A szülők legkisebb gyermeke, Illyés Gyula ? Illésként anyakönyvezve ? 1902. november 2-án született Felsőrácegrespusztán. Apai ágon a dunántúli lapályokon és völgyekben vándorló, római katolikus vallású pásztorősök leszármazottja volt. Apja maga is kétkezi munkát végzett ? dolgos, a munkát tisztelő, a természet iránt nyitott, ugyanakkor a könyveket megvető, magányos és indulatos emberként festi le őt az író.

Az elemit a pusztai római katolikus népiskolában kezdte meg 1908-ban, s az első négy osztályt itt is végezte el. 1912-ben az Illés család Simontornyára költözött, ahol Illyés Gyula kijárta 1912?13-ban a római katolikus elemi iskola ötödik osztályát, majd 1913 őszén tandíjmentes diákként beíratták a dombóvári katolikus főgimnáziumba.

Tizennégy évesen Illyés Gyula és édesanyja, közvetlenül a válás után, 1916-ban felköltöztek a fővárosba. Hosszas ?útkeresés? után végül az anyja 1917-ben az Izabella utcai felsőkereskedelmi iskolába íratta be. Itt tanult 1921-ig, s e négy év során figyeltek fel tanárai és társai először képességeire, gondolkodására és felkészültségére. 1921 őszén a Budapesti Tudományegyetem magyar?francia szakán kezdte meg tanulmányait. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban egyre inkább a hatóságok célkeresztjébe került, így a letartóztatás elől 1921 végén Bécsbe emigrált. Továbbvágyódott azonban, s 1922. április 24-én érkezett meg Párizsba. Itt részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és a különféle munkásmozgalmi körök kulturális munkájában.

Illyés Gyula
Fotó: Csigó László

1926-ban amnesztiát kapott, és még ugyanazon év nyarán hazatért Magyarországra. 1928-tól szoros barátságban volt József Attilával, az 1930-as évek elejétől pedig nemzedéke több más jeles tagjával, irodalmi és világnézeti eszmetársaival: Erdélyi Józseffel, Kodolányi Jánossal, Szabó Lőrinccel és többek között Németh Lászlóval is. A hazai irodalmi körök Illyés iránti megbecsülését jelzi, hogy négy ízben, 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1936-ban is odaítélték neki a Baumgarten-díjat. Ezekben az években ? gyakran kockázatokkal járó ? közéleti feladatokat is vállalt, s bár pártok tagja nem volt, a politikai lépésekhez vezető döntéseit elsősorban baloldali érzelmei határozták meg. A kommunista Sallai Imre és Fürst Sándor statáriális tárgyalásakor a halálbüntetés eltörléséért indított mozgalom József Attila által megfogalmazott röpiratainak korrektora és aláírója volt, amiért perbe fogták. A hatóságok később is zaklatták, nemegyszer rövid időre le is tartóztatták.

Az 1930-as évek végére a népi írói mozgalom polarizálódott, fő megszólalási fórumai megszűntek, a Márciusi Front feloszlott, és felszínre kerültek a mozgalom tagjai közötti ellentétek is. 1937-től a Nyugat társszerkesztőjeként tevékenykedett Babits Mihály mellett, halálát követően, 1941-től 1944-ig a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője volt.

1945 után is ellenségként kezelték őt a hatalmon lévő rezsimek: 1945-1949 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, amikor is politikai alapon sokakkal egyetemben őt is megfosztották tagságától. Az 1956-os forradalom alatt október 31-én beválasztották a Petőfi Párt néven újjáalakított egykori Nemzeti Parasztpárt Irányító Testületébe (ez idő tájt jelent meg Egy mondat a zsarnokságról című verse is), melyet a kádári vezetés be is szüntetett. A Kádár-korszak elején továbbra is visszavonult életet folytatott, a hatalom is ellenségként kezelte őt.

Illyés Gyula
Fotó: Fejér Zoltán

1973-ban megtámadta szervezetét a rák, melyet egy évtizeden keresztül kezelt gyógyszerekkel. Állapota 1983 februárjában romlásnak indult, február 26-án vitték be a János-kórházba. 1983. április 15-én, pénteken hunyt el Budapesten.

Azok ellenére, hogy Az 1920-as években megjelent verseinek egy része az avantgárd termékenyítő hatása alatt fogant, életében egyes körök gyakran bélyegezték meg nemzeti, sőt nacionalista irodalmárként, amiért az 1930-as években a magyarság, a vidéki parasztság sorskérdéseinek forradalmi hevületű szószólójává, a népi írók mozgalmának aktív részesévé vált. Társadalmi szerepvállalóként kiállt a fogyatkozó és nyomorban élő magyarok tömegeiért, a társadalmi igazságtalanságok felszámolásáért. Erőteljes kritikával illette az ország társadalmi berendezkedését és németbarát politikáját, s ezekkel szemben a dunai kis népek összefogását hirdette.

Forrás: Wikipédia