Hét év után jelentkezik új kötettel Bartis Attila
A hírt a Magvető kiadó osztotta meg. A József Attila-díjas író utoljára megjelent kötete Az eltűnt idő nyoma című, fotográfiáról szóló naplójegyzetekből, rövid esszékből álló könyv volt, amelyet 2019-ben adtak ki. Eddigi legutolsó regénye, A vége 2015-ben jelent meg.
Mint a Magvető posztjában olvasható, A rég kétpólusú önéletrajz. Bartis Attila emlékekből, hajdani levelekből, feljegyzésekből, államvédelmi iratokból fűzi össze és írja le gyerekkorát és családja életét Marosvásárhelyen 1984-ig, amíg édesapjával Budapestre nem költöztek, miközben megmutatja azt is, milyen életidőből és milyen földrajzi terekből néz ezekre a történetekre.
Jelene a 21. század második évtizede, legfontosabb helyszínei Budapest és Jáva szigete. A rég egyrészt felnövéstörténet a Ceauşescu-korban tanár elvtársak, szekusok, művészek és zsibárusok között, szembesülés családi titkokkal, veszteségekkel, tönkretett életekkel, ugyanakkor megkapaszkodástörténet is, a fotográfussá és íróvá válás története Magyarországon, egy ismerős, de nagyon idegen világban.
Bartis több mint egy évtizede élete felét Yogyakartában tölti. A szemlélődő kívülállás olyan alapélményévé vált a világ másik felén, amely óhatatlanul meghatározza világlátását. A rég egy gondolkodó ember története, aki e könyv megírásakor követni tudta a legfontosabb szabályt: „Tévedni lehet. Hazudni nem.”
Az íróval legutóbb 2024-ben beszélgettünk. Akkor azt válaszolta arra kérdésre, hogy miért tud Jáván jobban dolgozni: „Hajlamos az ember azt gondolni, hogy ez azért lehet így, mert ott csend van, csiripelnek a madarak. De itt is el tudok menni falura, és itt is csiripelnek a madarak… Valahogy mégsem tudott megtörténni. […] Jávára sem úgy mentem, hogy ott majd biztosan megtörténik, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi fog történni… […]
Egy unalmas éjszakán kiszámoltam, hogy az elmúlt tíz esztendő munkájának nyolcvan százalékát Jáván hoztam létre, ott írtam, ott fényképeztem. […] Nem tudom megmondani az okát, s bár hiszünk az ok-okozati láncolatokban, lehet, hogy nem látjuk a miértjét. Apró feltételezéseim vannak, s talán nem is egy okra vezethető vissza, hanem nagyon különböző dolgok konstellációja, így áll össze az egész.”
Címlapfotó: Bartis Attila József Attila-díjas író, fotográfus. Fotó: Bach Máté/Kultúra.hu
