„Csak a tehetség számít”

Milyen programokkal ünnepelték meg idén a magyar széppróza napját?

Mint mindenre, a pandémia a magyar széppróza napjára is hatással volt. A hagyományos ünnepléssel – máskor Kárpát-medence-szerte ünnepelnek a kulturális intézmények, a fővárosban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig gálaműsort rendeznek Jókai Mór születésnapján, február 18-án – némileg ellentétben idén egy szűk körű, a biztonsági előírásokat betartó, elsősorban a gálaműsorról készült tévéműsor felvételi munkálataival sikerült megemlékezni a magyar széppróza napjáról, a Magyar Írószövetség és az Arany János Alapítvány szervezésében. De fő a kontinuitás, és azt sikerült megőrizni, még ilyen keretek és körülmények között is: megrendezték Az év novellái című antológia szintén hagyományosnak mondható bemutatóját, és a fő műsorszámnak számító prózaíró versenyt is.

Hogyan zajlott az idei prózaíró verseny?

Mint 2018 óta minden évben, a három, előre fölkért szépírónak, ebben az esztendőben Lackfi Jánosnak, Majoros Sándornak és Pataki Tamásnak a helyszínen kihúzott témára kellett egyetlen óra leforgása alatt novellát komponálnia. Az elkészült szövegekből a zsűri – Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, Ugron Zsolna, Bán János, Zalán Tibor és jómagam – elbírálta őket, a jelen lévő kiváló színészcsapat Turi Bálint vezetésével pedig részleteket adott elő belőlük, a junior kategória szövegeit pedig teljes egészükben színpadra vitte.

Idén először volt junior kategória. Ott mi volt a feladat?

Valóban, ez újítás a korábbi évekhez képest. A szervezők mint a legelső prózaíróverseny győztesét és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatóját és projektvezető-helyettesét felkértek, hogy segítsek a megszervezésében. Három hallgatóm – akiket én inkább kollégáknak hívok –, Gerencsér Anna, Izer Janka és Szilágyi Zsófia Emma volt jelen az eseményen, de nekik nem a helyszínen kellett megírniuk a szöveget, hanem előtte. A feladat az volt, hogy írjanak Jókai-paródiát egyperces novella formájában, kisflekknyi (1500 leütésnyi) terjedelemben. A csoportom hét tagja írta meg a szövegeket – amelyek annyira jól sikerültek, hogy a helyorseg.ma portálon mindegyiket közölni fogom –, ezek közül választottam ki a három legjobbat, amelyeket a versenyre elvittünk, a  zsűri pedig felállította közöttük a sorrendet.

Meg kell jegyeznem, hogy az elsőre szinte teljesíthetetlennek tűnő feladatot (Jókai-paródia röviden?! Ráadásul paródia, nem travesztia, az egyperces novellák, de egyáltalán a novellák minden műfaji kellékével felszerelten!) elképesztő könnyedséggel és eleganciával oldották meg a kollégák, és azon túl, hogy ez örömmel tölti el a szívet, nagy reményekre is feljogosít. E reményeket a versenyzők részben már be is teljesítették, hiszen Annának és Jankának nemrég kötete (Az ajtó másik oldalán, illetve Ezért nem alszom nálad) jelent meg, Szilágyi Zsófia Emma kéziratát pedig épp a hetekben van szerencsém szerkeszteni és kiadásra előkészíteni.

EHIK KMTG GA Az ajto masik oldalan vedoborito 03q.cdr

EHIK KMTG Izer Janka vedoborito 03q.cdr

 
Előző

 
Következő

Milyen
szempontokat vett figyelembe a zsűri az egyes kategóriáknál?

A junior kategóriában a már felsorolt szempontokat, a seniorban pedig a novella műfaji sajátosságainak meglétét vizsgáltuk, továbbá hogy a kihúzott témát és címet (Jókai Mór regénycímei közül válogattak a szervezők, és az Akik kétszer halnak meg mellett döntöttek) teljesítették-e. Illetve szerepelnie kellett a szövegekben annak a szószerkezetnek, hogy

„fekete cilinder”

– ugyanis a Magyar Írószövetség elnöke egy fekete cilinderből húzta ki a fenti címet.

Milyen lehetőségeik vannak a ma írni kívánó fiataloknak?

Bár erről órákon át lehetne beszélni, röviden csak annyit, hogy ma sokkal több lehetőség adódik a fiatal írók számára, mint néhány éve, vagy éppen az én indulásomkor. Számos ösztöndíj igyekszik lehetőséget teremteni a viszonylag zavartalan alkotáshoz. Nálunk, az Előretolt Helyőrség Íróakadémián a tehetséges jelentkezők a havi ösztöndíj mellett publikációs lehetőséget és gyakorlati képzést is kapnak, továbbá amennyiben az ösztöndíj időtartama alatt megírják, a könyvüket is kiadjuk. A hároméves alapképzést elvégző hallgatók további két évig maradhatnak az akadémián, így ez az öt év egy tehetséges és ambíciós fiatal számára akár három megjelent könyvet is jelenthet, valamint olyan tudást, amellyel magabiztosan el tud helyezkedni a kulturális szférában.

