D__AS20241004020.jpg

A megismerés és megértés élménye a szabadság ígéretét hordozza

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ társadalmi felelősségvállalást fókuszba helyező projektjei február 28-án mutatkoznak be, melyeknek célja, hogy a marginalizált társadalmi csoportok számára könnyebben hozzáférhetővé tegyék a múzeumi szolgáltatásokat, kiállításokat, gyűjteményeket.

Az MNMKK hét kiemelt tagintézménye mutatja be pénteken azon projektjeit, melyek mások mellett a mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára teszik könnyebben elérhetővé a közgyűjteményeket. Az eseményen Demeter Szilárd, a szervezet elnöke mondott köszöntőt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban. Beszéde alább olvasható.

A múzeumok csendes innovátorai

Ahányszor a Magyar Nemzeti Múzeumba jövök, eszembe jut Platón barlanghasonlata, ami talán sosem volt időszerűbb, mint napjainkban. A kétezer-ötszáz év alatt csak rátettünk egy lapáttal, a barlang falán táncoló árnyékokat ugyanis ma már képernyőn keresztül nézzük. Ebben a poszthumán barlangban Ti, múzeumpedagógusok különleges küldetést teljesítetek. Ti vagytok azok, akik kettős szerepben álltok előttünk: egyrészt türelmesen megmutatjátok a leláncolt emberek gyermekeinek azokat a valódi tárgyakat, amelyeknek csak árnyékait szemléljük nap mint nap; másrészt finoman, de határozottan elültetitek a vágyat, hogy kimerészkedjünk a barlang biztonságából a napfényre, ahol a dolgok valódi természete feltárul.

A Ti munkátok olyan értékteremtés, amely csak akkor válik igazán észlelhetővé, amikor már átalakította látásmódunkat. Ti vagytok azok, akik a múzeumok statikusnak tűnő világát lélegző, pulzáló térré varázsolják, ahol az élményszerű tudásátadás nem csupán módszertan, hanem szemlélet és hitvallás.

Az élményszerű tudásátadás lényege abban rejlik, ahogyan Ti megfoghatóvá teszitek a megfoghatatlant. Amikor egy gyermek a Ti vezetésetekkel megérintheti a történelmet, nem csupán adatokat jegyez meg – átéli, tehát megérti a valóságot, az időt és a teret annak minden mélységével és kiterjedésével. A pontból kört, a körből gömböt, vagyis „szfairá”-t csináltok. A Ti különleges képességetek, hogy az evokáció erejével hidakat emeltek korok, emberek és eszmék között. Munkátok során a tárgyak kilépnek néma szerepükből, és történeteket mesélnek, kérdéseket vetnek fel, párbeszédre hívnak.

Munkátok révén a látogatók nem csupán szemlélői, hanem résztvevői lesznek a kulturális örökség folyamatos újraalkotásának. Ez az átalakulás – a passzív befogadótól az aktív értelmezőig – az élményszerű tudásátadás legmaradandóbb hozadéka, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok.

Kevesen látják azonban, hogy Ti, múzeumpedagógusok egyúttal innovatív alkotók és a kreatívipar élvonalbeli képviselői is vagytok. Programjaitok tervezése során egyesítitek a pedagógia, a pszichológia, a művészetek és a technológia legújabb eredményeit. Interaktív installációitok, digitális alkalmazásaitok, játékosított tanulási módszereitek olyan kreatív produktumok, amelyek gyakran úttörő megoldásokat hoznak nemcsak a kultúraközvetítés, hanem a dizájn és a felhasználói élmény területén is. Ti vagytok azok, akik a kortárs művészeti gyakorlatokat és a legfrissebb technikai innovációkat egyaránt képesek vagytok a tanulás szolgálatába állítani.

Különös értéke van a Ti tevékenységeteknek a digitális korban, amikor a virtuális élmények sokasága között a valódi, fizikai megtapasztalás jelentősége felértékelődik. Az általatok teremtett helyzetek olyan autentikus élményeket kínálnak, amelyek a képernyők világában ritkán adódnak: közösségi tanulást, több érzékszerven keresztül történő befogadást, a felfedezés közvetlen örömét.

