1913-ban nyílt meg a Nagykörút új szállodája, a Britannia Szálló, amelyet egy korábbi lakóépületből alakítottak át. A Nyugati pályaudvarhoz közel, frekventált helyen nyíló szállodában ekkor 200 szoba, vezetékes hideg és meleg víz, központi fűtés, telefon, társalgótermek, bankettek tartására alkalmas terem is kialakításra került. Egy szobát ekkor 4 koronáért bérelhettek a szállóvendégek, s ugyanennyiért elsőrendű menüt is lehetett fogyasztani az étteremben. Délután és éjszaka élőzene szórakoztatta a vendégeket, gyakori fellépőjük volt Vörös Elek, a Fővárosi Orpheum cigányprímása és zenekara. A szálló a kezdetektől részvénytársasági formában üzemelt, igazgatója Fábri Henrik volt.
Az épület modern és ízléses volt, belső terei és berendezése a korabeli újságok szerint igen tetszett a közönségnek. Márvánnyal fedett bejárat és hall, angol teaterem, aranymozaikkal díszített étterem, selyemgobelinnel bevont bankett-terem fogadta az idelátogatókat. A faburkolatokat és a textíliákat, függönyöket, kárpitos berendezéseket a magyar Benyovits Adolf L. cég szállította.
1914-ben már két különböző árkategóriájú étkezőhelyiség is működött: ha a vendég a mesterségesen hűtött levegőjű márványteremben étkezett volna, akkor azt valamivel drágábban tehette meg, mint a légkondicionálás nélküli teremben. A vendégek ötórai teát vagy akár francia konyhai minőségű vacsorát is fogyaszthattak.
1927-től a szállodát átalakították. Haranghy Jenő festő, grafikus, iparművész ekkor készítette el a festett díszítőelemeket, amelyek később, a második világháború alatt jelentősen megsérültek. A háborút követően az épületet felújították, majd Béke Szálló néven nyitott meg újra. Az elpusztult homlokzati szobrokat a felújítás során Haranghy festett üvegablakokkal pótolta, amelyek Szondi György történetét örökítik meg. Haranghy Jenő és Palka József üvegművész közös alkotásai ma műemléki védettség alatt állnak.
Forrás és fotó: MNMKK – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
