Az újonnan megnyílt terület nagyjából egy hektár kiterjedésű, amelynek felét az állatkifutók teszik ki, a másik felét a látogatói sétányok, valamint az újonnan létrejött, részben már be is ültetett zöldfelületek foglalják el.
A Fővárosi Állat- és Növénykert vezetése tavasszal jelentette be, hogy még az idén szeretnék legalább ideiglenesen benépesíteni a Biodómhoz tartozó kültéri kifutókat. A cél az volt, hogy a közönség a Biodóm-beruházás szüneteltetése alatt is használhassa a területet, és ott állatok, látnivalók, élmények várják őket.
A Biodóm egészéhez hasonlóan ezek a kifutók nincsenek teljesen készen: bár előrehaladott műszaki készültségben állnak, az eredetileg ide szánt állatokat, elefántokat, orrszarvúakat, törpecsimpánzokat és társaikat még nem lehetne bennük elhelyezni. Az, hogy a kifutókat alkalmassá tették néhány más, szintén érdekes állat számára, összhangban van az intézmény azon stratégiai elképzelésével, hogy a területet a befejezésig is értelmes, az állatkert küldetésével összeegyeztethető célokra lehessen használni.
A péntektől látogatható, újonnan megnyílt bemutatózóna legnagyobb újdonságai a magyar szürkemarhák és a bivalyok. A kert története során ugyan nem először mutatnak be ilyen állatokat, de az elmúlt években nélkülözni kellett őket a városligeti intézmény közönségének, hiszen szürkemarhák utoljára 26 éve voltak a budapesti állatkertben, karámjuk akkor a mai játszótér helyén volt.
A bivaly mint háziállat eredetileg Ázsiából azármazik, ahol négy-ötezer évvel ezelőtt háziasították, és csak később került be Európába. A Kárpát-medencében először a hunok és az avarok tarthattak bivalyt. Vitatott, hogy a magyarság mióta ismeri ezeket az állatokat, de a régészeti kutatások azt mutatják, hogy nagyobb számban inkább a török hódoltság korában terjedhettek el.
Valószínű, hogy a magyar szürke helyben alakult ki, később Európa-szerte híressé vált a fajta, amelyet a magyar pusztáról lábon hajtottak Nyugat-Európa, elsősorban a német területek állatvásárjaira. A szürkemarhák tartása egykor általános volt a Kárpát-medencében, ám később egyre inkább más marhafajtákat kezdtek előnyben részesíteni a magyar állattenyésztésben. A második világháborút követő évtizedekben a szürkemarhák csaknem teljesen eltűntek, és néhány elkötelezett szakembernek köszönhető, hogy végül megmenekültek a kihalástól. A megmentők között volt a fővárosi állatkert egykori igazgatója, Anghi Csaba is.
A kifutók ideiglenes benépesítése nem az első olyan lépés, amellyel az állatkert a beruházás szüneteltetése idején is igyekszik hasznosítani a Biodóm már elkészült létesítményeit. A múlt év végén itt volt látható a Sárkány Éve Lampion Fesztivál, majd idén márciusban a Fénydóm fényművészeti tárlat helyszíne is ez a terület volt. Rendeztek a létesítményben családi musicalt, a Fővárosi Önkormányzat által szervezett állásbörzét és több más programot is. Ezeken az eseményeken hatvanezernél is több látogató vett részt összesen.
