A kézművesség szeretete már kislánykora óta élt benne, szüleitől és nagyszüleitől látta, kisiskolás korában az iskolában is tanulta a hímzést és kézműves tevékenységeket. Az 1970-es évektől foglalkozott régi hímzések gyűjtésével, feldolgozásával és tervezésével.
1982-ben megalakult a Népművészeti Egyesület Szegeden, amelynek alapító tagja volt. Ekkor kezdett többekkel foglalkozni a lakótelepi gyermekek játszóházba való szervezésével, amelynek célja volt, hogy a gyermekekkel megismertessék a feledésbe merült játékok készítését. Mindeközben folyamatosan alkotott és képezte magát.
Foglalkozott sérült emberek tanításával is. E téren végzett munkájáért az ART ’94 kulturális fesztivál alkalmából a „kreativitás gyógyító hatásának oktatója” elismerésben részesült.
A Népi Iparművész címet 1989-ben kapta meg. Ismerte a Kárpát-medencei népi hímzések mindegyikét és az úrihímzések technikáit egyaránt. Kézimunkáival számtalan megyei és országos pályázaton vett részt aktívan és eredményesen, külföldi kiállításokra is eljutottak hímzései: az Egyesült Államokban, Finnországban, Franciaországban, Lengyelországban és Németországban csodálhatták meg munkáit.
2003-ban a Király Zsiga-díjat, 2008-ban a Kézműves Remek díjat kapta meg, 2019-től pedig a Népművészet Mestere díj birtokosa, Aranykoszorús népi iparművész.
Tudására alapozva építette fel a Szegedi Papucsért Alapítvány a szegedi papucshímzés oktatását. 2019-től a Hagyományok Háza szakmai támogatásával megvalósuló tanfolyamokon számos hallgató eredményesen sajátította el a papucshímzés technikáját. Munkásságáért 2023-ban megkapta a Szegedi Papucsért díjat.
