Az életből kiharapott darab

A honlapján a bemutatkozásban írja: ?Humoros identitásesszé-kötetem, a 2012-es Milyenek a magyarok? harmincezer példány­ban fogyott el?? Mennyire ?menő? írónak, költőnek lenni?

Elég menő, ha fesztiválok, zenekarok, alapítványok, EU-s kampányok, jótékony akciók arcának kérik fel az embert, mert jó ügyek mellé állhat. Menőség, hogy a Mechatronikai Szakközépiskolában évek óta engem hívnak meg költészet napját tartani több száz munkaköpenyes, műszaki érdeklődésű kamasz közé. Menő do­log Lovasi Andrással, Herczku Ágival, Palya Beával, Gryllus Danival fellépni, és persze menő, hogy a gyerekeim neve hallatán rögtön jön a kérdés, én vagyok-e az apjuk. Azt hiszem, büszkén felelnek igennel. A legmenőbb mégis, hogy olyan vagyok, mint a szenvedélyes motoros, aki pizzafutárnak áll, mert így egész nap nyomhatja a gázt. Mellesleg a pizzát is kiviszi.

Ön szerint minek köszönhető ez a siker?

Ha hinnék a szerencsében, azt mondanám, szerencse kell hozzá. Nem árt jókor lenni jó helyen, nem árt megszállottan melózni, nem árt érzékenyen figyelni arra, átmegy-e az ember üzenete vagy sem. Vannak olyan körök, amelyek révén rengeteg kapcsolatra tettem szert. Tizenhét évig tanítottam, és a diákok, akik úgy látszik, jó emlékeket őriznek rólam, gyak­ran meghívnak jelenlegi munkakörükben cégekhez, iskolákba, művelődési házakba. Az, hogy nagycsaládos vagyok, irodalmon kívüli tény, de nagyon sokféleképpen beleszőttem könyveimbe, és azt látom, rengetegen táplálnak nosztalgiát ez iránt a létforma iránt. Ez is jó kapcsolati tőke lehet. Volt közöm zenéhez (tenoristának készültem), sporthoz (cselgán­csedzéseket tartottam), mind a kettő jelen van az életemben, és egyre több zenés rendezvényen működöm közre. Írok ovisoknak, kamaszoknak, felnőt­teknek, és gyakran szerepelek a médiában. Harmincnál több saját könyvem és még egyszer ennyi fordításkötetem látott napvilágot. Ez a sok minden az én arcképemmé áll össze, és remélem, felsejlik mögötte egy érezhető szándék, mondandó. Egyfajta üzenet, melyet senkire nem szeretnék rátukmálni, csak örülök, ha megszólalhat, mert fontosnak érzem. Hogy miből áll ez a központi téma? Nos, fontos elem a spontaneitás, az életteliség, a radikális humor és a konok jó szándék. Szeretek igazán jó ügyek mellé állni.

Hogyan lehet az olvasást, az irodalmat népszerűsíteni? ? kér­dezem ezt öntől, akinek verspárbaja Szabó T. Annával lavinát indított el az interneten, és ezrek követték.

Nem érdemes nagyzolni, elbeszélni az emberek feje felett. Az irodalom a nyers életből kiharapott darab. Nem mindegy, hogyan tálaljuk, mit kezdünk vele, de ha a közönségnek át tudjuk adni azt az életleletgyűjtő szenvedélyt, amely az író sajátja, akkor úgy tapasztalom, másra is átragad a lelkesedés. Hiszen ezt ő is látja nap mint nap, a szeme előtt történik. Kinek nem jutott még eszébe, mikor kiteszi a szemetet, hogy voltaképp egy zacskó bizonyítékot, régészeti lenyomatot ad át az elmúlt napokról, a pusztulásról? Kinek nem jutott még eszébe egy temetői urna láttán, hogy hová lesznek a kézmozdulatok, a figyel­mes tekintetetek, a vad ötletek, a hóangyalok, a jó és a rossz beidegződések, a szóhasználatok, a kézírás, az ujjlenyomat, a fejvakarás, a rendszeretet, az ízlés, a nyelvtudás, a kedvenc focicsapat iránti lángolás? Nos, ez alapállapotban maga az élet, titkaival, szenvedélyeivel, örömeivel, fájdalmaival, ám ebből táplálkozik az irodalom is.

Ha kíváncsi vagy a cikk folytatására, amelyben az író mesél az írástanfolyamáról, pályakezdésről és a gyerekirodalomról is, keresd a boltokban a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Alkotóművészet 2016 című kiadványát!