Benedek Miklóst a matematikatanára akadályozta volna meg, hogy a színészképzőbe járjon

Budapesten jött a világra, apja Benedek Tibor, a pesti kabarék elmaradhatatlan figurája volt, így kisgyerekként a vasárnap délutánokat gyakran a Vidám Színpadon töltötte, s a kulisszák mögül nézte az előadásokat. Anyja a nyelveket preferálta, ezért tanulmányait a Radnóti Miklós Gimnázium orosz tagozatán kezdte meg.

A színművészeti főiskolára tulajdonképpen már az érettségi előtt felvették, de matematikatanárának egy buktatással sikerült elérnie, hogy ne jusson be simán a színészképzőbe. A főiskolán Szinetár Miklós osztályába került, 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel és gyerekkori barátjával, Dévényi Tiborral megnyerték a Ki mit tud? paródiakategóriáját.

Diplomáját 1969-ben szerezte meg, és rögtön szerződtette Both Béla, a Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki még főiskolásként látta egy Ady-esten. A Nemzetinél több mint egy évtizedet töltött, majd 1983-ban a frissen alakult Katona József Színházhoz szerződött. Pályájának ezt a szakaszát kimagaslónak tartotta, mert olyan mesterei lehettek, mint Zsámbéki Gábor és Székely Gábor. Itt kezdett el rendezni is, e minőségében a Galócza (1986) hozta meg számára az első nagy sikert.

Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című zenés produkciónak, amelyet 1979-ben Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. Az 1907–1945 – egy korszak dalok, versek, jelenetek tükrében alcímű legendás előadást különböző színpadokon csaknem négyszázszor játszották el egy évtizeden át, és bejárták vele a világot is. Az előadás hanganyaga hanglemezen is megjelent.

A 2002-ben megnyílt új Nemzeti Színházba Schwajda György hívta meg, Prosperót játszotta Shakespeare A vihar című komédiájában. Egy év múlva, már Jordán Tamás igazgatása alatt lett a társulat tagja, 2009-ben azonban megszűnt szerződése, szabadúszó művész lett. Vendégként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett. 1992-től tizenöt évig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A kilencvenes években a Magyar Színészkamara ügyvivőjeként is tevékenykedett. 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt.

Benedek Miklós ironikus és szellemes stílusa mindig hordozott valami különös eleganciát. A két háború közötti pesti polgár figuráját, stílusát, modorát keltette életre, de alakításában mindig volt egy kis fintor, egy kis tragikomédia. Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, így a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és a pályája fordulópontjának, talán csúcsának tartott Füst Milán-drámában, a Catullusban, valamint Bulgakov Menekülésében.

A Játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust a Mester és Margaritában, a József Attila Színházban a főszerepet, Boguslawskit alakította Spiró György Az imposztor című darabjában. A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban, s az Orlai produkció több előadásában (Aranytó, A nagy négyes, Hárman a padon) vállalt szerepet.

Élete végéig színpadra lépett. Rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre, ő jegyzi Szacsvay László Szép Ernő-estjének színpadra állítását. A Színházi adattárban színészként és rendezőként regisztrált bemutatóinak száma csaknem százötven.

Számtalan tévé- és játékfilmben is szerepelt, mint a Fényes szelek, A Pogány Madonna, az Akli Miklós, A három testőr Afrikában, a Presszó, a Sorstalanság, a De kik azok a Lumnitzer nővérek? vagy az S.O.S. szerelem!, a Drága besúgott barátaim, a Szabadesés, az Egy szerelem gasztronómiája. Ő maga a Turnét, A szeleburdi vakációt és a Macskafogó című rajzfilmet tartotta emlékezetesnek, utóbbiban Mr. Teufelnek kölcsönözte hangját, s ő volt Sut, a tépett farkú róka hangja a Vukban.

Nagyobbik fia, Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a magyar férfiválogatott egykori szövetségi kapitánya 2020-ban hunyt el. Kisebbik fia, Albert a családi hagyományt folytatva rendezőasszisztens, fordító és dramaturg lett.

2024-ben a Maradok tisztelettel, Benedek Miklós című életrajzi könyvének megjelenését már nem érhette meg, január 9-én, Budapesten, 77 éves korában meghalt. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.

Benedek Miklóst 1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész címmel jutalmazták. 1998-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2012-ben kiváló művész címmel ismerték el.

2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki utánozhatatlanul eredeti, kifinomult és elmélyült játékmódja, rendkívüli stílusérzékről tanúskodó emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék világát is népszerűsítő kivételes és méltán nagyra értékelt művészi pályája elismeréseként.

2020-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2023-ban a nemzet színészévé választották. 2024-ben posztumusz Budapest díszpolgári címet kapott.