Jon Cryer, aki Alan karakterét játszotta a Két pasi meg egy kicsiben, azt mondta róla, hogy a bioritmusa szerint csinál egy iszonyatos dolgot, majd mélypontra kerül, de összeszedi magát, és újra normális lesz egy ideig. A már kopasz Cryer nem akart részt venni ebben a körforgásában, és megjegyezte: nyolc évig dolgoztam együtt Charlie Sheennel. És hogy milyen vele a munka? Azóta kihullott a hajam. Sheen is három részre szakaszolja az életét: 1. bulizás, 2. gondok a bulizással, 3. csak a gondok. A kétszer másfél órás dokumentumfilm is ezt a ritmikát követi, de nem csak a csúcspontokra és a mélypontokra fókuszál, mert amit az Alias Charlie Sheenben láthatunk, az lélektani dráma, családállítással és az önsorsrontás mélyvilágának feltárásával, azzal a megállapítással, hogy ha valaki nem hiszi el a  saját sikerét, mindenáron le fogja rombolni.

Ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie, aki kergeti a sikert, hogy szembesüljön a valósággal: a sikerrel a legtöbben nem tudnak mit kezdeni, és nemcsak a sikertelenség teheti tönkre az embert, hanem a siker is. Sheen el is panaszolja, hogy senki nem tanítja meg a művészeket arra, hogyan kell kezelni a népszerűséget. Huszonkét éves korában főszerepet játszott A szakasz című Oliver Stone-filmben, amely aztán négy Oscar-díjat is kapott, köztük a két legfontosabbat, a legjobb film és a legjobb rendezés díját.

Ennek kezelésére először a füvet, később a kokaint, majd a cracket választotta, hozzá kísérő ajándékként escort nőket és a bulizó cimborákat. Nem tagad le semmit, tényként közli: simán elszív hét gramm cracket, és nem lesz semmi baja. Mondjuk, ha ránézünk a karrierjére és viseltes arcára, azonnal arra gondolunk: a filmet használhatnák drogprevenciós programokon is. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan, ami nála nem fér bele, némi hetykeséggel azt válaszolja, hogy nincs. És hogy mennyire így van, felhoz néhány példát. Elmeséli az 1995-ös repülőútját, amikor annyira részeg volt, hogy a pilótafülkében kötött ki. A kapitány benne volt a buliban, kikapcsolta a robotpilótát, és a részeg Sheen vezette a gépet, háromszáz alvó utassal a fedélzeten.

Már a születésekor sem mutatott életjeleket, mert a köldökzsinórja a nyakára tekeredett. Később legalább ilyen fojtogató volt számára az apja karrierje, hiszen a család élete alapvetően Martin Sheen munkái köré épült. Szülei szabadon nevelték őt és testvérét, a szintén színész Emilio Estevezt (ő az egyik ősük nevét vitte tovább), a gyerekeknek nemegyszer kellett azt látniuk, hogy a szülei meztelenül főztek a konyhában. Egy ideig apjuk is függő volt, előfordult, hogy egy családi ebéden ráharapott egy kés pengéjére, és úgy grimaszolt a fiainak, akik már kamaszként füveztek, és az apjuk filmes jeleneteit utánozva videóra vették egymást.

A dokufilm sok amatőr videóval képezi fel Sheen vallomását, még a Sweet Fox On The Run című rockdiszkós slágerére is összevágtak ezekből egy kváziklipet. Az apja, hogy együtt legyen a család, a fiait is magával vitte a forgatásokra, ahol a két gyerek elleste a színészmesterség néhány fogását. Charlie Sheen élete akkor változott meg végérvényesen, amikor hónapokat töltött az Apokalipszis most forgatásán. Számtalanszor játszotta el azoknak a filmeknek a jeleneteit, amelyekben lelövik az apját. Gimnazistaként elbliccelte az órákat, végül nem is érettségizett le, de a nőknél sem volt sikeres. Tizenöt éves korában egy prostituált vette el a szüzességét Las Vegasban. Ekkor idézte fel Cary Grant bonmot-ját, mely szerint nem a szexért fizet egy prostinak, hanem azért, hogy a szex után gyorsan lelépjen. De nem ezek a kis színesek a film legizgalmasabb motívumai, hanem például a testvérféltékenység. Kár, hogy a problémába nem áll bele a stáb.

A testvérének, Emiliónak hamarabb indult be a filmes karrierje, ami frusztrálta Charlie-t. A szakaszt (1986) is eredetileg Estevezzel forgatták volna, de anyagi okok miatt leállt a produkció, és a végén a rendező Charlie-t hívta el. Érdekesség, hogy Sheen 1983-ban járt a kádári Magyarországon, ugyanis Pilisborosjenőn forgatták a Grizzly 2 – The Predator című horrort, a Grizzly 1976-os folytatását, ami olyan rosszul sikerült, hogy a nagy költségvetés ellenére sem került moziforgalmazásba, csak videón jelent meg. (A filmben játszott a még szintén kölyök George Clooney is.) A forgatás része a magyar popkultúra történetének is, hiszen a produkció mini rockfesztivált rendezett 1983. augusztus 13-án Pilisborosjenőn. Ez volt a híres-neves Fenevad Fesztivál, amelyen fellépett többek között a KFT és az East is, de a legnagyobb csali a Nazareth volt.

Sheennek A szakasz után fejébe szállt a siker, inni kezdett, és már a húszas évei elején megjárta a rehabot. És ekkor hangzik el az alkotás egyik kulcsmondata: elmondja, hogy senki nem tanította meg neki, hogyan kezelje a sikert. Lélektani szempontból azonban az a legizgalmasabb motívum, mely szerint ha valami jól alakult, valamelyik filmje sikeres lett, gyorsan tönkretette az élményt, mert nem hitte el, hogy mindez igaz vagy fenntartható lehet. Az önbizalom hiánya miatt vissza akar térni a sikertelen, bukott gimnazista énjéhez. Kár, hogy a film nem időz sokat ennél a témánál sem, meg sem próbálja kifejteni. Ugyanakkor érzékletesen mutatja be Sheen lecsúszásának stációit, az egyre durvább drogozást, az ezt kompenzáló nyugtatókkal teli korszakát, majd végül az alkohollal terhelt éveket.

Ha hinni lehet neki, mára mindennel leállt, jó kapcsolatra törekszik a gyermekeivel, így a film a tisztulása története is. Teste tele van tetoválásokkal, amelyekkel jórészt a a droghasználat nyomait próbálta eltüntetni. Ilyen például a kezén látható Winning, azaz Győztes felirat. Még az is lehet, hogy nagy kanyarokkal ugyan, de valóban győztes lesz.