Az MNMKK hét kiemelt tagintézménye mutatja be pénteken azon projektjeit, melyek mások mellett a mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára teszik könnyebben elérhetővé a közgyűjteményeket. Az eseményen Demeter Szilárd, a szervezet elnöke mondott köszöntőt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban. Beszéde alább olvasható.
A múzeumok csendes innovátorai
Ahányszor a Magyar Nemzeti Múzeumba jövök, eszembe jut Platón barlanghasonlata, ami talán sosem volt időszerűbb, mint napjainkban. A kétezer-ötszáz év alatt csak rátettünk egy lapáttal, a barlang falán táncoló árnyékokat ugyanis ma már képernyőn keresztül nézzük. Ebben a poszthumán barlangban Ti, múzeumpedagógusok különleges küldetést teljesítetek. Ti vagytok azok, akik kettős szerepben álltok előttünk: egyrészt türelmesen megmutatjátok a leláncolt emberek gyermekeinek azokat a valódi tárgyakat, amelyeknek csak árnyékait szemléljük nap mint nap; másrészt finoman, de határozottan elültetitek a vágyat, hogy kimerészkedjünk a barlang biztonságából a napfényre, ahol a dolgok valódi természete feltárul.
A Ti munkátok olyan értékteremtés, amely csak akkor válik igazán észlelhetővé, amikor már átalakította látásmódunkat. Ti vagytok azok, akik a múzeumok statikusnak tűnő világát lélegző, pulzáló térré varázsolják, ahol az élményszerű tudásátadás nem csupán módszertan, hanem szemlélet és hitvallás.
Az élményszerű tudásátadás lényege abban rejlik, ahogyan Ti megfoghatóvá teszitek a megfoghatatlant. Amikor egy gyermek a Ti vezetésetekkel megérintheti a történelmet, nem csupán adatokat jegyez meg – átéli, tehát megérti a valóságot, az időt és a teret annak minden mélységével és kiterjedésével. A pontból kört, a körből gömböt, vagyis „szfairá”-t csináltok. A Ti különleges képességetek, hogy az evokáció erejével hidakat emeltek korok, emberek és eszmék között. Munkátok során a tárgyak kilépnek néma szerepükből, és történeteket mesélnek, kérdéseket vetnek fel, párbeszédre hívnak.
Munkátok révén a látogatók nem csupán szemlélői, hanem résztvevői lesznek a kulturális örökség folyamatos újraalkotásának. Ez az átalakulás – a passzív befogadótól az aktív értelmezőig – az élményszerű tudásátadás legmaradandóbb hozadéka, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok.
Kevesen látják azonban, hogy Ti, múzeumpedagógusok egyúttal innovatív alkotók és a kreatívipar élvonalbeli képviselői is vagytok. Programjaitok tervezése során egyesítitek a pedagógia, a pszichológia, a művészetek és a technológia legújabb eredményeit. Interaktív installációitok, digitális alkalmazásaitok, játékosított tanulási módszereitek olyan kreatív produktumok, amelyek gyakran úttörő megoldásokat hoznak nemcsak a kultúraközvetítés, hanem a dizájn és a felhasználói élmény területén is. Ti vagytok azok, akik a kortárs művészeti gyakorlatokat és a legfrissebb technikai innovációkat egyaránt képesek vagytok a tanulás szolgálatába állítani.
Különös értéke van a Ti tevékenységeteknek a digitális korban, amikor a virtuális élmények sokasága között a valódi, fizikai megtapasztalás jelentősége felértékelődik. Az általatok teremtett helyzetek olyan autentikus élményeket kínálnak, amelyek a képernyők világában ritkán adódnak: közösségi tanulást, több érzékszerven keresztül történő befogadást, a felfedezés közvetlen örömét.
Kiemelkedő szerepetek van az adaptáció előmozdításában is. Korunk egyik legnagyobb kihívása a folyamatos és egyre gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ti nem egyszerűen tudást közvetítetek, hanem felkészítetek bennünket a változásokra, az azokhoz való értékelvű alkalmazkodást segítitek elő. A múlt tanulságain keresztül mutatjátok meg, hogyan találhatunk kapaszkodókat a jelen útvesztőiben. Programjaitok során olyan mentális eszköztárat adtok a látogatók kezébe, amely segít eligazodni a kulturális, társadalmi és technológiai változások labirintusában. Miközben megőrzitek és átadjátok a kulturális értékeket, egyúttal azt is megmutatjátok, hogyan lehet ezeket az értékeket újraértelmezni és adaptálni a folyamatosan változó világban. Ez az adaptív szemlélet, amelyet Ti képviseltek, különösen fontos napjainkban, amikor az emberiség olyan globális kihívásokkal néz szembe, mint a klímaváltozás, a technológiai forradalom vagy a társadalmi polarizáció.
S ahogy a Platón barlangját elhagyó fogoly eleinte hunyorog a napfényben, úgy az általatok vezetett látogató is gyakran döbben rá a valóság komplexitására és szépségére. Ez nem mindig kényelmes folyamat, de a Ti szakmai nagyságotok éppen abban rejlik, hogy képesek vagytok biztonságos terepet teremteni ehhez a felfedezéshez – a barlang és a napfény között. Munkátok célja, hogy felkeltsétek a vágyat a teljesebb valóság megismerésére, s ezáltal felkészítsétek a látogatókat arra a pillanatra, amikor a barlangot maguk mögött hagyva szembesülnek a világgal annak teljes gazdagságában.
A Ti munkátokat laudálni tehát nem más, mint elismerni: a kultúraközvetítés leghatékonyabb formája az, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok – amely nem pusztán ismereteket ad át, hanem a megismerés és megértés élményét nyújtja, s ezáltal a szabadság ígéretét hordozza. Ti vagytok a bizonyítékai annak, hogy a tudás nem csupán birtokolható, hanem átélhető is – és éppen ez az átélés az, ami valódi felszabadulást kínál a barlang árnyékvilágából.
Köszönöm Nektek.
