A Western dalok LP-re kapásból rávágnánk, hogy könyvtárgy, annyira dekoratív, de hát hanglemezről van szó, izgalmas perforációval a tasak közepén, kivételesen szép booklet és cover tervezéssel (Rubik Ágnes munkája). A kiadványt – ami az év egyik kulturális szenzációja – május 21-én mutatták be a wigwamra semmiképp nem hasonlító, de annál impozánsabb Petőfi Irodalmi Múzeumban.
És igen, lassan ki is jelenthetjük, hogy a PIM Magyarország legnagyobb indiánrezervátuma, gondoljunk csak a Rézbőrű volt az alkony című indiántematikájú kiállítására, amely a kortárs irodalmunk indiánkultuszát mutatta be.
Kellemesen nosztalgikus, titkokkal teli estén afféle track by track-üzemmódban mutatták be az albumot, Horváth Gergely moderálásával. A pódiumon ült Novák János, aki a lemezen is közreműködik egy dalban, Beck Zoltán, a 30Y frontembere, és Csengey Balázs, a Cseh Tamás Archívum munkatársa. Végül a lemezen hallható dalok közül eljátszott néhányat Nóvé Soma, az egykori Middlemist Red frontembere, az alternatív folkot játszó Mordai vezetője.
És ez is milyen jó: itt egy hanglemez, amit lejátszanak egy sajtótájékoztatón, mintha csak egy pulóveres népművelő Garzon teát szürcsölve mutatná be a kollégium klubtermében Mike Oldfield Tubular Bells című albumát, amelyhez diaképeket vetített a Madarasi-Hargitáról és a Plitvicei-tavakról.
Az a legszebb az egészben, hogy Cseh Tamás számára a westerntematika nem afféle gyerekes hóbort volt. Persze, szívesebben szorongatott volna tomahawkot a kezében, mintsem ólombokszert, ahogy tették a huligánok az ötvenes évek végén az angyalföldi kiskocsmák előtt, de a westerntematika pont olyan ellenkulturális ügy volt, mint a rock and roll. Még a hatvanas években sem igen mutattak be westerntematikájú filmeket a magyar mozik, a honi állampárt annyira félt a vadnyugati filmektől, hogy A hét mesterlövészt is hamarabb mutatták be a Szovjetunióban, mint nálunk.
Cseh Tamás pedig halmazati cselekményként összeházasította a westerntematikát a folk-rockkal, aminek dokumentációja, a Western dalok most jelent meg először hanglemezen, a Cseh Tamás Archívum és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában, a masztert pedig Szabó Szebasztián végezte a 30Y zenekarhoz kötődő ZAJZAJZAJ stúdióban.
Beck Zoltán szerint az első nagy kérdés az volt, hogy ezek az amatőr hangfelvételek meg tudnak-e szólalni 2024-ben a lejátszókon, hiszen úgy kellett zajszűréseket végezni az orsós magnókon rögzített eredeti anyagokon, hogy a lehető legkevesebbet veszítsenek a tényleges hangból.
Novák János – aki az első zenészek egyike volt, akik Cseh Tamást kísérték az első estjein a 25. színházban – megjegyezte: Cseh Tamás dalai afféle pszeudofelvételek voltak, mert nála a rock and roll nem akart rock and roll lenni, a blues nem akart igazi blues lenni, a tangó nem akart igazi tangó lenni. Viszont ezeket a motívumokat mégis beépítette a zenéjébe. Novák elcsodálkozott, amikor újrahallgatta a felvételeket, mert minden hang a helyén volt, majd megjegyezte, hogy Cseh Tamás tekintetébe bele lehetett kapaszkodni, ehhez a tekintethez oda lehetett rendezni a világot. Beck Zoltán szerint a lemezhez ezt a bizonyos tekintetet kellett a stúdióban valahogy hozzárakni.
Novák úgy gondolja, hogy Cseh Tamás első lemezein a lezárt hangszerelések miatt elveszett az élő felvételek varázsa, de ez a bizonyos légkör megvan a Western dalokban. Csengey Balázs szerint amit hallunk, azok nem stúdiófelvételek, hanem demók és színpadon rögzített dalok. Ez azért fontos, mert hiába voltak annak idején próbák, minden dal a saját valóságában, a színpadon született meg, és ez az izgalom tükröződik a Western dalokon.
A bemutató idején nagy vihar szakadt a városra, így a közönség egy része már nem nézte meg az eseményhez kapcsolódó, a Károlyi-kert kerítésén látható szabadtéri fotókiállítást. Viszont ha meghallgatják ezt a szenzációs lemezt, vissza fognak jönni, és mint egy afféle hadi ösvényt, bejárják azt az utat, amelyet Cseh Tamás is bejárt az indián szellemekkel és a hatvanas évek más szellemeivel együtt.
Fotók: Birtalan Zsolt / Petőfi Irodalmi Múzeum
