Többféleképpen definiálhatjuk Both Miklóst: előadó, zeneszerző, néprajzkutató, fotós, főigazgató. Jelenleg melyik az, ami a leginkább meghatároz?
Legutóbbi, főigazgatói pozícióm a legmeghatározóbb. Úgy gondolom, hogy amikor az ember egy bizonyos területtel kezd foglalkozni, az az adott téma jó esetben teljesen áthatja az életét. Az általad felsorolt tevékenységek mind fontos szerepet játszottak életem különböző szakaszaiban. Azonban megjegyezném, a főigazgatóság nem egy elkülönült tevékenység, mint például a zeneszerzés vagy a kutatás. Sokkal inkább egy integráló szerepkör, amely életem különböző állomásait és tapasztalatait egységbe foglalja.
Sok mindent tanultál sok helyen: néprajz, esztétika, kommunikáció, de kulturális menedzseri végzettséged is van. Az elsőn kívül, ami nyilvánvalóan meghatározza a szakmádat, a többi hogy jött? Tudod ezeket hasznosítani a mindennapokban?
A Hagyományok Háza egyik legnagyobb erőssége, hogy a népművészet különböző aspektusait integráltan kezeli. Az intézmény sokrétű tevékenységei közötti összefüggések megértése és hasznosítása alapvető fontosságú a sikeres vezetéshez.
Az intézmény sokszínű küldetése és módszertani gazdagsága megköveteli, hogy a vezető átfogóan lássa és értse az itt zajló tevékenységeket. Mindamellett talán érezhető, hogy ezek az elvárások jelentős terheket jelentenek a mindenkori vezetőre, emiatt talán a munkám egyik állandó eleme a folyamatos tanulás. Hiszen egy igazán jól működő intézmény állandóan mozgásban van, amely egyben azt jelenti, hogy alig vannak statikus tudáselemek.
A terepmunkáid miatt sok időt töltöttél Ukrajnában, de Indiában, Iránban, Kínában és Szíriában is megfordultál. Mi a legizgalmasabb az új kultúrák felfedezésében?
Elsősorban maguk az emberek érdekelnek, és izgalmasnak találom, hogyan értelmezik egyes közösségek, kultúrák a világot, hogyan alkalmazkodnak és hogyan oldanak meg problémákat. Már tinédzserként rácsodálkoztam arra, hogy más nemzetek hús-vér embereinek értékítélete mennyire eltér a saját kultúrámétól. Ez a tapasztalat segített megérteni, hogy a világot sokféleképpen lehet elképzelni és értelmezni.
Szakmai szempontból különösen érdekes volt felismerni, hogy a művészi szépség nem abszolút, hanem erősen kulturális kötődésű. Például egy kínai dallam a magyar fül számára esetleg zajnak tűnhet, míg az ázsiaiak számára megrendítő élményt és érzelmeket hordoz. Ezek az élmények mélyen formálták a világról alkotott képemet és megerősítették bennem a kulturális sokszínűség értékét.
Mondanál három olyan országot, ahol még nem jártál, de mindenképp el akarsz jutni?
Nem szeretnék konkrét országokat kiemelni, mert csak hiányérzetet keltene bennem. Inkább arról beszélnék, hogy tudatosan választom meg az új helyeket, amelyeket bejárok. Amennyire van rá lehetőségem, törekszem arra, hogy a kellő felkészültséggel érkezzem az úti célomhoz.
Ez a tudatosság fókuszt ad az utazásaimnak. Például az ukrán terepmunkáim során kifejezetten kerültem más helyek felkeresését, hogy minden energiámat és figyelmemet egy területre összpontosíthassam. Ha akkoriban más kontinensekre is ellátogatok, a figyelmem és érdeklődésem megoszlott volna. Így minden új helyet a maga teljességében és mélységében igyekszem felfedezni. Jelenleg a munkám kötöttségei miatt persze ez nem aktuális, de korábban így közelítettem meg az utazásaimat.
Több helyen nyilatkoztad, hogy a Hagyományok Házának két fontos célközönsége van, a fiatalok és az idősek. Miért épp ez a két korcsoport?
Állami fenntartású intézményként természetesen mindenki a célcsoportunk, de tudjuk, hogy ez idealista megközelítés. Ezért a programjainkkal sokkal professzionálisabban célzunk, miközben megőrizzük az inkluzivitás iránti elkötelezettségünket, és igyekszünk a lehető legtöbb társadalmi csoportot megszólítani. A népi kultúra sokféleképpen értelmezhető – mást jelent egy falusi roma közösségnek, és mást a városi lakosságnak, mást jelent a kézművesség iránt érdeklődőnek, és mást egy táncosnak. Az intézményünk és a társintézményeink hatalmas tudásbázisa miatt az egész ismeretanyag egy ember által nem elsajátítható, emiatt a tudásunk közösségben él. Izgalmas folyamat a különböző igények összehangolása és a különböző közösségek megszólítása.