Hogyan zajlik a tehetséggondozás?

A sikeres felvételit követően a hallgatóink elkezdik a munkát az oktatójukkal, aki feladatokat ad, számon kéri és értékeli őket, tanácsaival segíti az alkotást, rendszeresen találkozik a hallgatókkal, és szaktudása mellett kapcsolati hálóját is a rendelkezésükre bocsátja. Havonta úgynevezett szakmai hétvégét rendeznek, melynek során három napon keresztül tömbösítve kapnak képzést a kollégák a belső munkatársaktól és a meghívott előadóktól. A hároméves munka megkoronázása természetesen a kötet, amelyet az oktató irányítása mellett a hallgató készít elő, majd a kiadó szerkesztőségében megszerkesztjük és nyomdába küldjük a kéziratot. Tucatnyi pályakezdőnk kötete jelent meg az elmúlt négy évben, de a kiadó publikálja az oktatók könyveit is, és értékmentő jellegű könyvkiadást is végez. Jó hangulatú, teljesíthetetlen elvárásokat nem támasztó, az igényességből azonban jottányit sem engedő munkakapcsolat ez, bár sajnos tavaly óta főként online működik, úgyhogy amint vége ennek a rémálomnak, lesz mit bepótolni – természetesen elsősorban a személyes találkozások terén, hiszen a szakmai munka folyamatos volt.

Mennyire népszerű a képzés a fiatalok körében?

Az íróakadémia lehetőségei és eredményei magukért beszélnek: évről évre többszörös a túljelentkezés, de eddig mindig sikerült tényleg a legjobb és a legtöbb reménnyel kecsegtető hallgatókat kiválasztani. Ők aztán ajánlják egymásnak az intézményt: sokan úgy kerülnek hozzánk, hogy az ismerősük, barátjuk már itt tanul.

Kreatívírás-kurzusok vannak, de lehet-e tanítani a szépírást?

Technikát, módszertant, stilisztikát, szerkesztést lehet tanítani, és sokat lehet segíteni a művekkel kapcsolatos beszélgetésekkel is. Olvasmánylistát ajánlani sem dőreség, de mindez semmit sem ér tehetség nélkül. Nem is tanítás ez, inkább „csak” segítés, a frissen kikelt tehetség szárnyainak óvatos bontogatása. Nem árulunk zsákbamacskát; tudjuk, hogy tehetség híján bármennyi oktatás vagy szorgalom sem hozza meg a kívánt eredményt, így inkább már a felvételin szűrjük a jelentkezőket, hogy tényleg a legjobbak kerülhessenek az Íróakadémiára.

Rengeteg ember blogol világszerte. Milyen hatással van ez a prózaírásra?

Félek, semmilyennel. A kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz – viszont ezt az emberek nem vagy csak ritkán látják be. Számos prózaíróverseny bírálóbizottságába felkérnek, és az az általános tapasztalatom, hogy a pályázók azt gondolják: ha leírják a nézeteiket a világról – többnyire sok stilisztikai és helyesírási hibával, elemi szintű dühvel és hatásos fordulatnak érzett sekélyes, giccses és átgondolatlan hatásvadászattal –, az már kész irodalmi mű.

Pedig nem.

Az irodalmi műnek, azon belül a novellának megvannak a maga szabályai, hagyományrendszere, amihez ha nem is kell viszonyulni, de ismerni kell őket, megkerülni az egészet lehetetlenség; továbbá az irodalmi műveknek van egy bizonyos nyelvezete és stilisztikai rendszere, amelyet szintén ismerni kell.

Természetesen el lehet – sőt adott esetben el is kell! – térni ezektől, de ez az eltérés olyan dimenzióban mozog, amelynek a blogoszférához vajmi kevés köze van. Ha nekem valami fáj, ha engem valami dühít vagy – ritkább esetben – örömmel tölt el, és ezt leírom, az még nem lesz novella, csupán naplóbejegyzés. Novella attól lesz valami, hogy ezt az élményt elemelem, átszűröm, transzponálom, majd irodalmi műveltségemet és stilisztikai arzenálomat hadrendbe állítva új világot teremtek. Egy olyan világot, amelynek bár én jelölöm ki a sajátos belső törvényszerűségeit, azok egy idő után jelentős mértékben függetlenednek tőlem, és ez a szuverén teremtett világ másokban – a rajongva tisztelt olvasókban – megszólaltat valamit, visszhangra lel.

Nyitókép: Talán Csaba