolata még törékeny és kísérleti. A film nemcsak egy kamaszokból álló osztagról szól, hanem magáról a serdülőkorról, hiszen ekkor kezdünk el küzdeni azért, hogy megértsük, hogy kik is vagyunk, vagy kik szeretnénk lenni. Ez egy olyan időszak, amikor egyszerre akarunk társasági lények lenni, de egyúttal azt is szeretnénk, hogy hagyjanak békén. A film ezt a belső konfliktust akarja megidézni.

A filmnek nincs egy egyedüli protagonistája, hiszen a teljes csapat a főszereplő: egy tinikből álló alakulat, aminek a kódneve Monos. Amint egyre bizonytalanabbá válik a helyzetük, a csoport próbál minél inkább összetartani.

Miért Julianne Nicholson lett Doctora?

Egy egyre inkább összekapcsolt világban a háború gyakran nem helyi szinteken, de külső szereplőkkel együtt megy végbe. Ez az állítás a filmben Doctora szerepében összpontosul. Nem tudunk sokat róla, ő testesíti meg az idegen, az ellenség és az anya szerepét. Azt találom különösen izgalmasnak Julianne-ben, hogy a gyengéd és anyai viselkedése az erőszakos fordulatot még intenzívebbé teszi. Emellett ikonikus megjelenése a történet meseszerű mivoltát erősíti, akárcsak egy morbid Hófehérke és a hét törpe. Julianne egy hórihorgas, csontvázszerű fehér alak, aki mellett a fiatal, lármás fogvatartói erős kontrasztot teremtenek.

Inspiráció volt A Legyek Ura?

A Legyek Urának és Conrad A sötétség mélyén című regényének olyan allegorikus ereje van, hogy messze túlmutat saját korukon, konfliktusaikon vagy országukon. Mind a kettő regény valahogy megmarad az ember tudatalattijában, mint egy totemoszlop vagy tetoválás.

Mit jelent a cím?

A monos egy szokványos előtag a spanyol nyelvben, ami a görög ’egyedül’ szóból ered, és a filmben ez lesz az osztag kódneve.

Mit gondolsz a világban uralkodó, különösen a kolumbiai helyzetről? Látsz reményt?

Igen, látok, ezért is készítettem el ezt a filmet. Nem egyfajta válasznak szántam, hanem párbeszédindítóként a múlt, jelen és jövő kérdéseiről. Igaz, hogy néhány disszidens gerilla a békeszerződés ellenére sem teszi le a fegyvert és a paramilitáris szervezetek folytatják a munkások és a szakszervezeti vezetők kivégzését. Feszült a helyzet, nem csak Kolumbiában, de a világ számos pontján. Az indulat olykor-olykor utat tör magának és ilyenkor szembe kell vele nézni, muszáj bekapcsolódni és rákérdezni. A Monos is kérdezni akar.

Nyitókép: Alejandro Landes, forrás: Cineville

Forrás és fotók: magyarhangya.hu