Mit tegyünk, ha a szomszédasszony egy nap megöli a férjét? Hogyan jelentsük fel felebarátainkat? Drukkoljunk-e, ha nyugdíjas édesanyánk váratlanul bepasizik? Hogyan hazudjunk magunknak? A karrier érdekében eladjuk magunkat? Alan Bennett meséi hétköznapi emberekről szólnak, akik extrém helyzetekben találják magukat. A négy monológ – A levelek hölgye, Éj a spanyol kertekben, Bogár a cukortartóban, A kiugrás – hol humoros, hol megrázó, de mindig mélyen emberi.

„A történet igazi meglepetést tartogat. Egy minden konfliktust kerülő nő szerepét alakítom, aki teljesen más, mint én vagyok. Abban bízom, hogy a nézőnek keresni kell majd mögötte engem, mert akkor az azt jelenti, hogy jól csinálom” – nyilatkozta Liptai Claudia.

Borbás Gabi így beszélt szerepéről: „Egy idős angol hölgy küszködését kell megmutatnom, aki sajátos módon próbál küzdeni a magány ellen. Remek, sokszínű szerep, amiben van kis szívfájdalom, sok fontoskodás és humor. Himnusz a magány legyőzéséről, a megbékélésről.”

Scherer Péter így fogalmazott: „Ezek a monológok nagyon finoman, áttetszően és érzékletesen megírt történetek rengeteg humorral, sok szépséggel és felismeréssel. Én egy, az ötvenes éveiben járó férfit alakítok, aki az édesanyjával él, ám váratlanul felbukkan annak gyerekkori udvarlója, ami totálisan felborítja az életüket. Furcsa, érdekes nehézkedése van ennek a figurának, miközben nagyon pontosan látja önmagát. Komoly kihívás ez a szerep, mert egyedül mesélem el az egész történetet. Ha jól csinálom, sírni és nevetni majd egyszerre lehet.”

Sztarenki Dóra ennyit árult el a figurájáról: „Szöges ellentétem ez a karakter. Azt keresem, hogyan tudom megtalálni azokat a pontokat, ahol kapcsolódni tudok hozzá, mert fontos, hogy meg tudjam mutatni az ő igazát.”

Alan Bennett nagy sikerű brit regény- és drámaíró, a brit kulturális élet ikonikus alakja. A BBC számára 1988-ban írt, 13 részből álló monológsorozatának címe egy televíziós szakkifejezést vett kölcsön. A szerző a művéből néhány éve színpadi változatot készített. Bennett szeretetteljes iróniája, egyszerre kifinomult és fordulatos történetmesélési technikája visszaadta az egyszerűnek tűnő emberi sorsok elbeszélésének tiszteletét.

„Bennett ítélkezés nélkül néz hősei életére. Segít meglátnunk, hogy a legszürkébb is vetekszik a görög drámák hőseinek sorsával. Kiszolgáltatott, mégis reménnyel teli életek bontakoznak ki előttünk. Mind azt mutatják, mekkora csoda az ember” – mondta az előadás rendezője, Puskás Tamás.

Nyitókép forrása: Centrál Színház