Két olyan életszakasz van, amikor a mi területünk hatékonyan meg tud jelenni az emberek életében. Az egyik a fiatalkori oktatási rendszerben: ha már korán meghatározó zenei vagy közösségi élményeket kapnak – például táncházakban, néptáncos koreográfiákban, kézművességben –, akkor nagyobb eséllyel lesznek jelen egy életen át a területünkön. A másik pont az időskor, amikor az emberek újra több szabadidővel rendelkeznek, és új elfoglaltságokat keresnek. Ilyenkor a Hagyományok Háza közösségszervező erőként tud fellépni.
Mondhatjuk, hogy a népzene egyszerre része a magas- és a popkultúrának?
A népzene helyzetének megértése a magas- és popkultúrában összetett kérdés, mivel a népzene több szempontból is megfeleltethető a fogalompár mindkét pólusával, valamint mert a posztmodern kulturális térben ezek a fogalompárok mára meghaladottá váltak. Ha mégis komolyan vesszük a felvetést, a népzenével kapcsolatos tevékenységek bizonyos regiszterei egyrészt kapcsolhatóak a magas kultúra területéhez, különösen, amikor zenetudományi vagy zenei intézmények kontextusában jelenik meg, de akkor is, amikor a Magyar Állami Népi Együttes előadást tart egy jelentősebb eladótérben. A népzene gyűjtése, elemzése és interpretációja akadémiai szinten történik, ahol zenetudósok, etnomuzikológusok és kultúrantropológusok tanulmányozzák azt, a hivatásos együttesek művészeinek képzése egyetemi szinten zajlik.
Ugyanakkor a népzene jelentős szerepet játszik a popkultúrában is. Egyrészt érdemes megemlíteni, hogy a korábbi időkben ez volt a popkultúra, nem véletlenül hívja a népzenét Sebő Ferenc népzenekutató historikus popzenének. Másrészt az 1970-es évek elején berobbanó táncházmozgalom során a népzenei elemek szélesebb közönséghez jutottak el. A táncházak és a köréjük épülő népzenekarok és táncegyüttesek népszerűségének robbanásszerű növekedése példázza, hogyan válhat a népzene a popkultúra részévé. Bár ez már nem a területünk szűken vett része, de annak hatásából következik, hogy a népzenei motívumok és dallamok gyakran megjelennek a popzene különböző műfajaiban, mint például a rockban, a popban és az elektronikus zenében. Mindezek tovább bővítették a népzene elérhetőségét és befogadását a hagyományos zenék modern interpretációi révén. Ezek a mozgások sok vitát is generálnak, de valójában ezek mutatják, hogy élő kulturális szövetről beszélhetünk.
A népzene tehát egyszerre lehet része a magas- és a popkultúrának. A művészi érték és a népszerűség nem zárják ki egymást, sőt, együttesen gazdagíthatják a kulturális tájat.
Kínában hangoskönyveket hallgattál, hogy magyar beszéddel találkozz. Emlékszel, miket?
Egy maratoni hosszúságú Mao Ce-tung-életrajzot, a Bűn és bűnhődést, valamint Heisenberg Rész és egész című kötetét hallgattam egy speciális applikációval. Viszonylag sokat olvasok, ezért általában nem tudok felidézni minden könyvet, de bizonyos helyzeteket lehetetlen elfelejteni. A kínai utam ilyen volt: azáltal, hogy a hallgatott tartalmakhoz kapcsolódott egy erős vizuális behatás és egy érdekes lelkiállapot, megmaradtak az emlékezetemben.
Nemrég indult a Folk_ME (Music Education) program, amelyet korábban multimédiás tankönyvként jellemeztél. Hogyan mutatnád be ezt a programot?
A Folk_ME program célja, hogy hagyományos népzenei tartalmakat tegyen elérhetővé digitális formában, és ezzel hozzájáruljon a kulturális örökség széles körű megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. A platform egy sokoldalúan felhasználható online oktatási eszköztár, amely tanárok, diákok, amatőr és autodidakta zenészek számára egyaránt nyitott. A legmodernebb technikával felvett oktatóvideók, hangszerenként külön sávokra rögzített hanganyagok, dalszövegek, kották és eredeti forrásanyagok segítségével a felhasználók mélyebb betekintést nyerhetnek a népzenei műfajok sokszínűségébe és történetébe.
