A tavaszt a hóvirág jelezte, és a nőnap. Ekkor nyújtottuk át a fehér varrócérnával átkötözött kis hóvirágcsokrokat a lányoknak, még az első óra megkezdése előtt. A legnagyobb csokor, a nárcisz a tanító néninek járt. A konyhaablakban nőtt, tejfölöskotakban, és úgy sárgállott, mint a pihés kiskacsák, és úgy mosolygott, mint a Napocska Reich Károly mesekönyv-illusztrációin. A Fiú mérges volt, mert ő csöves akart lenni, és a csövesek nem adnak virágot a lányoknak, legfeljebb egy szál Szofit, vagy egy kortyot a Kőbányaiból. Vagy egy golyórágót, amit a lányok még akkor sem vesznek ki a szájukból, amikor lesmárolják őket a szomszéd traktorjának takarásában.
Virágot adni a lányoknak stréber tempó, olyan, mint függönyt vinni az osztályterem ablakára, mert nincs az iskolának pénze ilyesmire. Anyád erőlteti, miért nem viszi be ő? Olyan, mint celofánt vinni a tanító néninek, hogy tudjon írásvetítőzni. Égő, gáz. Mint iskolaköpenyt hordani, ami nem kötelező, és csak azokra adják, akiknek nincs menő világoskék Senior melegítőfölsőjük, olyan, amelyikre a menő lányok strasszkővel kirakták az Omega logóját.
A Fiú szerint a hetvenes éveknek jórészt női szereplői voltak. A tévében bemondónőket látott, Baleczky Annamáriát, Bay Évát, Berkes Zsuzsát, Endrei Juditot, Takács Marikát, Tamási Esztert. A tudományos műsort, a Deltát is Kudlik Julika vezette, a legnépszerűbb műsort, az Önök kértéket Takács Marika konferálta fel, szerkesztője pedig a titokzatos Búzáné Fábry Éva. A tantestület nőkből állt, nők adtak kézről kézre mindenkit. Ha elmentünk az ABC-be, a pénztárban nők ültek, ha délután a Fiú elhozta a felírt kenyeret, Rózsika néni adta oda. Hol voltak az apák? Az ABC-ben a hentespultnál, de ott a Fiúnak nem volt dolga, a boltba reggel kifliért ment, hogy legyen tízóraija, napközibe menet pedig csokiért.
Nem akarta észrevenni a hentest, nem illett a képbe, és ha akarta volna, akkor sem látja az IFA-ban ülő svájcisapkás sógort, akinek akkor sem rázódik ki a füle mögé tett Symphoniából a dohány, amikor a 47 major földútjára kanyarodott, hogy összeszedje az elszóródott cukorrépát. A Fiú a Néphadsereg utcán sétált, az egykori Fő utcán, és mint egy álomban, csak nők jönnek vele szemben. Harminc körüli nők, bundában, nyusziprémes kalapban, bőrkesztyűben, csizmában. Mint egy szigorú, titokzatos tantestület. Mennek az OTP-be, a cipészhez sarkaltatni, mennek kiíratni a naposcsibéket, mennek a gyógyszertárba, kiváltani a gyereknek az Erigont. Csak nők, mint valami felvonuláson. A férfiak egy másik álomban vannak.
Ha a Fiú kinyitotta a postaládát, és kivette a Képes Újságot, a címoldalon gyerekeket látott, vagy nőket, vagy gyerekeket nőkkel, azaz anyákkal. A férfiak megint csak sehol. A Nők Lapja címlapján is dekoratív hölgyek mosolyogtak, mintha a Paris Match-nek pózolnának. Aztán jött a Lányok, Asszonyok magazin is, azt ingyen adták. A Fiú megtudhatta belőle, hogyan élnek a Szovjetunióban a nők, de megtudhatta azt is, hogy mi a magyarázat a Lányok, Asszonyok fokozódó népszerűségére. Hát persze! A két nép között évtizedek óta fennálló barátság. A fotókról az olvasókra tekintő nők barátnőinknek tűnnek, problémáik, gondjaik, örömeik, sikereik mintha azonosak lennének a miénkkel, akár moszkvai, kijevi, tbiliszi vagy akár szibériai nőkről szóló beszámolókat olvasunk – írta annak idején a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke.
Még Révész Sándor, a Piramis énekese is úgy énekelt, mint egy nő, vagy ahogy a sógor koma mondta: mintha rácsukták volna a tökeire az IFA ajtaját, csak hát ez sose dolgozott, és közben bökdöste a sörösüvegével a Fiú vállát, hogy nevessen már, de a Fiúnak nagyon is imponált Révész. Viccmesélés közben napközibe menet is úgy tartotta a kezét, ahogy Révész, amikor arról énekelt az Egymillió Fontos Hangjegyben, hogy Másnap olyan hatalmas lett a világ.
Nőnapon a Fiú megkérdezte a többi fiút, hogy ki akarja, hogy együtt adják át a csokrokat, még becsengetés előtt? És akkor kiderült, hogy voltak még stréberek, azaz stréber anyukák, akik csokrokat csináltak fiaiknak. Végül mindenki beszállt. Izé. Fogadjátok szeretettel nőnap alkalmából! Voltak lányok, akiket a Fiú ekkor puszilt meg életében először, és ekkor tudta meg: virágért puszi jár, akár még mosoly is, a virág valamiért nagy hatással van a lányokra. Szaladtak is a fogmosó poharakért, és vízbe tették a kis csokrokat. A tanító néni is megilletődött a virágoktól, majd megkérte a lányokat, hogy tegyék az ablakba a műanyag poharakat, nehogy felboruljanak, mert a víz eláztatja, összepiszkítja a csinos kis ruháikat.
Az utolsó óra után elment a fiúkkal a virágoshoz, és az osztálypénzből mindenki kapott egy-egy szál tulipánt, amit odaadhatott az anyukájának és a lánytestvérének. Este a Fiú is felköszöntette édesanyját és a húgát egy-egy szál tulipánnal, majd elindította az Angie-t. A Rolling Stones Made in Shade című válogatáslemezének tasakján piros bikinis nőt látunk, bizonyára ő Angie.
A legjobb azonban mégis az volt, amikor apa hazaért fekete bőrdzsekijében a nagyvárosból, kezében két csokor szegfűvel, és átadta azokat anyának és huginak. A Fiú ennek valamiért pont annyira örült, mint az édesanyja. Pedig akkor még nem tudta, hogy apja hóna alatti reklámtáskájában ott lapult az AC/DC Dirty Deeds Done Dirt Cheap című albuma. Sokáig nem tudta eldönteni, hogy mi állt jobban az apjának, amikor hazajött: a celofánba csomagolt csokrok vagy az AC/DC-lemez.
