Galambos Tamás aprólékosan kidolgozott, színpompás formanyelvével, természeti, társadalmi, politikai témákat feszegető alkotásaival önálló világot képvisel a hazai művészeti életben. Képei messziről nézve idillikusak, ám közelebb lépve emberi és történelmi drámák olvashatók ki belőlük. Művészetére hatással volt az ikonfestészet, a reneszánsz táblaképfestészet, valamint a magyar népművészet is. Stílusát a pop-arttal és a naiv festészettel egyaránt rokonítják, a Szabó Vladimir, Kondor Béla, Berki Viola, Gross Arnold, Gyulai Líviusz és Würtz Ádám nevével is fémjelzett, „mágikus realista” alkotók egyik utolsó képviselője.
Galambos Tamás 1981-es Nyár című festménye szerepelt 2017-ben a Sotheby’s A 20. századi művészet – más perspektívából című, kelet-európai modern és kortárs művészeket felvonultató aukcióján. A kép nem volt ismeretlen Londonban, mivel 1999-ben a Penguin Books Kiadó Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye több millió példányban eladott angol nyelvű kiadásának borítójára választotta, később poszterként is terjeszteni kezdték. A természetbe olvadó, piros háttér előtt fekvő, erdőkkel, mezőkkel, házakkal borított női alakot ábrázoló alkotást az egri Szépasszony-völgy ihlette.
A művész régi Heves megyei családból származik. Szülei gyáriparosok és földbirtokosok voltak. 1947-ben a család teljes vagyonát államosították, édesapját őrizetbe vették. Általános iskolai tanulmányait az egri cisztercitáknál kezdte, majd a líceumban folytatta, ahonnan osztályidegenként kizárták, így végül az V. számú iskolában fejezte be. A festészet alapjait Bánóczy Adrienne egri rajzszakkörében sajátította el. Rajztehetségét először a család barátai, Kálnoky László költő, Radványi Géza és Ranódy László filmrendezők, valamint Batthyány Gyula festő fedezték fel hat-hét éves korában.
Tizenhárom évesen országos rajzversenyt nyert apai nagyanyja portréjával. A versenydíjnak köszönhetően felvették a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, majd bejutott a Képzőművészeti Főiskolára is, ahol Barcsay Jenő és Hincz Gyula osztályába járt 1959–1963 között. Hamvas Béla szellemiségét követve alakították meg néhány diáktársával Molnár Sándor festő műtermében a Zuglói Kör néven híressé vált művészcsoportot, melyhez többek között Deim Pál, Nádler István, Bak Imre és Hencze Tamás is csatlakozott.
Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, számos kiállításukat betiltották, műveiket kizsűrizték. Galambos csak a 70-es évektől kezdve kialakult meseszerű, a hivatalos kultúrpolitika által „gyermekinek” bélyegzett látásmódja miatt került át fokozatosan a „tiltott” kategóriából a „tűrtbe”. Ezután már külföldön is megjelenhetett, így napjainkra több mint száz egyéni és csoportos kiállítása volt Európában, Ázsiában, Észak- és Dél- Amerikában és természetesen Magyarországon is.