Ez a gyakorlati megközelítés elősegíti a zenei készségek fejlesztését és a kulturális örökség iránti érdeklődés elmélyítését. Emellett a nemzetközi népzeneoktatásba való integráció lehetőséget teremt a kulturális cserére és a különböző népzenei hagyományok közötti párbeszédre, elősegítve a kulturális diverzitás megértését és elfogadását.
Képzeljünk el egy vonószenekart, amely bőgőből, brácsából, hegedűből és cimbalomból áll – ezek közös játéka rendkívül összetett zenei szövetet hoz létre, amelyet egy kezdő vagy középhaladó zenész alig tud különválasztani. A Folk_ME program lehetővé teszi, hogy kiváló kép- és hangminőségben nézzük és hallgassuk a zenekart, majd tetszés szerint ki- és bekapcsoljuk az egyes hangszereket. Például hallgathatjuk csak a hegedűt, vagy bekapcsolhatjuk a kíséretet, és mi magunk is ráhegedülhetünk. Ez egyfajta „karaoke” rendszer, ahol a hangszerek bármilyen kombinációját megszólaltathatjuk.
A program speciális felvételi technikájának köszönhetően egyesével és lassítva is megtekinthetjük a zenészek játékát, ami lehetővé teszi a gyors vagy összetett díszítések alapos vizsgálatát. Ezenkívül, a formális oktatás igényeit kielégítve, minden dalt szólamonként kottával és terjedelmes forrásanyaggal láttunk el. Így megtekinthetjük az adott felvételen játszó prímás korábbi, akár a 60-as, 70-es években rögzített játékát is – a régi gyűjtések tehát beépülnek a friss innovációba.
A honlapon található leírás szerint a Folk_ME egyik célja a hagyományok közötti párbeszéd kialakítása. Ennek ellenére egyelőre látványosan a magyar anyag a legterjedelmesebb.
Ennek több oka van. Először is, a Hagyományok Háza küldetése és költségvetése középpontjában a magyar és Kárpát-medencei népzenei örökség áll. Habár tartalmilag főként erre a területre koncentrálunk, a kidolgozott módszertan és keretrendszer – hasonlóan a táncházmozgalomhoz vagy a Kodály-módszerhez – külföldön is növelheti a presztízsünket.
Jelenleg különböző nemzetközi pályázatok segítségével dolgozunk nem magyar tartalmak előállításán. Ezek az együttműködések lehetővé teszik, hogy más nemzetek – például lengyelek vagy szlovákok – kutatóival, helyi intézetekkel és zenekarokkal közösen dolgozzunk. Mi adjuk a módszertant, ők pedig a helyi kutatói és zenei szakértelmet. Ez a kapcsolat nemcsak a magyar szakmabeliek nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódását segíti elő, hanem a kulturális örökség szélesebb körű megismertetését is.
Monitorozzátok a használatot? Ha igen, milyenek a visszajelzések?
Igen, folyamatosan monitorozzuk a használatot, és gyűjtjük a visszajelzéseket. Már a munka kezdeti szakaszában létrehoztunk egy szerkesztőbizottságot, amely több társintézmény bevonásával működött. A szerkesztőbizottság egy közel ötvennapos felvételsorozatra tett javaslatot, amely lehetőségeihez képest reprezentálta a Kárpát-medence népzenéjét.
Az induláskor százötven fő, elsősorban népzenetanár, látogatott el a Hagyományok Házába tartott konferenciánkra, ahol mindenki megtehette észrevételeit és javaslatait a program folytatásához. Nagyon sok értékes visszajelzést kaptunk, amelyeket a további tartalomfejlesztés során figyelembe vettünk.
Úgy gondolom, hogy egy állami intézménynek így kell működnie: az adott területen dolgozó szakemberek aktív bevonásával és a valós igények felmérésével. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a programunk folyamatosan fejlődjön, és megfeleljen a felhasználók elvárásainak.
Hogy néz ki a folytatás?
A digitális oktatási módszertanunkkal lehetőségünk nyílik a nemzetközi kapcsolataink bővítésére, és Magyarország jelenleg élen jár ezen a területen. Azok, akik találkoztak a Folk_ME programmal, mind be akartak kapcsolódni, így a program erős zászlóshajója lehet a Hagyományok Házának. A sikerre alapozva a következő években egy olyan digitális oktatási portfóliót szeretnénk kialakítani, amely nemcsak a népzenét, hanem a kézművességet és a néptáncot is magában foglalja.
Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