Kiemelkedő szerepetek van az adaptáció előmozdításában is. Korunk egyik legnagyobb kihívása a folyamatos és egyre gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ti nem egyszerűen tudást közvetítetek, hanem felkészítetek bennünket a változásokra, az azokhoz való értékelvű alkalmazkodást segítitek elő. A múlt tanulságain keresztül mutatjátok meg, hogyan találhatunk kapaszkodókat a jelen útvesztőiben. Programjaitok során olyan mentális eszköztárat adtok a látogatók kezébe, amely segít eligazodni a kulturális, társadalmi és technológiai változások labirintusában. Miközben megőrzitek és átadjátok a kulturális értékeket, egyúttal azt is megmutatjátok, hogyan lehet ezeket az értékeket újraértelmezni és adaptálni a folyamatosan változó világban. Ez az adaptív szemlélet, amelyet Ti képviseltek, különösen fontos napjainkban, amikor az emberiség olyan globális kihívásokkal néz szembe, mint a klímaváltozás, a technológiai forradalom vagy a társadalmi polarizáció.

S ahogy a Platón barlangját elhagyó fogoly eleinte hunyorog a napfényben, úgy az általatok vezetett látogató is gyakran döbben rá a valóság komplexitására és szépségére. Ez nem mindig kényelmes folyamat, de a Ti szakmai nagyságotok éppen abban rejlik, hogy képesek vagytok biztonságos terepet teremteni ehhez a felfedezéshez – a barlang és a napfény között. Munkátok célja, hogy felkeltsétek a vágyat a teljesebb valóság megismerésére, s ezáltal felkészítsétek a látogatókat arra a pillanatra, amikor a barlangot maguk mögött hagyva szembesülnek a világgal annak teljes gazdagságában.

A Ti munkátokat laudálni tehát nem más, mint elismerni: a kultúraközvetítés leghatékonyabb formája az, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok – amely nem pusztán ismereteket ad át, hanem a megismerés és megértés élményét nyújtja, s ezáltal a szabadság ígéretét hordozza. Ti vagytok a bizonyítékai annak, hogy a tudás nem csupán birtokolható, hanem átélhető is – és éppen ez az átélés az, ami valódi felszabadulást kínál a barlang árnyékvilágából.

Köszönöm Nektek.

Ez is érdekelheti

Február 4-én történt

„Lehet vitatkozni róla, de nincs politika nélkül semmi. El tudok képzelni nagy írókat nélküle, de nemigen. Minden politika, az egész élet politika. Attól pedig nem félek, hogy emiatt az utókor számára elavulok, és nem tudok örök érvényűeket írni” – fogalmazta a 2012. február 4-én elhunyt kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus, Csurka István, akinek olyan emlékezetes drámák és regények fűződnek a nevéhez, mint a Deficit, a Döglött aknák és a Házmestersirató, illetve a Moór és Paál, A kard, a Dagonyázás és a Hamis tanú.

Február 3-án történt

1996. február 3-án hunyt el Vámos László Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, aki többek között a Nemzeti Színház, a Madách Színház és az Operettszínház főrendezője, illetve művészeti vezetője volt. „Megteremtette a magyar drámának azt a színvonalát, amely mércéül kell szolgáljon minden darab színrevitelénél Magyarországon” – mondta róla Bessenyei Ferenc színművész, míg Psota Irén színésznő megalapította emlékére a Vámos László-díjat, amellyel fiatal rendezőket és színészeket jutalmaznak a színházi világnap alkalmából.

Február 2-án történt

„Az ember akár bevallja, akár nem, a családjából, a környezetéből profitál, művészként, emberként. Világlátást, értékrendet, az élet megértését. Én rengeteget köszönhetek a szüleimnek s az ő szeretetüknek. Rengeteget? Mindent” – nyilatkozta az 1989. február 2-án, mindössze negyvenegy évesen elhunyt Jászai Mari-díjas színész, rendező, Tímár Béla, akit többek között a Madách Színház előadásaiban, valamint az Illetlenek, a Sosem lehet tudni és A Pendragon legenda című filmekben láthattunk.

Február 1-jén történt

„A színháznak meg kellene maradni Thália templomának, ahol az emóció, az érzelmek és a lélek viszi a prímet, nem pedig a hideg, tiszta ész és logika. Élesen le kellene választani a kettőt” – fogalmazta a 2020. február 1-jén elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Andorai Péter, akit többek között a Várszínház, a József Attila Színház és Veszprémi Petőfi Színház előadásaiban, valamint a Bizalom, a Vörös rekviem, a Hajnali háztetők, a Simon mágus és a Könnyű testi sértés című filmekben láthattunk.