Kalapács József_1.jpg

Egy P. Mobil-koncerten szerette meg a rockot Kalapács József, aki nyolc évig a Pokolgéppel járta az országot

Első zenei élményeit akkor szerezte, amikor titokban a táncdalfesztivált nézte a család fekete-fehér televízióján, a rockzenével pedig 14-15 éves korában találkozott először egy P. Mobil-koncerten – hangzik el abban az interjúban, amelyet Kalapács József rockénekessel készített a Petőfi Kulturális Ügynökség. A PKÜ Hajógyár YouTube-csatornáján közzétett Életút-videósorozat legújabb részéből az is kiderül, hogyan vált a Pokolgép frontemberévé, majd nyolc évvel később miért hagyta ott a legendás heavy metal együttest.

Koncertek előtt akár több száz fiatal is összegyűlt Csepel központjában, a ma Szent Imre nevét viselő, egykori Tanácsház téren a hetvenes-nyolcvanas években. A korábban Betonnak becézett találkozóhelyen az a Kalapács József is gyakran feltűnt, aki most Petőfi Kulturális Ügynökség Hajógyár YouTube-csatornájának adott interjúban mesél arról, hogy első rockzenei élményét egy P. Mobil-koncerten szerezte, később pedig Hobót és a Korált is sokat hallgatta, dalaik mondanivalóját ugyanis a magáénak érezte.

A budapesti születésű – szülei válása és édesanyja romló anyagi helyzete miatt sokat költöző – Kalapács József eleinte saját szórakoztatására, később a Speed nevű zenekarnak kezdett dalszövegeket írni. Amikor az együttes énekes nélkül maradt, ő ugrott be helyettesíteni, és azonnal ráérzett a fellépések ízére. Olyannyira, hogy 1982-ben Németh László énekessel együtt egy Pokolgép-koncert végén odasétált a zenekar tagjaihoz azzal, hogy szívesen zenélnének velük. „Nyitottak voltak erre. Vadidegen emberekként bekopogtunk, mire ők azt mondták, hogy menjünk el egy próbára” – mondja.

A Pokolgép tagjai akkor már két éve játszottak együtt, az országos ismertséget azonban az 1983-as Ki mit tud? hozta meg számukra: a közönség szavazataival jutottak el a döntőig, és végül a második helyen végeztek. Egyre több fellépésre hívták őket, és egy időben – idézi fel a rockénekes – három IFA-val jártak turnézni.

Sikereik csúcsán Kalapács Józsefet behívták katonának. „Rögtön tudtam, hogy itt a vége, fuss el véle, ezt nem úszom meg” – mondja. Pedig a Pokolgép akkoriban rengeteget koncertezett, sőt megkapták életük egyik nagy lehetőségét: felkérték őket, hogy a Motörhead előzenekaraként játsszanak az együttes 1984-es budapesti koncertjén. A laktanya egyik hadnagya akkor már ismerte és szerette a Pokolgép zenéjét, neki köszönhette, hogy végül eljutott a fellépésre, sőt később koncertezni is kijárhatott a laktanyából – igaz, szigorú szabályok mellett.

A Pokolgéptől az Omenen át a Kalapácsig

Az együttesben a nyolcvanas évek végén már feszült volt a hangulat, 1990-ben a Pokolgép két részre szakadt. Az ország akkori legnépszerűbb heavy metal zenekaraiból kivált tagok megalapították az Oment, amely azokban az években is folyamatosan koncertezett, amikor egészen más műfajok taroltak, például a rave, a techno vagy a dance.

„Baromi jókat szórakoztunk, néha túl jókat is” – emlékszik vissza a rockénekes, hozzátéve: lehet, hogy ma már botrányhősnek neveznék őket.

„Én úgy emlékszem, hogy kiléptem. Ők úgy emlékeznek, hogy kirúgtak” – mondja 2000-es távozásáról. Kalapács József Szörényi Levente egyik rockoperájának bemutatójára készült, amikor megtudta, hogy a zenekar is koncertet ad a premier napján. „Mondtam nekik, hogy nem érek rá, és nem értették meg. Megcsinálták Katona Lacival. Ez volt, ami betette nálam a kaput. Nem vagyok hajlandó olyan zenekarral fellépni, amelyiknek mindegy, ki az énekese” – magyarázza.

Volt időszak, amikor ott akarta hagyni a zenei pályát, de csakhamar hiányozni kezdett neki a színpad. 2002-ben alapította meg a Kalapács együttest, 2005-ben indította el a Hard, 2009-ben pedig a Kalapács és az Akusztika zenekart. Azt vallja, a rockzene valamiféleképpen „konzervál”, sokféle lelki problémát megold, ha az ember ki tudja magából tombolni a feszültséget egy jó koncerten.

Az interjúból az is kiderül, egyetért-e a rockénekes a legendás Pokolgép-sláger szövegével, miszerint „ha újra megszületnék, akkor is így élnék”, milyen kapcsolata van a két házasságából született hat gyermekével, és milyen zenei tervek vannak a tarsolyában. Az Életút-sorozat előző részében Szikora Róbert mesélt zenei pályájáról. 

Ez is érdekelheti

Melegh Noémi Napsugár: Úgy éreztem, még nem tartok ott a gyászomban, mint amit éppen fotózok

Stabil közgazdász állását hagyta ott, hogy Belgiumból hazatérve a nulláról kezdjen új karrierbe fotóriporterként. Az emberközpontú dokumentarista irány érdekli: Melegh Noémi Napsugárral alkotói szabadságról, nógrádi falvakról és grönlandi kutyaszánokról, valamint a gyász kihangosításának fontosságáról beszélgettünk.

Palágyi Barbara: Minél távolabb mehetek a civilizációtól, annál izgalmasabb

Hogyan lesz a fény-árnyék játékért rajongó építészből dokumentarista fotós, és vajon milyen érzés lehet magyar önkéntesként afrikai gyerekeknek elmesélni, hogy néz ki egy oroszlán? Pénteki kultúrrandinkban Palágyi Barbarával önfejlesztésről, katonatalálkozókról és guatemalai kakaóültetvényekről beszélgettünk.

Wettstein Domonkos: A nyaralóépítészet a modern építészet kísérleti terepévé vált

Wettstein Domonkos építész, a Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században című könyve hivatkozási alap, és nem csak a szakmabeliek körében, de élvezettel forgatják azok is, akik egyszerűen csak szeretik a Balatont.

Válogatott magyar fúvósokkal lép fel a világ egyik legnagyobb jazzénekese a Margitszigeten

Különleges zenei élményre számíthat a jazzkedvelő közönség Kurt Elling koncertjén a Margitszigeten május 22-én. A jazz egyik legnagyobb kortárs alakja, a kétszeres Grammy-díjas amerikai énekes koncertjén a magyar jazzélet meghatározó muzsikusaiból álló Hungarian All-Star Big Band zenészei játszanak. A zenekar vezetőjével, Csapó Krisztiánnal beszélgettünk.