György Dénes a hetvenes évek elején számolt be a negyven évvel korábbi, csaknem kétéves erdélyi turnéról – ahogyan állítólag Benedek Elek aposztrofálta az országjárásukat –, amelyen versmondóként maga is részt vett. A tüdővészben fiatalon elhunyt költő, író, Sipos Domokos halála adta az első lökést a többiek által csak Elek apónak nevezett író számára, hogy az árván maradt család megsegítésére gyűjtésbe fogjon. Az irodalmi estek jó kiindulási alapot jelentettek ehhez, hiszen – a bevételen túl – beteljesítették azt a korábbi törekvését, mely szerint „az általa megírt s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsa a nép eszejárásának, mesemondó nyelvének karakterét”.
Ahogyan György Dénes fogalmaz: Benedek Elek maga köré gyűjtötte „fiait”, és Székelyudvarhelyről indultak útnak. A társai voltak: Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Bartalis János írók, költők, Szentimreiné Ferenczy Zsizsi, György Dénes előadóművészek és olykor az akkor még akadémista zongoraművész, ifj. Delly Szabó Géza. Időnként pedig mások is csatlakoztak hozzájuk, köztük Tompa László, Nyirő József és Kacsó Sándor, akik a lakhelyükhöz közeli állomásokon kapcsolódtak be a zenés irodalmi estekbe. Zongoristát mindig ott, helyben kerítettek, hogy kísérje Zsizsi – Bartók- és Kodály-népdalfeldolgozásokat is felsorakoztató – énekeit.
Gyakran előfordult, hogy a hatóságok igyekeztek megtagadni a műsor megtartásához szükséges engedélyt. Ilyenkor megesett, hogy egy Benedek Elek meséin felnőtt ügyvéd önként vállalta, hogy kijárja az első ízben megtagadott engedélyt. „A mi népi csoportunk – ahogy Benedek Elek apó kifejtette –, vállalta e népet, szólt a néphez, együtt ment a néppel, hogy lehetővé tegye a hazai magyar tömegek kulturális felemelkedését és reális beilleszkedését a románsággal való közös harcba, egyenlőség és közös emberség alapján. A mi csoportunk élén vívta a harcot Benedek Elek a humanizmusért minden konzervativizmus és reakció ellen.”[1]
A truppot Elek apó – 45 előadás után – magyarországi településekre is elvitte. Az estjeiken kortárs alkotók művei hangzottak el, Elek apó pedig gyakran egy személyes hangvételű bevezetővel kezdte, amelyben az aktuális irodalmi történésekre, megjelenésekre reflektált. A végén ötvenezer lej gyűlt össze az özvegy és az árván maradt gyermek javára.
Bardócz Orsolya, Sebestyén Aba, Benedek Huszár Botond és Benedek Huszár János – Elek apó leszármazottai – most arra vállalkoztak, hogy száz év elteltével újraélesztik a hagyományt: A Székely Trupp ébredése című zenés-verses estjüket augusztus 6-án Baróton mutatták be, s most országjárásra indulnak. Terveik szerint szeptember végén, a Magyar Népmese Napján Budapestre is elhozzák a produkciót. Sebestyén Aba színész-rendezőt először arról faggatom, milyen ágon leszármazottja a nagy mesélőnek. – Oldalági leszármazott vagyok, a szépnagyapám, Elek apó édestestvére, Benedek Huszár Gábor révén. Most mi, rokonok fogtunk össze Orsolya, Elek apó ükunokája kezdeményezésére, hogy Benedek Elek munkássága előtt tisztelegjünk.
Arra a felvetésre, hogy számára fontosak voltak-e Elek apó meséi, azonnal rávágja, hogy olyannyira, hogy még a lányainak is ezeket mondta és olvasta fel a Nagyapó mesefája című kiadványból. – Élénken élnek bennem ezek a népmesék: A csillagszemű juhász, a Világszép nádszál kisasszony, a Babszem Jankó, a Bolond Istók, ahogyan a Szent Anna taváról vagy a Bálványos-várról szóló legendák is. A Székely Trupp estjén Benedek Elek szövegei, versei mellett a hajdani trupp tagjainak írásai, megzenésített versei hangzanak el, Orsival két gitárral kísérjük ezeket. Szándékaink szerint több helyre elvisszük majd az előadást, oda is, ahol nehezebben fordul meg színház, hiszen nem igényel különösen nagy színpadot, és technikailag sem bonyolult, mi a szöveget és a színészetet éltetjük – tette hozzá Sebestyén Aba.
Arról is beszélt, hogy az örökölt szellemiség folytatása, a hagyomány éltetése mellett fontosnak tartják, hogy az eredeti szándékhoz híven idővel minél több kortárs prózát és költeményt emeljenek be az előadásba, hiszen annak idején is az erdélyi irodalom népszerűsítése volt az estek célja. – Igyekszünk minél szélesebb közönségréteget megszólítani a témák által, és élővé, személyessé tenni számukra a könyvek lapjain olvasható szövegeket. Ez egybevág a jövőre húszéves Yorick Stúdió törekvéseivel. Idén ősszel is két kortárs darabot mutatunk be: Elise Wilk Alaszka című, a felkérésemre írt drámáját rendezem. Ez illeszkedik a múltfeldolgozással foglalkozó előadásaink sorába: női sorsokról, generációk közötti konfliktusokról fogunk beszélni az 1940-es évektől napjainkig – mondta a novemberi bemutatóról a rendező. Októberben pedig Analóg memóriák címmel Dobrovszki Dóra rendez egy családi történeteken alapuló, improvizatív helyzetekből építkező, többnyelvű előadást Pálffy Zsófia dramaturggal és Sós Beáta látványtervezővel közösen. Ezenkívül – Bohócöröklét címmel – egy Kovács András Ferenc-emlékkoncertre is készülünk Cári Tibor zeneszerző barátommal. Jövőre pedig egy minifesztivállal ünnepeljük majd a kerek évfordulót.
[1] György Dénes: Benedek Elek „turnéi”, Korunk 1971/5. szám
