Kulturális szenzáció Cseh Tamás Western dalok című albuma. Több, mint afféle képzeletbeli aranymosás a Yukon folyónál, vagyis az előkerült aranyrögök, a hangfelvételek kifogástalan megtisztítása és élvezhetővé tétele.

Cseh Tamás: Western dalok. Fotó forrása: PIM – Cseh Tamás Archívum
Fotó forrása: PIM–Cseh Tamás Archívum

„Veszélyes út vezet Spoon River felé, mégis megérkezünk”visszhangozza a Spoon Riverben, részegen című nyitótétel, vagyis Cseh Tamás megjelöli a helyszínt, ahová a hallgató a szereplőkkel megérkezik. Spoon River Edgar Lee Masters 1915-ös verseskötetére utal, amely 1970-ben jelent meg magyarul, A Spoon River-i holtak címmel, Gergely Ágnes fordításában. Spoon River éppúgy képzeletbeli város, ahogy Cseh Tamás és Bereményi Géza western tája is az, de ahogy a Spoon létező folyó, úgy a Western daloknak is vannak majdnem létező figurái, az 1956-os forradalom után a saját rezervátumaikba visszahúzódó pestiek.

„Hát akkor ez Mexikó, itt vagyok, hát itt a jó” – halljuk később. A konszolidációt akaró, mindenbe belenyugvó Magyarország hangja ez, semmiképpen sem Mexikóé. Ennek a mondatnak lett a szövegváltozata a szintén Bereményihez köthető Megáll az idő című Gothár-mozi híres nyitómondata: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.”

Az albumot az 1987-es Utóiraton is hallható Suhannak, visszaszállnak című dal zárja, mintegy jelezve, hogy miután vadnyugati hőseink megérkeztek Spoon Riverbe, ki is kell állniuk a házaik elé, mert eljött a próbák ideje, azaz meg kell mutatniuk, mit tudnak. Ezzel ér véget az album, jelezve, hogy Cseh Tamásnak innen már nemcsak a barátok, a cimborák körében kell szerepelnie, hanem a nagyközönség előtt is.

Állj ki a házad elé, próbáknak ideje ez itt,
megméretsz: életben vagy-e még,
vagy halott voltál ez ideig.

Az album annak ellenére konceptlemez, hogy Cseh Tamás így nem szerkesztette össze soha, de mivel a 1960-as és 1970-es évekből származó dalok egy irányba tartanak, nyilvánvaló, hogy a pesti préri keretezi az albumot. Még az atmoszférát erősítő vendégszövegek és indián népdalok is mind ezt az ellenvilágot építik. A Western dalokon ott van az 1980-as Műcsarnokról ismert ballada, a Lee Van Cleef, amely azt mutatja meg, hogy a színész eggyé válik az általa megformált hőssel, azaz a western világa és a tájon átvonuló figurák lehetnek valóságosak is. Ők az 1956 utáni kívülállók, akik nem aranyat keresnek, hanem valami olyasmit, ami nagyon hasonlít a fénylő anyagra. A szabadságukat. Mert akik 1970 körül hallgatták a Lee Van Cleefet, azok nagy eséllyel átélték 1956 nemzeti traumáját, és talán az 1963-ig tartó megtorlásokra gondoltak.

Hogy átmentünk a városon és lőttek ránk,
Csak ennyit szólt: „Hej!”
Lee ilyen fiú.

Oregonban, hol vállon lőtték – bár látszott rajta, hogy fél nagyon –
Csak ennyit szólt: „Hej!”
Lee ilyen fiú.

(…)

Ennek vége van.
Hátat a falnak és megdögleni,
Lee van Cleef tudta ezt remekül.

És persze így, hogy western szerepjátékot játszunk, nem is olyan feltűnő, hogy minden 1956-ról szól, ahogy az I am a Prisoner (Fogoly vagyok) is.

Az archív, kiadatlan hangfelvételek a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Cseh Tamás Archívum gyűjteményéből származnak. A Western dalok bizonyos szempontból folytatása a PIM Az utolsó indiánkönyv című reprezentatív kötetének és a Rézbőrű volt az alkony című, az indián kultúra és a kortárs magyar irodalom közös nevezőjét bemutató tárlatnak. A Cseh Tamás-album természetesen a saját lábán álló kiadvány, mégis, ha akarjuk, rajta van a három évvel ezelőtti kiállítás hadi ösvényén.

A hetvenes évek hangképét megőrző, azt mégis revitalizáló, maszterelt anyag zavarba ejtően jól szól (Szabó Szebasztián munkája), és nem csak a filológusok gyönyörködhetnek benne. Az albumnak komoly élvezeti értéke van, Cseh Tamás csípőből tüzel, mint egy westernhős, amikor arról van szó, hogy némi katarzisra lenne szüksége kérges szívünknek. Feltűnő a dalok megformáltsága, dallamérzékenysége, s izgalmas megtapasztalni, hogy egy-egy későbbi szerzeményre milyen komoly hatást gyakoroltak ezek a korai, mégis teljes fegyverzetben álló munkák.

A Csak ezt a vigyort… / A ház elé a lovam kötöm a Gyerekkorom című, szintén korai dal első verziója, amelyet az 1984-es Jóslaton hallhattunk először.

Cseh Tamás: Western dalok borító. A szerző felvétele
A szerző felvétele

Mindent visz az album grafikai tervezése is, Rubik Ágnes munkája önálló képzőművészeti alkotás, ahogy egységbe rendezte az archív dokumentumokat, grafikákat. A tasak közepén perforált kört találunk, így jól látszik a szintén esztétikus, belső címke is. Ha akarom, ez a kislemezekre jellemző, kör alakú metszés olyan, mint egy skalp, de eljátszhatunk azzal is, hogy céltábla, amihez fegyver is van, hiszen a kinyitható kísérő booklet borítóján egy pisztoly látható, utalva arra, hogy Cseh Tamásnál sokszor volt egy játék pisztoly. Utalhat a kör a hiányra is, mindarra, amit Cseh Tamás halála okozott, és arra a hiányra is, hogy ez az album több mint ötven évig pihent magnószalagokon.

Egy indián imában Cseh Tamás azt énekli, hogy „a föld csak tűr, mindent kibír”. Miért ne bírta volna ki ez az erős anyag a több mint ötvenöt éves várakozást?

Cseh Tamás: Western dalok, PIM / Cseh Tamás Archívum, 17 felvétel, 42 perc

A lemezt augusztus elsején az Ördögkatlanon Beck Zolival, Bérczes Lászlóval, illetve Csengey Balázzsal hallgathatják meg az érdeklődők, a közös hallgatás után pedig beszélgethetnek az albumról. Cseh Tamás alakját a Művészetek Völgyében a Füst a szemében – Cseh Tamás-esten is megidézi Vecsei H. Miklós,  Szabó Balázs és  Ratkóczi Huba. Részletek itt.