Kalapács József_1.jpg

Egy P. Mobil-koncerten szerette meg a rockot Kalapács József, aki nyolc évig a Pokolgéppel járta az országot

Első zenei élményeit akkor szerezte, amikor titokban a táncdalfesztivált nézte a család fekete-fehér televízióján, a rockzenével pedig 14-15 éves korában találkozott először egy P. Mobil-koncerten – hangzik el abban az interjúban, amelyet Kalapács József rockénekessel készített a Petőfi Kulturális Ügynökség. A PKÜ Hajógyár YouTube-csatornáján közzétett Életút-videósorozat legújabb részéből az is kiderül, hogyan vált a Pokolgép frontemberévé, majd nyolc évvel később miért hagyta ott a legendás heavy metal együttest.

Koncertek előtt akár több száz fiatal is összegyűlt Csepel központjában, a ma Szent Imre nevét viselő, egykori Tanácsház téren a hetvenes-nyolcvanas években. A korábban Betonnak becézett találkozóhelyen az a Kalapács József is gyakran feltűnt, aki most Petőfi Kulturális Ügynökség Hajógyár YouTube-csatornájának adott interjúban mesél arról, hogy első rockzenei élményét egy P. Mobil-koncerten szerezte, később pedig Hobót és a Korált is sokat hallgatta, dalaik mondanivalóját ugyanis a magáénak érezte.

A budapesti születésű – szülei válása és édesanyja romló anyagi helyzete miatt sokat költöző – Kalapács József eleinte saját szórakoztatására, később a Speed nevű zenekarnak kezdett dalszövegeket írni. Amikor az együttes énekes nélkül maradt, ő ugrott be helyettesíteni, és azonnal ráérzett a fellépések ízére. Olyannyira, hogy 1982-ben Németh László énekessel együtt egy Pokolgép-koncert végén odasétált a zenekar tagjaihoz azzal, hogy szívesen zenélnének velük. „Nyitottak voltak erre. Vadidegen emberekként bekopogtunk, mire ők azt mondták, hogy menjünk el egy próbára” – mondja.

A Pokolgép tagjai akkor már két éve játszottak együtt, az országos ismertséget azonban az 1983-as Ki mit tud? hozta meg számukra: a közönség szavazataival jutottak el a döntőig, és végül a második helyen végeztek. Egyre több fellépésre hívták őket, és egy időben – idézi fel a rockénekes – három IFA-val jártak turnézni.

Sikereik csúcsán Kalapács Józsefet behívták katonának. „Rögtön tudtam, hogy itt a vége, fuss el véle, ezt nem úszom meg” – mondja. Pedig a Pokolgép akkoriban rengeteget koncertezett, sőt megkapták életük egyik nagy lehetőségét: felkérték őket, hogy a Motörhead előzenekaraként játsszanak az együttes 1984-es budapesti koncertjén. A laktanya egyik hadnagya akkor már ismerte és szerette a Pokolgép zenéjét, neki köszönhette, hogy végül eljutott a fellépésre, sőt később koncertezni is kijárhatott a laktanyából – igaz, szigorú szabályok mellett.

A Pokolgéptől az Omenen át a Kalapácsig

Az együttesben a nyolcvanas évek végén már feszült volt a hangulat, 1990-ben a Pokolgép két részre szakadt. Az ország akkori legnépszerűbb heavy metal zenekaraiból kivált tagok megalapították az Oment, amely azokban az években is folyamatosan koncertezett, amikor egészen más műfajok taroltak, például a rave, a techno vagy a dance.

„Baromi jókat szórakoztunk, néha túl jókat is” – emlékszik vissza a rockénekes, hozzátéve: lehet, hogy ma már botrányhősnek neveznék őket.

„Én úgy emlékszem, hogy kiléptem. Ők úgy emlékeznek, hogy kirúgtak” – mondja 2000-es távozásáról. Kalapács József Szörényi Levente egyik rockoperájának bemutatójára készült, amikor megtudta, hogy a zenekar is koncertet ad a premier napján. „Mondtam nekik, hogy nem érek rá, és nem értették meg. Megcsinálták Katona Lacival. Ez volt, ami betette nálam a kaput. Nem vagyok hajlandó olyan zenekarral fellépni, amelyiknek mindegy, ki az énekese” – magyarázza.

Volt időszak, amikor ott akarta hagyni a zenei pályát, de csakhamar hiányozni kezdett neki a színpad. 2002-ben alapította meg a Kalapács együttest, 2005-ben indította el a Hard, 2009-ben pedig a Kalapács és az Akusztika zenekart. Azt vallja, a rockzene valamiféleképpen „konzervál”, sokféle lelki problémát megold, ha az ember ki tudja magából tombolni a feszültséget egy jó koncerten.

Az interjúból az is kiderül, egyetért-e a rockénekes a legendás Pokolgép-sláger szövegével, miszerint „ha újra megszületnék, akkor is így élnék”, milyen kapcsolata van a két házasságából született hat gyermekével, és milyen zenei tervek vannak a tarsolyában. Az Életút-sorozat előző részében Szikora Róbert mesélt zenei pályájáról. 

Ez is érdekelheti

Képes Gábor: Sokáig egészen biztos voltam abban, hogy a számítógép a műveltségterjesztés eszköze

Könyvtárak, archívumok, teljes életművek elérhetők egyetlen kattintással – mégsem lettünk műveltebbek, egyre nehezebb elmélyülni bármiben. Hol szakad meg a lánc a hozzáférés és a valódi tudás között? Képes Gábor muzeológussal, a KSH Könyvtár kutatástámogató és statisztikatörténeti főosztályának digitális tartalomfejlesztőjével beszélgettünk.

A StEFREM legújabb lemezén van mélység, de remény is

Új korszakba lépett a StEFREM – az együttes Égrekiáltó című albuma generációváltás és organikus közösségi alkotás lenyomata. A nyolctagú együttesben éneklő Bubnó Lőrinccel beszélgettünk.

A párduccá vált macska – A Maszkura és a Tücsökraj az Offstage ötödik epizódjában

A Maszkura és a Tücsökraj zenekar Szlimmy vendége a Hajógyár és a Petőfi Kulturális Ügynökség Offstage című sorozatának ötödik részében, ahol Bíró Szabolcs, a csapat frontembere válaszol a feltett kérdésekre és a cilinderes harmonikás vezette formáció három dalának akusztikus változatát is meghallgathatjuk.

Alkotóházak festői környezetben – helyek feltöltődéshez és alkotáshoz

A Kecskeméti, a Hódmezővásárhelyi, a Mártélyi, a Galyatetői és a Szigligeti Alkotóház számos neves festőnk, szobrászunk, írónk és költőnk számára biztosított helyet, lehetőséget feltöltődésre és inspirálódásra. Ez a lehetőség ma is adott, a Petőfi Alkotóházak jelenleg is várják mindazokat, akik nyugalomra, elmélyült alkotómunkára vágynak. Ismerjük meg közelebbről is ezeket a festői helyeket!