Belvárosi állatsereglet

Már kilencedik éve ünnepeljük a szecesszió magyar kezdeményezésre megalapított világnapját, amely mindig a június 10-hez legközelebb eső hétvégén, a szecesszió két jelentős mestere, a katalán Antoni Gaudí és a magyar Lechner Ödön halálának évfordulóján van. A szecesszió, Jugendstil, art nouveau, Tiffany style, liberty style, modernismo – ahogy szerte Európában elnevezték ezt a látványos, a korábbi historizáló építészeti és belsőépítészeti hagyományokkal szakító modern irányzatot  – megújította az épületek vonalvezetését, ornamentikáját, díszítőelemeit, művészi szintre emelte a kézművesipart, összművészetben gondolkodott, mintái közé pedig addig sosem használt növényi és állati motívumokat emelt be.

A Gresham-palotán, a hazai szecessziós építészet egyik remekművén a szépség, az elegancia szimbóluma, a páva fedezhető fel. Az építészeti kovácsmunkák hazai mestere, Jungfer Gyula készítette a páratlan szépségű kovácsoltvas kapukat, melyeken három-három páva alakját is megcsodálhatjuk. Külön érdekesség, hogy a kapuk korábban lesüllyeszthetők voltak. Az 1907-ben Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján felépült palota egyébként is elképesztően modern építészeti megoldásokkal büszkélkedhetett.

A Szent István tér egyik historizáló épületének bejáratát érdekes állatfigurákkal díszítették: halak és ismét pávák találkoznak a rendkívül egyedi homlokzaton. Hecht Jónás kereskedő 1907-ben azzal bízta meg Lajta Bélát, hogy tervezze meg irodájának bejáratát. Lajta a népi szőttesek páváit és a Zsolnay-kerámiák virágmotívumait álmodta a homlokzatra, a kapuk oszlopfőin pedig halak tátognak.

A megrendelő családneve, a Hecht németül csukát jelent, ezért kerültek szárazra a halak az épület homlokzatán.

Egy szecessziós séta nem is lenne igazi, ha legnagyobb hatású magyar mestere, Lechner Ödön kimaradna belőle. Egyik fő művét, a Postatakarékpénztárt vizsgáltuk meg az állatokra fókuszálva. A pénzintézetek visszatérő motívumai a méhek, amelyek szorgos gyűjtögető munkájuk miatt a takarékosság szimbólumaivá váltak. Lechner épületén is Zsolnay-kerámia-méhek igyekeznek a tetőn elhelyezett kaptárakba. Egykor a pénztárhelyiséget is méhsejtes mintájú üvegtető fedte, a tetőn pedig a kincsek őrzőinek szimbólumai: sárkányok láthatók.

A „beszélő” építészet egyik páratlan példáját csodálhatjuk meg a Hold utcában. A Postapalotán szereplő állatmotívumok egy komplex jelrendszer részeinek tekinthetők. Az épület legmagasabb pontján található bikafejek a nagyszentmiklósi aranykincs híres bikafejes ivócsanakjának motívuma alapján készültek. A bika egyszerre az erő és az anyagi biztonság szimbóluma.

Az anekdota szerint egyszer megkérdezték Lechnert, hogy miért díszíti olyan nagyon a tetőket, hisz azok alig láthatók a járókelők számára. Így felelt:

„A Jóisten és a madarak látják.”

A budapesti belváros leggazdagabb faunájával az Aulich utca 3-as számú lakóháza büszkélkedhet. Körössy Kálmán Albert 1901-ben tervezte e kora szecessziós gyöngyszemet a későbbi miniszter Walko Lajos számára, és mivel a helyszín adottságai miatt a ház szerkezetének terveivel nem igazán tudta kiélni a kreativitását, a homlokzat ornamentikájával vigasztalódott: a növényi és nőalakos díszek mellett látható itt béka, szitakötő, kígyó, mókus, páva, gyík, bagoly és egy másik madárfaj is.

A Kálmán Imre utcai Buchwald-ház 1910–11-ig épült. A visszafogottan díszített lakóépület homlokzatán két orrszarvú is látható, amelyeken kisgyerekek lovagolnak. Sajnos nem maradt fenn az utókor számára, hogy mit jelképeznek a domborművek, de lehetséges, hogy csupán a meghökkentés szándéka vezérelte a tervezőt és a megrendelőt.

A szecesszióra jellemző volt a szépség háttérbe szorítása az egyéni, különleges megoldások alkalmazása, élesen szembehelyezkedve a korábban egyeduralkodó historizmus alapelveivel. Buchwald Sándor vasgyáros nevét nem e bérház kapcsán ismerhetik az érdeklődők: ő gyártotta és helyezte ki a Duna-korzóra a padokat, amelyek használata után alkalmazottai, a Buchwald-nénik szedték be az ülőpénzt a korzózás közben megpihenni és nézelődni vágyóktól.

Az állatmotívumok felkutatása során nem hagyható ki az állatok királya, az oroszlán sem. Az 1897-ben Spiegel Frigyes által tervezett Jókai utcai átjáróház legkorábbi szecessziós épületeink egyike. A tekintélyes Schossberger Henrik cukorgyáros megrendelésére felépült bérházra az ipar és a kereskedelem szimbólumai kerültek fel, ezért pihenteti mancsát az oroszlán keréken és fedezhetünk fel mellette kalapácsot.

A sétát az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze, Hutvágner Zsófia vezette a szecesszió világnapján.

Nyitókép: a Gresham-palota a Zrínyi utca 1. felől. A fotókat a szerző készítette.