A Beatles mindent vitt
Noha Tóth Zoltán felső tagozatos korában a punk és az új hullám hódított, neki a Beatles és a Shadows voltak a kedvencei.
– Világéletemben elmaradtam a trenditől. Arra csatlakozom rá ma is, ami megérint – árulta el a muzsikus, aki
Ez érthető, no de a Shadows a Beatles előtt, már az ötvenes évek végén befutott, és a hetvenes évek közepére kiment a divatból. Ám a szocialista Magyarországon a szovjet időszámítás uralkodott, így késéssel jutottak a vasfüggöny mögé az imperialista muzsikák. Zoltán, kor- és honfitársaihoz hasonlóan, az egyetlen rádió adásait hallgatva ismerkedett a nagyvilág rock and rolljával, szobája a Csak fiataloknak, A beat kedvelőinek, a Magnósok, figyelem! műsoroktól volt hangos.
– Rengeteget gondolkodtam azon, vajon fiatalkori nosztalgia volt-e a részemről a Beatles-szeretet.
De a Beatles a mai napig valódi magaslatot képvisel, mert zeneelvi szempontból sajátos a muzsikájuk. Ötvözték az amerikai bluest és az európai szentimentális zenét
– magyarázta a gitáros, mielőtt nekiszegeztem a kihagyhatatlan kérdést: McCartney vagy Lennon? Is-is, Zoltán tudniillik úgy tartja, külön-külön nem jutottak volna ilyen magasra.
Le sem tagadhatná a gitáros-zeneszerző, hogy Beatles-fan, a Repulic hangzásában, hangszerelésében, zenei struktúrájában egyértelmű a liverpooli gombafejek hatása.
Az első együttes
Amikor a korra jellemző zenekarozási láz elkapta, nem punkbandát választott, hanem természetesen Beatlest játszót. Jellemzően középiskolai együttesre gondoljunk, amennyiben a zeneszeretetük nagyobb volt zenei tudásuknál. Tóth Zoltán előrébb járt gitározásban társainál.
Akkoriban nem úgy ment a daltanulás, hogy az interneten kiválasztottunk egy videós leckét, ahol akkordról akkordra, hangról hangra megmutatják, miként kell eljátszani a szerzeményt. Nem, mivel nem létezett internet. Magnóval, lemezjátszóval sem bírt mindenki. A számokat fülhallással kellett „leszedni”.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a zenész képes legyen leszedni egy számot, hogy meghallja, azonosítsa a harmóniákat, ne csak a melódiát – magyarázta Zoltán.
Más az internetről tanulni, mint egy falusi ház szobájában, egy gitárral a rádióból. Semmit sem tudsz ellenőrizni. Furcsa pszichés állapot, de nagyon jó iskola.
A profi zenész
Igazi iskolának az a, ma partizenekarnak mondanánk, formáció bizonyult, ahol gitározott, énekelt. Járták a kistelepüléseket, lakodalmakat, táncmulatságukat, s eljátszották, amit kértek.
Megjegyzem, ez szintén hasonlatos a Beatleshez, amennyiben a fiúk Hamburg piroslámpás negyedének klubjaiban tolták két éven keresztül, napi nyolc órában, főleg amerikai katonáknak a korszak rock and roll slágereit.
– Több száz dalt kellett tudnom. Akadt, amit emlékezetből, mert valamikor régen hallottam a rádióban. Jó iskola volt – merengett a múlton Tóth Zoltán.
Indul a mandula
Olyannyira jó iskola volt, hogy egyetemi, majd főiskolai tanulmányait feladta a muzsikálás kedvéért. Budapestre költözött, munkásszállón lakott, s képesítés nélküli napközis nevelői állásban helyezkedett el néhány hónapig.
– Közben két barátommal demókat csináltunk.
Teljesen sikertelenül, így elhatározta, felhagy a zenéléssel.
Ekkor fújt össze minket a szél Cipővel, aki hozzám hasonló helyzetben volt.
Ezzel elkezdődött a Republic sikertörténete.
– Sorsszerű módon, rögtön az elején találkoztunk Boros Lajossal, aki elénk tett egy lemezszerződést.
Boros a Hungaroton popzenei főszerkesztőjeként dolgozott 1990-ig.
Abban ugyancsak szerencsésnek mondhatták magukat, hogy Bódi László Cipő több dalt már megírt. Igaz, zongorán, így a hangszerelés, a jellegzetes Republic-hangzás még nem létezett.
– Már az első próbán mondtam a többieknek, addig nem megyünk haza, ameddig néhány egyedi jegyet ki nem találunk – emlékeztetett a gitáros.
– Nem akartam szintetizátort, sem rockot, visszaléptünk a gitáros beatzenéhez.
Jól tették.
– 2013-ra csúcsra jutottunk, hogy mi jött volna a folytatásban, azt Cipő már nem várta meg – jegyezte meg Tóth Zoltán.
Elértük a plafont. Hogy lefelé mentünk volna, vagy örökre megmaradunk, mint a Rolling Stones, az már sose derül ki. Az entitás, ami létrejött Cipő szellemi központjával, halálával véget ért.
A Republic az ő életműve által döntően meghatározott. Ennyi ami biztos, döntse el mindenki maga, hogy létezhet-e nélküle.
Republic-dalok Republic nélkül
Ugyanakkor a Kék és Narancssárga Produkció életben tartja az életművet, méghozzá Tóth Zoltán hathatós közreműködésével, aki sietett hangsúlyozni: nem Republic a zenekar neve.
A produkció megegyezik az eredetivel, miként a gitáros fogalmazott: dèja vu érzéssel mennek haza a hallgatók a koncertről.
– A hangulata erősen emlékeztet a kezdeti Republicra.
Zoltán elárulta, időbe telt, amíg megszokta, hogy Berecz Attila énekli a dalokat.
– Jó az orgánuma, és természetes módon kommunikál a közönséggel – mondta. – Szereti a nézőket, akik ezt érzik. Nagyon fontos az énekes személyisége, és nagyon fontos az őszinteség. Ez a kulcsszó.
Kérdésemre, miszerint nem hiányzik a komponálás, új dalok írása,
– A Republicban kidolgozott hangzásban írtam a Cipő halála után született dalaimat, azonban nem vagyok biztos abban, hogy kell még ilyen hangzású számokat írni, hogy kell a közönségnek.
Október 4-én az országjárást követően a fővárosban is bemutatkozik a Kék és Narancssárga Produkció az Akváriumban. A másik fellépő, a Republic egykori előzenekara, a Dirty Slippers, ezen a Cipő-emlékkoncerten ünnepli 15. születésnapját.
Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
