Habár a szocializmus építészeti örökségét az idő megkoptatta, aki az értékekeikre koncentrál, kellemes csalódás érheti. Mi most ennek szellemében az „antialvóvárosi” kísérlet, azaz

a kelenföldi városközpont innovációjának nyomába eredtünk.

„Az egész városközpont célja, hogy magához vonzza az embereket, megteremtse a lakótelep hangulatos belső életét” – jelentette ki Zilahy István, a kelenföldi lakótelep tervezője. Vagyis már az 1960-as években, a tervezéskor fontos szempontnak számított a lakótelepi kietlenség, sivárság, elidegenedés elkerülése. A Zilahy István–Bada József tervezőpáros  olyan szolgáltatóközpontot tervezett a panelházrengeteg közepére, amely az ott lakó emberek széles körű igényeinek kielégítését szolgálta. A „mindent egy helyen” elv érvényesült, és ezzel élhetőbbé tette a lakótelepet.

A 2021-es Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában a szocialista korszak sokat vitatott épületei kerülnek górcső alá.

A 12 kiválasztott, emblematikus budapesti közösségi épület mindegyike az eredetit megközelítő állapotban van. A korszak épületeivel szembeni általános politikai és esztétikai ellenérzés miatt a többségük gyakran a bontás sorsára jut, építészeti értékeiket figyelmen kívül hagyják. Ezért kértek fel fiatal kelet-közép-európai építészeket, hogy közös politikai és térségbeli indíttatásuk okán a kortárs építészeti irányzatokat és a fenntarthatóság kérdéseit is szem előtt tartva gondolják újra a 12 kijelölt épület sorsát.

A Kortárs Építészeti Központ tematikus sétákat tervezett az Othernity projekt kiválasztott épületeinek bemutatására. A legutóbbin a kelenföldi városközponttal ismerkedhettek az érdeklődők.

A budapesti lakásínséget a kiegyezéstől kezdve lakásépítési projektek sokaságával kívánták enyhíteni. A szocializmus az 1960-as évek végére már házgyárakat épített,

az első budapesti házgyár indítóprojektje lett a kelenföldi lakótelep.

Az egykor mocsaras kelenföldi terület a város szélének számított, falusias jellegű volt, kivéve a mai Szent Imre kórház helyén működött Erzsébet fürdőt.

Az Ybl Miklós tervezte gyógyfürdő népszerűségét mutatja, hogy a közelében villák sokasága és gyógypavilonok sora épült. A belvárosi fürdők népszerűségével vetekedő intézmény 1955-ig működött, ekkor politikai döntés áldozata lett: a kórház nyerte a nem létező versenyt.

A kelenföldi lakótelep építését 1969-ben kezdték, és a lakások a vadonatúj panelprogramnak köszönhetően rendkívül gyors ütemben elkészültek, de a városközpont megépítése jelentősen elhúzódott.

Zilahy István már a lakótelep megtervezésekor szóba hozta az ott élő emberek elidegenedésének, a környezet esztétikai sivárságának külföldön már kutatott és bizonyított problémáit. A magyar építészirodák szocializmus korában is rendszeresen hozzájutottak külföldi folyóiratokhoz, naprakészek voltak a legújabb trendek és megoldandó problémák terén. Az alvóváros kihaltságát elkerülendő álmodták meg a városközpontot, és a tervezéskor a legszélesebb körű igényeket vették figyelembe:

élelmiszerüzletek, piac, fodrász, étterem, virágbolt, könyvtár, színháztermes művelődési központ és mozi is szerepelt a tervekben.
A kelenföldi városközpont, háttérben az Olimpia mozi tömbjével

A megvalósulás kitűzött határideje egybeesett a lakások átadásáéval, de a pénzhiány keresztülhúzta a számításokat. Az épületkomplexum végül több ütemben valósult meg.

1975-ban elsőként az ABC-áruház nyitott meg, majd a szolgáltatóház többi létesítménye követte a Tétényi út és a Szakasits Árpád (ma Etele) út kereszteződésében. Az 1977-ben itt megnyílt Topáz étterem belsőépítésze ifj. Rajk Lászó volt, és még a függönyöket is iparművész tervezte.

Budapesti Művelődési Központ

Az 1979-ben megnyílt Budapesti Művelődési Központ szintén kiemelt szerepet kapott: a fővárosi művelődési házak módszertani központja lett, a benne működő könyvtár a főváros legnagyobb fiókkönyvtára volt. A városközpont utoljára megnyílt egysége az Olimpia mozi volt, melyben a főváros első, panorámás filmvetítésre alkalmas moziterme épült meg.

A tervek nagyratörők és modernek voltak, de sajnos nem váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket. A városközpontcsak töredékét volt képes kielégíteni az itt élők igényeinek. A Budapesti Művelődési Központ módszertani szempontból kiemelt helyét nehezen tudta/ tudja ellátni, egyszerűen kis mérete miatt nem alkalmas rá. Ráadásul a kétszintes épület első emeletét teljesen elfoglalja a könyvtár, megtörve a művelődési ház egységét.

A Budapesti Művelődési Központ eredeti világítótestei

A kelenföldi városközpont tervezésekor gondosan ügyeltek a tájolásra, az éttermek, presszók teraszai a forgalmas utcától messzebb, a belső oldalakra kerültek, korzószerű, fedett passzázsok invitálták sétásra a járókelőket, üzletek széles választékát:

patyolatot, kis piacot, de még Gelka-szervizt is telepítettek a komplexumba.

A mocsaras talajviszonyok miatt szükséges oszlopokat az épület előnyére váltották, oldották velük a beton ridegségét, szellősebbé tették a szürke tömböt.

A sétát Pesti Mónika, a Lechner Tudásközpont és Bakó Krisztián, a Budapesti Művelődési Központ munkatársa vezette.

A képek a szerző felvételei.